mg nyitokep nyugdijas
aug.
4
2014

Apokalipszis vagy ésszerűség? – Az 1200 hektárnál nagyobb termőföldön gazdálkodó gazdaságok területalapú támogatásának csökkentése

A rutinos újságolvasó igencsak összezavarodhatott az elmúlt héten: nem tudom, hogy a reklámadótól eltekintve mikor volt utoljára ekkora összhang a jobboldali és baloldali média között? Vajon melyik nemzetstratégiai kérdés megoldása érdekében ásták el hirtelenjében a csatabárdot?

Mi izgatja őket ennyire?  A gyalázatos demográfia? A fiatalok külföldre vándorlása? A nyugdíjhelyzet középtávú kilátástalansága?  Vagy talán a választási rendszer egyoldalú változtatásainak demokráciát veszélyeztető folyamatának akarnak megálljt parancsolni?

Á dehogy! A kormány ötszáz mezőgazdasági nagyüzemet érintő részleges, területalapú támogatás-csökkentési intézkedése (összege 20 milliárd forint) kovácsolta össze a magyar médiát. A cikkek többsége egyébként nyilvánvaló csúsztatásokkal fűszerezett, többször a legegyszerűbb matematikai összefüggésekre fittyet hányó lobbi anyagnak tűnt számomra. Talán nem véletlen, hogy az egyik országos napilapban megjelent hat cikk egyikéhez sem adta nevét újságíró.

Néhány cikk szemezgetés céljából:

Aprópénzért tönkretett állattenyésztés

Kettős csapás a hazai állattartókra

A növekedést veszélyezteti a tervezett elvonás

Hatalmas csapás a hazai állattenyésztésre

A kormány döntése tűrhetetlen és „tarthatatlan”

Rosszul jár az agrárium derékhada

A támogatások csökkentése tönkretenné a magyarországi állattenyésztést

„Most fegyverkezni kellene” – interjú Nagy Tamás MOSZ elnökkel)

Az alaphelyzet röviden és kissé leegyszerűsítve: hosszú évek óta a mezőgazdaság két fő ágazatában, a növénytermesztésben és az állattenyésztésben nagyon eltér a jövedelmezőség. Amíg a növénytermesztők szénné keresték magukat, addig az állattenyésztők a legtöbb esetben a nullszaldó környékén „tanyáztak”. Normális esetben a takarmányt magasabb feldolgozottsági állapotban (azaz sertés, marha, baromfi formájában) érdemes eladni, addig a közelmúltban minél több állatot tartott valaki, annál több, növénytermesztésből származó profitját zabálta fel az állattenyésztési üzletág. Nem véletlen, hogy nagyon sok gazdálkodó abbahagyta az állattenyésztést és a növénytermesztésre koncentrált. Ezt a folyamatot hűen tükrözik a középtávú állatlétszám és növénytermesztési statisztikák:

Sertésállomány Magyarországon 2000-2012

Napraforgó termésmennyisége Magyarországon 2000-2012

Búza termésmennyisége Magyarországon 2000-2012

Mint a legtöbb gazdasági területen, a növénytermesztésben is jelentős a méretgazdaságosság hatása. A Vidékfejlesztési Minisztérium Mezőgazdasági Gépesítési Intézete minden évben publikálja a mezőgazdasági munkák gépi költségét hektárra vetítve, különböző géptípusokra. A táblázatból nem meglepő módon kiderül, hogy a kis- és közepes gazdaságok által használt gépek (tipikusan 80-100 lóerős gépeket tudnak gazdaságosan kihasználni) közvetett és közvetlen költségeket is számolva durván 30-40 százalékkal nagyobb költséggel működnek hektáronként, mint az óriás gazdaságok 300-400 lóerős traktorjai. (Egy konkrét példát idézve az MGI táblázatából: Egy hektár 30 cm mély szántása 55-100 lóerős traktorral 17600 forint, míg 336-400 lőerős traktorral 10800 forint. A szántás esetén a kisgazdaság költséghátránya 60%. Más munkák esetén a különbség kisebb lehet.) Óriási különbség van a fő termelési eszköz, a termőföld minőségében is. A 10-15 aranykorona értékű és a 30 aranykorona feletti területek között óriási hozamkülönbségek vannak. A legnagyobb profitorientált mezőgazdasági növénytermesztő nagyüzemek általában az átlagosnál jobb minőségű termőföldeken gazdálkodnak. (A szintén nagy területen gazdálkodó nemzeti parkok, pl. Hortobágy, speciális helyzetben vannak.)

Aranykorona térkép

aranykorona   Az Európai Unió agrárpolitikájának köszönhetően a mezőgazdasági ágazatban a piacgazdasági logikával nehezen összeegyeztethetően a bevételeknek nem elhanyagolható részét teszik ki a közösségi támogatások. Ami az asztalosok, könyvelők, gépkocsifényezők számára elképzelhetetlen, a mezőgazdaságban valóság. Ha valaki végzi a munkáját, a nyereségességétől függetlenül kap egy csomó pénzt az államtól.

A támogatás hektáronkénti mértéke eddig azonos volt minden gazdálkodó számára. Ez a rendszer véleményem szerint mindenképpen változtatásra szorult. Számomra megmagyarázhatatlan, miképp kaphat ugyanakkora hektárra vetített támogatást egy rossz adottságú területen, 50 hektáron fajlagosan drágán gazdálkodó és a 30 aranykoronás területet művelő 5000-10000 hektáron „szuperhatékonyan” működő nagyüzem. Ha ugyanis az előbbi gazdálkodó profitábilis (márpedig vélhetően az, mert a legnagyobb számú üzem ebbe a méretkategóriába esik, és így sem hagyják abba a gazdálkodást), az utóbbi nagyon jelentős profittal kell működjön (interjú Raskó Györggyel). Ezt a tényt egyébként személyes tapasztalataim is megerősítik és egyszerű számításokkal ellenőrizhető. A profit pozitív és szükséges dolog, legyen minél több nyereséges gazdálkodó minden iparágban (igen, még a bankszektorban is!) ez mozgatja a gazdaságot, de a nyereséges gazdálkodókat nem kell közpénzből támogatni.

Röviden összefoglalva

A kormánynak ebben a kérdésben szerintem igaza van. A hatékonyan működő gazdaságos üzemméretben gazdálkodó növénytermesztők támogatása teljesen indokolatlan. Ennek a pénznek a nehéz helyzetben lévő állattenyésztőknél jobb helye van. Az állattenyésztést is folytató növénytermesztő nagyüzemektől elvont támogatást (ami az összes, 20 milliárd forintos elvonásnál nyilvánvalóan kevesebb) pedig a kormány az állattenyésztők nagyobb támogatásával könnyedén kompenzálni tudja. Amennyiben a deklaráltan megnövelt állattenyésztésnek jutatott támogatások állatlétszám arányosak lesznek (eddig így működött), akkor a legnagyobb tenyésztők kompenzálása nincs veszélyben. A kizárólag vagy nagyrészt növénytermesztésre koncentráló nagyüzemek azonban tényleges támogatáscsökkenéssel néznek szembe. Teljesen jogosan.