A Remény és a Hit tartja nálunk a külföldi bankokat

A forint és általában a magyar piac iránt érdeklődő szereplők hosszabb távra szólóan egyre kevésbé tartják biztonságosnak a magyar forintban jegyzett papírjaikat, általában magyarországi vagyonukat. Az utóbbi napok történései azt bizonyítják, hogy Magyarország jóval sebezhetőbb, mint például Lengyelország, Csehország vagy Románia. Magyarországgal szemben egyébként nem is építettek ki spekulációs pozíciókat a külföldiek az elmúlt időszakban, így most annak az előjeleit láthattuk tisztán, hogy viharosabb nemzetközi helyzetekben a magyar eszközöktől való szabadulás nagyon durva ütemű és mértékű lehet. Az interjúalany szerint ugyanakkor az elmúlt másfél évben a magyar pénzügyi-gazdasági döntéshozók kimondottan sikeresen erősítették fel a magyar kötvénypiacot. Hosszabb távra szólóan azonban mégis az egész politikát átható bizonytalanság, kiszámíthatatlanság fogja meghatározni a hazánkkal kapcsolatos nemzetközi befektetői-piaci hangulat alakulását.

 

Zentai Péter: Mi viszi le leginkább a piacokat, mi okozza egyes devizák erőteljes gyengülését: az amerikai jegybank döntéshozóinak keményedő retorikája, a pénzpumpa egyre nyilvánvalóbb mielőbbi leállításának bekövetkezte, avagy a geopolitikai feszültségek fokozódása?

Phoenix Kalen: A Fed egyelőre a meghatározó faktor. Idővel azonban előtérbe kerülhet az Oroszország–Ukrajna problémakör, az, hogy a bevetett gazdasági-kereskedelmi szankciók mekkora reális hatással bírnak majd – például – Közép-Kelet-Európára. Jelenleg azonban az lebeg a befektetők szeme előtt, hogy a korábbi jellemző várakozásokkal szemben az amerikai jegybank nem vár a jövő év elejéig, netán késő őszig a kamatemelési ciklus beindításával, mert már annyira egyértelműek az amerikai gazdaság gyorsuló ütemű fellendülésének a jelei.

 

Közép-Kelet Európa. Azon belül Magyarország. Célzott rá az imént, hogy a befektetők különösképpen figyelhetnek ránk, ha a közeljövőben még inkább felerősödnének a geopolitikai viharok az orosz–ukrán feszültség okán. Vajon Magyarország – befektetői szemszögből – nem kapott-e már most is a szomszédaihoz képest kiemeltebb figyelmet?

De igen. Bizonyos tekintetben Magyarország speciális eset, a külföldi befektetők szemében. Érzékelik egyrészt a magyar jegybank unortodox hozzáállását, pontosabban az abból is fakadó kiszámíthatatlanságot, amely átlengi az egész gazdaságpolitikát. Ez a légkör egyre nagyobb óvatosságra inti őket beruházásaikat illetően. Magyarország gazdasági sebezhetőségét mindenképpen növeli, hogy az MNB rendkívül agresszíven csökkentette az alapkamatot egy olyan szintre, amely jóval alacsonyabb a lengyelországinál, holott ez utóbbi ország a külföldiek szemében sokkal biztonságosabb, kiszámíthatóbb hely. Ezt is figyelembe véve a Magyarország-kockázat tényleg növekszik az olyan viharosabb időszakokban, mint amilyen ez a mostani. Ez egyre inkább megnyilvánul a magyar kötvényektől való szabadulásban, a forintgyengülések gyakoribbá válásában, az árfolyam erőteljesebb kilengéseiben.

 

Egyébként mit gondolnak a Societé Générale-nál a forint közeljövőjéről?

Azt tudni kell, hogy roppant kevesen „fogadnak” Magyarország ellenében, mármint csekély a forinttal szembeni spekuláció (shortpozíció) mértéke. Ennek ellenére nagyon erőteljesen gyengült a magyar deviza, ami azt támasztja alá, hogy Magyarország sokkal sebezhetőbb viharosabb időszakokban, mint a vele szomszédos országok. A magyar kötvényektől bizonyos periódusokban nagyon nagy sebességgel fognak menekülni a külföldiek. Ez most egy komoly figyelmeztetés és rossz „ómen”, tanulság, amelyet immár pontosan tudnak értelmezni a külföldi befektetők.
A kérdésére konkrétan azt felelem, hogy inkább rosszak a forint kilátásai. Elsősorban azért, mert bármikor radikálissá válhat a forinteszközöktől való szabadulás üteme. A külföldiek magatartásában uralkodóvá válhat az a félelmen alapuló hozzáállás, hogy Magyarországon érdemesebb mihamarabb lefölözni az utóbbi években akkumulálódott profitot, mint várni vele addig, amíg késő lesz… Ennek már megvannak az előjelei, például az utóbbi időszak aukcióin érzékelhetően csökkent a külföldiek érdeklődése a kamat swapok iránt.

 

Vajon az EKB Magyarországnak szóló friss figyelmeztetései, kritikái mennyire befolyásolták a befektetőket?

Nem olyan nagyon. Ugyanis az EKB, az egész Európai Unió néhány éve köztudottan vitázik a magyar kormánnyal, illetve az MNB-vel. A friss kritikákban a befektetők számára nincs nóvum, hiszen már korábban is bírálták ezek az intézmények a magyarországi gazdaság- és pénzpolitika némely megnyilvánulásait – különösképpen a devizaadósság kezelésére vonatkozó és a bankszektort büntető döntéseket… A legújabb hivatalos kritikák nem mutatnak túl a korábbiakon.

 

Mit gondolnak arról, vajon az MNB és a kormány nem szándékosan gyengíti a forintot? Hiszen tény, hogy a gyengébb forint mégiscsak hozzájárult a kereskedelmi, az egész fizetési mérleg javulásához. Egyébként is: világszerte sok, főként exportorientált ország igyekszik devalválni saját devizáját…

Ez a téma egyik olvasata. A másik, hogy a magyar lakosság összadósságának 64 százaléka külföldi devizás tartozás. A forint gyengülési folyamata egyre csak növeli ezt a terhet. Úgyhogy a komoly gyengítés nem lehet igazán a magyar döntéshozók szándéka. Mi feltételezzük, hogy az utóbbi idők forint gyengülése mögött nincs magyar hivatalos szándék.

 

Azt azonban elismeri, hogy az MNB és a kormány illetékesei nem aggódnak a forint körüli fejlemények miatt?

Nem aggódnak, az biztos. Amíg az exportszektort ez lényegesen segíteni tudja, addig természetesen szó sincs aggodalomról.

 

És mikor fognak mégiscsak elkezdeni aggódni? És mit fognak akkor vajon csinálni?

Ha ezt a kérdést felvetjük a hivatalos magyar szakembereknek az MNB-nél vagy a kormánynál, azt a választ kapjuk, hogy 330 forintos euróig semmi probléma sincs, sőt ennél még gyengébb forintot is el képes viselni Magyarország pénzügyi háttere.
Magyarországon szerzett benyomásaink szerint tehát 330 forintig az illetékesek semmit sem fognak csinálni, nem fognak igazán beavatkozni a forint érdekében. Ők ugyanis azt a tanulságot vonták le más, hasonló cipőben járó országok és a korábbi magyarországi példákból, hogy „nem szabad megadni magunkat, nem szabad engedni a piaci nyomásnak, nem szabad belemenni például kamatemelésekbe csak azért, mert – átmenetileg – erőteljesen gyengül a hazai fizetőeszköz.” Azt gondolják, hogy minél állhatatosabbnak, makacsabbnak, ellenállóbbnak mutatkoznak a piaci szereplők előtt, annál gyorsabban elvonul a vihar a forint felett. Ha interveniálnak is, akkor is ezek inkább lesznek retorikai jellegű intervenciók, mintsem erőteljes és valóságos beavatkozások a forint érdekében. Nyilván fognak azért forintot vásárolni, ilyet esetleg most is csinálnak, de nem olyan jelentős mértékben…

 

Akkor most – Önök szerint – jól csinálják-e a magyar pénzügyi döntéshozók a dolgokat Magyarország gazdasági pénzügyi stabilitása szemszögéből, vagy sem?

Van, amit kimondottan jól csinálnak, mert az utóbbi időben –éppen az agresszív lépéseiknek köszönhetően – nagyon sikeresen erősítették fel a magyar kötvénypiacot. A hosszú távú kilátásokat viszont rontották – különösképpen a bankszektor elbizonytalanításával. Olyan helyzet teremtődött, amikor a külföldi befektetőknek fogalma sem lehet arról, hogy a vezető nemzetközi bankok benn maradnak-e az országban és ha nem, akkor vajon mi fog történni. A kiszámíthatatlansági faktor szerepe aggodalmat keltően növekszik.

 

No és mit válaszolnak Önöknek ezen dilemmákra az érintett nemzetközi bankok reprezentánsai? Maradnak vagy sem?

Általános hozzáállás a részükről, hogy kifejezik ragaszkodásukat a magyarországi piachoz. Elvégre önmagában véve is roppant mód körülményes folyamat egy banknak – csak úgy – elhagynia egy országot. Hiszen óriási energiákat és pénzeket fektettek be az elmúlt években, évtizedekben a piaci jelenlét megteremtésére és annak stabilizálására. Az esetleges eladásnál pedig irtózatos nehézségek, bonyodalmak merülhetnek fel. A Magyarországon jelenlévő külföldi bankok döntéshozóinak elemi érdekük, hogy ne kelljen kivonulniuk az országból. Viszont érzékeljük náluk, hogy valójában tehetetlennek, kiszolgáltatottnak érzik magukat és egyre inkább csak abban bíznak, hogy „meghallgatásra találnak az imáik”, reménykednek, hogy a végén minden jóra fordul, hogy a belső viharok is elvonulnak a fejük felől, hogy a magyarországi pénzügyi-gazdasági-politikai környezet megint kiszámíthatóvá, piacbaráttá válik. A külföldi bankok döntéshozói Magyarországon tulajdonképpen imádkoznak…