júl.
4
2013

Argentína

A XX. század elsõ felében Argentína a világ leggazdagabb országai között volt. 1965-ben még az egy fõre jutó GDP nagyjából az olaszok és osztrákok (!) szintjén volt, bõven megelõzve Írországot, Japánt, Spanyolországot. Mára visszaestek a hatvanadik helyre (http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_countries_
by_GDP_(nominal)_per_capita), Chile és Brazília mögé, miközben 50 éve még kétszer, illetve négyszer olyan jól álltak, mint ezek a latin-amerikai szomszédaik! Mindenkihez képest lecsúsznak évtizedek óta:

http://en.wikipedia.org/wiki/File:GDP_per_capita_of_Argentina,_percent_of_US_(1900-2008).png

http://en.wikipedia.org/wiki/File:GDP_per_capita_in_US_Dollars,_1965,_Austria,_Italy,_Argentina,_Ireland,_Japan,_Greece,_Spain,_Chile,_Portugal,_Mexico,_Brazil.png

Hol rontották el?

Valahol a 30-as, 40-es években kezdõdött a komoly lecsúszás, azóta folyamatos a szegényedés. Az 1943-ban puccsal hatalomra került vezetés, Perón vezetésével államosítani kezdett, akadályozta a piacgazdaság mûködését, többes árfolyamrendszer vezetett be, protekcionista politikát folytatott, árhivatalt hozott létre, és részletesen szabályozott minden árat és a bért, állami költekezéssel felpörgette az inflációt, államosította a nagyvállalatokat és külföldi cégeket. Habár puccsal eltávolították, a következõ kormányzatok is egy erõsen koncentrált, kézivezérelt, mesterséges árrendszerrel szabályozott, a befektetõket, vállalkozást elriasztó rendszert tartottak fenn az idõ nagy részében. Ami egészen meglepõ, hogy ez azóta sem változott, a jelenlegi vezetés is ugyanezt a vonalat követi, és a 2001-2-es csõd után 10 évvel, a 100 éve folyó szegényedés közepette ismét gyorsul az infláció, leértékelõdik a peso, elûzik a külföldi cégeket, ad-hoc államosítanak, és jól láthatóan a csõd felé robognak.

Mi ebbõl a tanulság?

Talán csak az, hogy egyrészt a populista-demagóg politikával sokkal tovább lehet “etetni” a népet, mint gondolnánk, akár évtizedeken át is, és az, hogy a centralizált, gazdaság és vállalkozás szabadságát erõsen leszûkítõ rendszerek végül stagnálást, lecsúszást okoznak. Hiába jól eladható a választók felé a gazdagok, a multik megsarcolása, az erõs állami szabályozás, a mindenbe beleszólás, a vállalkozási szabadság szûkítése, az egyenlõsítés, a voluntarista gazdaságpolitika végül megbosszulja önmagát.

Ha Magyarország fejlõdni szeretne, és közelebb akarunk valóban kerülni az európai átlaghoz, akkor kiszámítható, átlátható államra, helyes szabályozásra, gyorsan, pontosan mûködõ bíróságokra, intézményrendszerre, keretrendszerre van szükség, ahol a vállalkozás, az innováció tud érvényesülni, ahol a tulajdonhoz való jog – legyen az akár intellektuális, akár kézzelfogható vagy bármely más jellegû – megkérdõjelezhetetlen, ahol a törvényeket betartják és betartatják. Ha ilyen államot, ilyen országot tudunk létrehozni, akkor közeledni fogunk a fejlett országokhoz, ha viszont nem, akkor ránk is Argentína sorsa vár – a probléma csak az, hogy sokkal hátrábbról indulunk már eleve… 

 

http://www.zsiday.hu/blog/argent%C3%ADna