Auf Wiedersehen Kelet-Európa – Trump miatt?

Az új amerikai protekcionista politika hozzájárulhat áttételesen ahhoz is, hogy jelentősen csökkenjen a nagy német és más külföldi működőtőke-tulajdonosok, például az autógyárak érdeklődése az önmagukban véve csekély felvevő piacot jelentő, de viszonylag olcsó közép-kelet-európai beruházások bővítése, pláne újak indítása iránt.
Ez az egyik üzenete Jürgen Piepernek, aki a Metzler német befektetési bank és üzleti tanácsadó ház vezető elemzője, autóipari pénzügyi stratégája. A német veszteségek igencsak nagynak ígérkeznek, ha az új washingtoni adminisztráció büntetővámokkal sújtja a Mexikóból származó autóimportot. A protekcionizmus pedig közben vírusként terjedhet tovább világszerte, kereskedelmi háborúkat generálva – adja értésre a német autóipari elemző és beruházási stratéga.

Zentai Péter: Az amerikai elnök a német exportőrökre, különösen a Latin-Amerikában nagyon aktív német autógyárakra is csapást akar mérni?
Jürgen Pieper: Egyre inkább látszik, hogy Donald Trump ígéreteit komolyan kell venni: már biztos, hogy falat fog építtetni a mexikói határ teljes hosszában és az is, hogy a Mexikóval és Kanadával kötött szabadkereskedelmi szerződés, a NAFTA megsemmisítésére készül. Ezek a lépések közvetlenül is hátrányosan fogják érinteni a német autógyárakat, közvetetten pedig befolyásolhatják Németország gazdasági stratégiáját, változtatni kényszerülhetünk a nemzetközi beruházási politikánkon…

Melyek a biztosra vehető közvetlen hatások?
Csak a Volkswagen konszern mexikói kapacitásai 600 ezer autó gyártására alkalmasak. Ennek mintegy 80 százaléka az Egyesült Államok piacát hivatott kiszolgálni…

A Volkswagennek ugyanakkor hatalmas gyártóüzemei vannak az Egyesült Államokban, nem járhat tehát annyira rosszul, ha büntetővámokkal sújtják is a Mexikóból Észak-Amerikába irányuló exportját…
A német autógyárak bér-, adó- és egyéb költségei Mexikóban hatodrészét teszik ki az amerikai gyárakénak. A VW-ra nehezedő várható politikai nyomás – éppen azért, mert amerikai autógyárnak is minősül – nagyobb lesz, mint az Amerikában telephellyel nem bíró más német gyárakra. Mindenesetre nincs negyedéve, hogy az Audi óriási bővítést hajtott végre a San José Chiapa városában (Puebla államban) létesített gyárában, Mexikóban. Az idén kellene maximumra futtatni a termelést a bővítés utolsó, harmadik szakaszának lezárásával: 15 ezer Q5-ös luxus terepjárót kellene évente gyártaniuk – szinte kizárólag az amerikai piacra. Puebla államban egymilliárd eurót költött a VW-konszern gyárbővítésekre az utóbbi néhány esztendő leforgása alatt. Csak Pueblában az utóbbi néhány esztendőben 4200 munkahelyet létesített a konszern, a VW egyébként ötven éve van ott jelen: a Jettákat és a bogárhátú Beetle-eket csak az Egyesült Államokba exportálja, exportálta eddig. Abban az egyetlen körzetben 15 ezer embert foglalkoztat a német konszern, miközben hozzákezdett egy, az európai kiadáshoz képest nagyobb és luxus felszereltségű Tiguan (az amerikai piacon Allspace néven forgalmaznák) gyártásához, szintén csak az észak-amerikai megrendelésekben bízva. Az Audinak, Porschénak, az ugyancsak a konszernhez tartozó Bentley-nek, Lamborghininek egyébként egyáltalán nincs gyára az Egyesült Államokban. Ezen márkák számára, így vagy úgy, de valószínűleg mindenképpen megdrágítják a bejutást az amerikai piacra.

A Daimler és a BMW azonban – ha jól tudom – nincs ennyire kiszolgáltatva az Egyesült Államoknak…
Ha a BMW nincs is olyan szorult helyzetben a várható amerikai büntetővám-politika beindulása miatt, mint a Volkswagen leányvállalatok többsége, azért mégiscsak egy 1 milliárd eurós tervet indított be Mexikóban tavaly nyáron San Luis Potosiban, éppen ott, ahonnan Trump már visszafordulásra késztette a Fordot. Más kérdés, hogy az építkezés még a kezdetek kezdetén tart, ennél fogva a BMW most nyilván lassítani fog, szükség esetén vissza is léphet. Mindenesetre a terveik 150 ezer autó gyártásáról és a hatalmas mennyiség nagy részének az észak-amerikai piacra való exportálásáról szólnak. A Daimler (Mercedes anyavállalata) pedig a Renault–Nissannal közösen az idén és jövőre indított volna be gigantikus beruházást Mexikóban. A megvalósítást elhalasztják néhány évvel. A német gazdasági szereplők többsége eleve nem hisz abban, hogy Donald Trumpot négy év múlva újra választják.

Mostantól azonban az a tény, hogy Donald Trump a törvényesen kormányzó elnök: vele, az általa diktált intézkedésekkel kell együtt élnie a német gazdaságnak. Milyen közvetett hatásokra számíthatunk: Amerika protekcionizmusa előbb-utóbb kiválthat német protekcionizmust is?
A kereskedelmi gátak emelése már érezteti hatását egy ideje Kína és egy sor dél-amerikai állam, például Brazília felől. Trump most kezdődő protekcionista politikája egyrészt felbátorítja egy sor más, a világpiacon fontos importőrnek számító ország kormányát, hogy másolja az újfajta USA-gyakorlatot. Illetve számítani lehet arra is, hogy egyes országok ellenintézkedésekkel torolják meg az amerikai és a várhatóan másutt is kitörő protekcionizmust. Ezt kereskedelmi háborúknak hívják. Mindennek stratégiai következménye, hogy szemlélet- és stratégiaváltásra kényszerülnek a gyártók, például a német autógyárak is. Ott fognak bővíteni, pláne új beruházásokat indítani, ahol a belső piac eleve hatalmas, ezáltal megengedhető a gyártók számára, hogy egy-egy gyár csak a helyi piaccal foglalkozzon. Az új amerikai protekcionizmus odáig vezethet, hogy gyengülnek vagy érdektelenné válnak azok a befektetési stratégiai előnyök, amelyeket a kisebb piaccal bíró, olcsóbb gyártási helyszínt kínáló országok – egyebek között a közép- és kelet-európai országok – eddig biztosítottak a  nagy külföldi működőtőke, a például a német autógyárak számára.