Autó ínyenceknek – Alpina B7 Turbo Coupe /1 (1985)

Vannak olyan autók, amelyeket pár év múltán elfelejtünk. Vannak olyanok, amelyek elérik a klasszikus státuszt. Mások legendává válnak. Ma egy legendát mutatunk be Önöknek.

Miután néhány héttel ezelőtt megismerhettük, milyen autót aposztrofált a Keleti Blokk Cápaként, nézzük meg, hogy milyen autót illettek ugyanezzel az elnevezéssel néhány évtizeddel később, illetve néhány ezer kilométerrel Nyugatabbra. Egészen pontosan az akkor még nyugat-németországi Buchloéban. Vagy inkább Münchenben? Buchloéban és Münchenben!

Napjainkra az Alpina márkanév valóban teljesen összeforrt a BMW-ével, illetve a bajor márka autóinak továbbfejlesztésével. Pedig az Alpina az 1960-as évek Nyugat-Németországában sokaknak először nem is az autózást, hanem sokkal inkább a gépírást juttatta eszébe. Ilyen márkanév alatt alapította ugyanis irodagépgyárát Dr. Rudolf Bovensiepen az 1960-as évek elején. Maga az Alpina név az alapító feleségétől származik.

Édesapja gyárának egyik melléképületében készítette első teljesítményfokozó átalakítását a sportautókért rajongó fia, Burkard Bovensiepen, aki később – 1965. január 1-jén – nyolc alkalmazottal megalapította saját vállalkozását. Érdekesség, hogy édesapja éppen az új cég létrehozásának napján adta el az irodagépgyárat. További érdekesség, hogy az Alpina Burkard Bovensiepen GmbH + Co. KG-t 1983-ban Flensburgban Nyugat-Németország legkisebb autógyáraként is bejegyezték.

Az első Alpina BMW-nek az 1961-es Frankfurti Autókiállításon bemutatott BMW 1500 tekinthető, mely megfelelő donornak tűnt egy kis tuninghoz. Bovensiepen az autó eredetileg 80 lóerős, 1499 köbcentiméteres erőforrásához kettő Weber porlasztót illesztett, a hengerfejhez és a kompresszióhoz azonban nem nyúlt. Elsősorban a teljesítményt kívánta fokozni. Természetesen ezzel a szettel csodát nem várt és nem is ígért. Az így elért plusz 10 lóerő mégis 3 másodperccel jobb 100 km/h-ra való gyorsulást és 12 km/h-val nagyobb végsebességet jelentett. Ez is elég volt viszont ahhoz, hogy az autóra felfigyeljen a sajtó és a nagyközönség is. Így kezdődött tehát az Alpina és a BMW közös sikertörténete.

Számos sikeres átépítés után, 1978-ban az alapító stratégiát váltott és az egyes típusok teljes átalakítására kezdett fókuszálni, motorok és futóművek különálló fejlesztése helyett. Az év végén megjelent az E21-re épülő B6 2.8-as. Ezt követték a cég első turbós átalakításai, az E12-esre épült B7 Turbo és az E24-re szerkesztett B7 Turbo Coupé. Lényeges magyar vonatkozású szál, hogy mindkét feltöltős változat Dr. Cser Gyula szabadalmának – a kombinált feltöltésnek – köszönhette kimagasló teljesítményét.

Az E24-est a Genfi Autószalonon mutatták be 1976-ban. A 4,76 méter hosszú, kétajtós kupé formája máig meghatározónak számít, formatervezők hivatkoznak rá, stílusjegyei a modernkori BMW-ken is rendre visszaköszönnek. Az összkép valóban fenomenális, azt hiszem, azóta sem sok ennyire harmonikus megjelenésű sportkupé született. Az autó karosszériája a BMW akkori vezető designere, Paul Bracq tervei alapján készült, aki kétségtelenül zseni volt. Azt hiszem, most már Önök is kitalálták, hogy erre az autóra gondolt a nyugati autós világ az 1980-as években, amikor Cápáról beszélt.

A hatos kupéból speciális tuning-változatok is készültek. Hozzányúlt az AC Schnitzer és a Hartge is, de legismertebb átdolgozása kétségtelenül a 330 lóerős Alpina B7 Turbo Coupe volt.

A képen egy ilyen autót látnak, egészen pontosan a gyártott 110 darab Alpina B7 Turbo Coupe /1 egyikét. Per 1-es, azaz továbbfejlesztett változat. Talán nem véletlen, hogy – az E9 Coupe mellett – a sokak által legszebb cápának tartott hatos kupé szolgált az egyik leghosszabb ideig a buchloei fejlesztések kiindulási pontjaként. Már egy évvel a genfi bemutatkozása után, 1977 májusában elkészült az E24-es sorozat első hivatalos Alpina átalakítása.

Az E24-re épülő Alpina modellek is tartalmazták természetesen az összes jellegzetes külső és belső Alpina-jegyet. Kívülről az autók a nagyméretű első köténylemezben, a csomagtérfedélen lévő Alpina-specifikus spoilerben, az autók oldalán végig futó – Deko Setnek nevezett – jellegzetes csíkozásban, és az egyedi könnyűfém felnikben különböztek a standard modellektől. A belső, kézzel készített egyedi négyküllős bőr Momo kormánykereket, kiegészítő műszereket, Alpina-féle rózsafa váltógombot és szintén Alpina-féle csíkozással ellátott Scheel első kagylóüléspárt kapott.

A nehezebben észrevehető átalakítások közül mindenképpen ki kell emelni a rövidebb és keményebb rugókat, melyek révén az autó fenéklemeze közelebb került az aszfalthoz, ami természetesen nagyobb sebességet engedett a sofőrnek, elsősorban kanyarokban. A lengéscsillapítást a már megszokott Bilstein gátlók végezték, melyek közül a hátsók állíthatók voltak. A feszesebb úttartást segítették a vastagabb stabilizátorok is. A fékeket szintén hozzáigazították a megnövelt teljesítményhez, a gyáriak helyére nagyobb méretűek kerültek, előre ráadásul belső hűtésűek, valamint módosították a féknyergeket is. Az egyik legérdekesebb fejlesztés viszont mégis a csomagtartóhoz kapcsolódik. Itt kapott helyet ugyanis a 24 literes kiegészítő üzemanyagtartály, annak érdekében, hogy az autó tulajdonosa hosszabb ideig élvezhesse a semmihez nem hasonlítható száguldás élményét.

A cikkünkben szereplő modell 1984 áprilisában került az Alpina forgalmazókhoz, már a 3430 köbcentiméteres hathengeres motorral. Megnevezésében egyszerűen csak /1-es jelöléssel különböztették meg a korábbi variánstól, pedig motorja semmiben sem hasonlított az elődhöz. Katalizátor nélkül 5700-as fordulatszámon 330 lóerőt tudott, forgatónyomatéka pedig maximális turbónyomás mellett 512 newtonméter volt. 100 km/h-ra való gyorsulása mindössze 6,1 másodpercet vett igénybe, végsebessége büszke 267 km/h. Elképesztő adatok ezek, hiszen ne feledjük, még csak az 1980-as évek közepén járunk ekkor és ezek széria-, akarom mondani, a nagyközönség számára is elérhető modellek voltak – természetesen megfelelő anyagi erőforrások birtokában. Ezek után talán nem meglepő, hogy a maga idejében ez az autó volt az Alpina legdrágább és egyben leggyorsabb modellje.

A képen látható autó régóta magántulajdonban van. A 12-ik példánya a mindösszesen legyártott 110 darab Alpina B7 Turbo Coupe /1-nek. Jelenlegi tulajdonosa eredeti, hiánytalan állapotban talált rá Kaliforniában, ráadásul teljes dokumentációval. Megvásárlása után komplett, külső-belső felújításon esett át, hogy elérje a kívánt tökéletes állapotot. Az autó, azóta – ha lehet ezt mondani – még nagyobb becsben van tartva, ugyanakkor mégsem múzeumi darab. És ez így is van jól, hiszen a hamisítatlan gran turismók természetes közege a végtelen országút.

Azt gondolom, ezek után nem túlzás kijelenteni, hogy az egész világ örökre hálás lehet Paul Bracq-nak, amiért 1976-ban megrajzolta ezeket a vonalakat, és hálás lehet az Alpinának is, amiért értő módon fűszerezte azt.

Kiemelt kép forrása: www.bimmer-mag.com