okt.
13
2015

Az ág is húzza

Néhány gondolat Kínáról. Egyrészt, a vezetés évek óta próbálja fenntartani a közgazdaságtanban csak „lehetetlen hármasként” ismert gazdasági berendezkedést. A kifejezés magába foglalja a devizakeresztjének fixen tartását, a kamatok szabályozását,  a szabad tőkeáramlás biztosítása mellett. Kína ezzel szemben mindhárommal próbálkozott egyszerre az elmúlt években.

Az export bevételek miatt ez nem is volt gond, a devizát gyengén tartani egyszerűbb, mint erősen, hiszen saját devizából annyit nyomtat egy jegybank amennyit akar, ezzel szemben devizatartalék csak korlátozottan érhető el. (Gondoljunk a jelenkori orosz rubelre vagy ukrán hrivnyára). Az export húzóereje miatt a kamatok is magas szinteken pihenhettek, ami együttesen bevonzotta a külföldi tőkét.

Egyrészt a gazdaság jelenleg lassul. Túl vagyunk egy leértékelési hullámon is, ami a befektetőket elbátortalanítja, hiszen később kevesebbet kaphatnak pénzükért, ha ki akarják vonni. A jegybank folyamatos stimulussal próbálkozik az alapkamat visszavágásán, és a kötelező banki tartalékráta csökkentésén keresztül. A folyamatra az is ráerősít, hogy a dollárhoz kötött jüannal ellentétben a dollár esetében épp monetáris szigorítást terveznek, ami a devizakeresztet tartja nyomás alatt. A tőke pedig menekülni akar a gazdaságból ilyen feltételek mellett.
Másrészt a lassulás és konjunktúra csökkenés akkor is bekövetkezik rövid távon, ha végbemennek a strukturális reformok, és a kínai gazdaság átáll a belső piaci orientációra. A jelenlegi import legnagyobb része nyersanyag, illetve termelő tőke. Amennyiben már nem a „világ gyára” szerepet tölti be az ország, úgy ezekre kevesebb szükség lesz, míg a lakossági import a leértékelődő jüan mellett csak lassan indulhatna be.

Harmadrészt, közel egy hete sikerült megegyezni a TPP* (Trans-Pacific Partnership) létrehozásáról, bár a résztvevő felek törvényhozásainak még egy körben rá kell bólintaniuk a megegyezés feltételeire. A blokk a világ GDP-jének 40 százalékát jelenti, ezzel a legnagyobb gazdasági tömörülés a modern történelemben. Viszont Kína kimaradt. Sokak szerint ezzel épp Washington és Tokió akarta stratégiai hátrányba hozni a kínai gazdaságot, ugyanakkor a japán fél később úgy nyilatkozott, hogy ők szívesen látnák Kínát a blokkban. Ehhez azonban Kínának még jó pár ponton egyezkednie kell a Kereskedelmi Világszervezettel (WTO), többek között a szellemi termékek védelmének területén. Ez a távol-keleti országnak azért is nehéz, mivel a gazdaság jelentős része „iparosodott” a nyugati márkák és cégek másolására, így ezek bezárása komoly kiesést jelentene, a megszűnt munkahelyeket nem is említve.

Érdekesség, hogy az Egyesült Államok az Európai Unióval is folytat hasonló tárgyalásokat, ez a kezdeményezés a TTIP (Transatlantic Trade and Investment Partnership, azaz Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Egyezmény). A globális piacliberalizáció úgy tűnik, az Egyesült Államok vezetésével vesz új fordulatot, ám utóbbi kezdeményezés legutóbb a génmódosított élelmiszerek forgalmazásán elcsúszott. Azonban amíg Kína ezeket a folyamatokat csak a partvonalról figyeli, a liberalizációval járó előnyök sem fognak hátszelet adni a gazdaságnak.

* A megállapodás tizenkét országot tömörít a csendes-óceáni térségében, név szerint az Egyesült Államok, Kanada, Mexikó, Peru, Chile, Japán, Vietnám, Brunei, Szingapúr, Malajzia, Ausztrália és Új-Zéland. A megállapodás célja a vámok és gazdasági határok eltörlése, a munkaügyi, szellemi termékeket érintő és környezetvédelmi jogszabályok egységesítése, valamint a tőke szabad áramlásának lehetővé tétele a felek között.