71929847_m

Az álhírek és összeesküvés elméletek nyomában

Vajon miért olyan meggyőzőek?

Rendkívül nagy mennyiségű információ keletkezik nap, mint nap a világban, amiből a hétköznapokban nehéz lehet koherens képet összerakni. Az álhírek, alternatív tények terjedése nagymértékben befolyásolja, hogy a társadalmat alkotó egyénekben milyen kép születik a megtörtént eseményekről. Egy friss tanulmányban a szerzők az amerikai lakosság körében vizsgálták, hogy mi teszi fogékonnyá az embereket az álhírekre.

Viszonylag sok helyzetben, ha valamilyen dologról állást kell foglalnunk, amellett, hogy a racionális megfontolás hangsúlyos, azért az intuíció, az érzelmi szempontok is óriási szerepet kapnak. Ugyanakkor vannak olyan dolgok, amelyben viszonylag széles rétegek értenek egyet úgy, hogy az tévesnek bizonyul, vagy legalábbis hamis tényeken alapul. Márpedig ma nagy figyelmet szükséges szentelni az álhírek, alternatív tények témakörének, hiszen ezek nagymértékben képesek torzítani széles tömegek gondolkodását. Ennek azonban végső soron a társadalom látja kárát, hiszen számos kérdésben képtelenség megfelelő döntéseket hozni. Nem véletlenül lett a 2017-es év szava a fake news, hiszen mindannyiunk életét áthatják és nekünk kell eldönteni, hogy mit vélünk igaznak és mit nem.

Egy friss tanulmányban a téma szakértői éppen az álhírek jelenségét vizsgálták az amerikai lakosságot lefedő reprezentatív minta segítségével, elsősorban az egyének gondolkodási stílusának felmérésével. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy gyakorlatilag nagyon éles határ van aközött, hogy mikor és mennyire bíznak az emberek az intuícióikban és mennyire a valós tényekben.

Hogyan alakulnak ki a nézeteink?

Az, hogy milyen megítélésünk alakulki a világról, minden egyénnél rendkívül eltérő lehet. Valószínűleg jelentős befolyásoló tényező, hogy milyen közegben nevelkedtünk, milyen képzettséggel rendelkezünk és természetesen, hogy a környezetünk mit sugall számunkra.

Azt a szerzők is leszögezik, hogy rendkívül fontos beazonosítani azokat az összetevőket, amelyek a téves nézetek kialakulásához vezetnek, habár nehéz vállalkozásról van szó. A különböző pszichológiai folyamatokat az egyéb kutatások már többé-kevésbé feltérképezték. Ezek közül a legfontosabb talán, hogy mindenkiben megvan az a szűrő, ami csak elvétve engedi át azokat az információkat, amelyek nem vágnak egybe a politikai, ideológiai, morális nézeteivel. Éppen ezért szisztematikusan azt fogadjuk el a tényállásnak, amivel egyetértünk, így nagyon rossz érzést okoz elfogadni olyan – egyébként a valóságnak megfelelő – információt, ami ellentmond a világképünknek. A befektetéseknél is tipikusan rossz érzést okoz, ha egy korábban jól teljesítő papírunk éppen veszteségbe fordul. Ilyenkor tipikus reakció, hogy látni sem szeretnék a befektetéssel kapcsolatos információkat, híreket.

Ráadásul a csoporthatás is igen komolyan érvényesül, vagyis sokszor azt az álláspontot részesítjük előnyben, ami a közvélekedésnek is megfelel (a csordaszellem is érvényesülni tud a részvénypiacokon). Nem véletlen, hogy sokan éppen a közösségi média fokozott használatát tartják az álhírekre való fogékonyság okának. Persze a befolyás hatása minden egyén esetében eltérő módon működik, viszont a szélsőséges nézetek mentén nagyon könnyen megosztottá válhatnak az emberek.

Meglepő, hogy több millió amerikai tudományos tényeket sem fogad el igazságként. Ilyen például, hogy az elnök véleményével egybehangzóan széles tömegek utasítják el a klímaváltozást, megkérdőjelezik a genetikailag módosított élelmiszer biztonságát, vagy visszautasítják például a gyermekek védőoltását. Az amerikaiak körében szintén népszerű összeesküvés elmélet, hogy a Kennedy gyilkosság valamelyik titkosszolgálat szervezte meg. Bizonyára könnyűszerrel találunk mi is a környezetünkben olyan nézeteket, amelyek finoman szólva téves információkon, vagy akár egy alternatív valóságon alapulnak (itt van például a „lapos Föld hívők” esete).

Ez alapján nem nagy meglepetés a szerzők következtetése, hogy a politika által sugallt nézetek nagymértékben befolyásolják a társadalom gondolkodását. Ráadásul a szerzők szerint ez esetben is működik, hogy a sokat hangoztatott információ előbb-utóbb igaznak tűnik, vagyis az illuzórikus igazság hatása fellép. Az ismétlés csak egy dolog, természetesen sokat számít, hogyan mutatják be az adott információt, minél inkább az érzelmekre hat, annál hatásosabb. Persze kár lenne mindent a politika véleményformáló hatására fogni, hiszen az alapvető tévhitek nem mindig ebből fakadnak.

Mennyire kételkedünk az információ valóságában?

Ugyan a felmérés alapján nagy az eltérés az amerikaiak gondolkodásában, viszont a válaszadók egy része (14,6%) egyetértett azzal állítással, hogy akkor is bízik a megérzéseiben, ha az igaznak bizonyul és akkor is, ha nem. Márpedig ez a réteg kimutathatóan fogékonyabb az álhírekre, és az összeesküvés elméletekre és a tényszerű adatokat is jellemzően a saját megérzései szerint értékeli.

Általánosságban, akik a kognitív képességeket (például figyelem, erőfeszítés) mérő tesztekben jól szerepeltek, azok képesek a saját nézeteiket felülvizsgálni, és könnyebben kibékíteni az új információkat a meglévő hitükkel. Ugyanakkor az új információkkal szemben még a tudományosan jól pallérozott elmék is elfogultak lehetnek. Az pedig egyáltalán nem meglepő, hogy a személy tanulmányai, előképzettsége, a vallási háttere, valamit a pártállása rendkívüli módon befolyásolja az álhírekben való hit mértékét.