Az állam és a demográfia küzdelme

Az Inforádióval és az MNB-vel közös adásunkban Baksay Gergely, az MNB költségvetési igazgatója és Szabó László, a HOLD Alapkezelő elnöke beszélgettek arról, hogy milyen eszközei vannak az államnak a demográfia munkaerő-piaci hatásait orvoslandó.

A beszélgetés hanganyagát megtalálja itt és a Soundcloudon is. Az ún. podcast kiváló szórakozás futás, kerékpározás és dugóban ülés közben is, mindenkinek csak javasolni tudjuk.

A beszélgetés elején arról volt szó, hogy a kormány 2019-es, óvatosabb költségvetési tervezete vajon nem megy-e a versenyképesség rovására. Baksay Gergely szerint a kisebb, 1,8%-os tervezett költségvetési hiány olyan puffert épít, amit később, a ciklus kevésbé kedvező szakaszában lehet majd felhasználni. Szerinte az óvatos költségvetés versenyképességi érték, a 2000-es évek elején látott kedvező gazdasági folyamatokat például részben a felelőtlen költségvetés vitte zsákutcába néhány év alatt.
Szabó László szerint is üdvözlendő a kisebb költségvetési hiány, felkészülés a nehezebb időkre, bár eléggé késeinek látszik most, hogy már nyakunkon vannak az esőfelhők és a mértéke is lehetne nagyobb. Jelenleg egy hosszú globális gazdasági fellendülés vége felé járunk, aminek hatása elől egy nyitott gazdaság nem tudja kivonni magát. A nehezebb időkben kellene az államnak pótolnia a kieső keresletet, nem most, robogó gazdaságnál versenyezni a szűkös kapacitásokért, ami a béremelkedésben is jól tapintható.

Azzal kapcsolatban, hogy látszik-e megoldás a hosszú távú demográfiai problémákra, Szabó László pesszimista volt. Szerinte ez olyan, mint a dohányzás, lassan, de biztosan hat, ami ellen a munkaerő-piaci feltételek módosításával – például a nyugdíjasok kedvezőbb feltételek melletti foglalkoztatásával – küzdhet az állam, de a hosszú távú népességfogyáson ez nem fog segíteni. Szerinte már most érezzük ennek a hatásait, hiszen a Ratkó-korszakban született évi 220 ezer gyerek már az ő születésekor is csak 150 ezer volt, 2018-ban pedig 90 ezer lesz. Szintén aggasztó, ha a munkaképes korú lakosságot nézzük, ahonnan évente 20-30 ezer fővel többen mennek nyugdíjba, mint ahányan belépnek.
Baksay Gergely is elmondta, hogy több kutatás szerint 2030-ig 500 ezer fővel fog a munkaképes korú lakosság csökkenni Magyarországon, majd 30 éven belül további egymillióval. Ebben a folyamatban már benne vagyunk és a kormány mozgástere valóban szűk, de például a családok támogatása ezen próbál segíteni.
Szerinte ez a demográfiai trend nem fogja felborítani a modelleket, hiszen egy már most is jól látható, lineáris folyamatról van szó. A demográfia hat a gazdasági növekedésre és az inflációra is, ez utóbbival az MNB kiemelten foglalkozik a legutóbbi inflációs jelentésében. Eszerint mivel a nyugdíjasok már kevésbé megtakarítók, ezért az elöregedő társadalmak inkább az infláció növekedése irányába hatnak.
Szabó László szerint ceteris paribus a fogyó népességek minden fejlett ország költségvetését fenntarthatatlanná teszik, mert ugyan lehet 80 százalékos adót kivetni az aktívakra, de akkor senki sem fog dolgozni. Tehát változásoknak jönniük kell és jönni is fognak. A kiépült látható és láthatatlan adósságokat egyre nehezebb lesz visszafizetni úgy, hogy az egyre kevesebb emberre hárul. Ezt a kérdést megoldhatja a piac, ami általában csúnyán szokott lezajlani, vagy találhatunk valami menedzselhetőbb módszert. Ebben az államnak inkább csak úgy lehet szerepe, hogy megmondja, ki nem kapja vissza a pénzét a végén. Vagy a másik megoldás az adósság elinflálása.

Baksay Gergely szerinte azért van remény a demográfiai trenddel való küzdelemben, hiszen az elöregedés egyik okozója a hosszabb várható élettartam, amivel együtt a munkaképes kor is kitolódik, részben ellensúlyozandó a problémát. A kormányzat pedig a nyugdíjasok foglalkoztatottságát segítheti, erre példa a mostani adócsomagban, hogy a nyugdíj mellett foglalkoztattak adóterhe csökken. Ezenkívül az elmúlt 8-10 évben az EU átlagára emelkedő aktivitási rátában is lehet még tartalék, a jelenleg külföldön és az államigazgatásban dolgozók, valamint a közmunkások is jelentenek munkaerő-piaci tartalékokat. De a legnagyobb lehetőség mégis a munkaerő tőkével, beruházással való helyettesítésében van.
Szerinte az adósság nem menedzselhetetlen hosszabb távon, ennek egy módja a negatív reálkamat. Valamint az elöregedő társadalom a sok szabadidővel és elkölthető pénzzel rendelkező nyugdíjasok ellátásával, szórakoztatásával új gazdasági potenciált is jelent.

Szabó László szerint a világban megjelent ismét az infláció és ezzel az eddigi hozamcsökkenés emelkedésbe váltott elsősorban az Egyesült Államokban. De a folyamat Magyarországon is felütötte a fejét és nemigen látszik, hogy ez mitől állhat meg. Van kétszámjegyű bérnövekedés, gyengülő forint és egy teljes kapacitáskihasználtsággal működő feldolgozóipar. Ilyen helyzetben a forintgyengülés egyből áremelkedéssé alakul át.
A demográfiai változások szerinte is teremtenek új lehetőségeket, de hiába szeretnének majd a nyugdíjasok színvonalas egészségügyi ellátást, ha a rendelkezésre álló munkaerő folyamatosan csökken, akkor mindez egyre nehezebb és drágább lesz. Már csak emiatt se nagyon látszik más megoldás Európa számára, mint a munkaerő jól megszervezett importálása.

Baksay Gergely az inflációval kapcsolatban elmondta, hogy a bérek már évek óta nőnek alacsony infláció mellett, ami most szinte elérte az MNB célját. Ez egyrészt örvendetes, másrészt olyan egyszeri hatások eredője, mint az olajár-emelkedés és az eddigi forintgyengülés. Mindez egyszerinek mondható, ha beépül a bázisba, akkor már inflációnövelő hatása nem lesz. Tehát az MNB 3% környékén stabilizálódó inflációt vár, ami részben a Magyarországon különösen erősen horgonyzott várakozásoknak köszönhető.
Szabó László szerint azonban az inflációs várakozások változnak. Eddig valóban nem nőttek, ezért sem lett a béremelkedésből infláció, azonban az idei év ebből a szempontból változást hozhat. A vállalatok, amelyek eddig csökkenő marginokon keresztül magukra vállalták a béremelkedés terhét idén már azt látják, hogy lehet árat emelni. Az eddigi gát sokat gyengült és ha ez a szellem kibújik a palackból, akkor nagyon nehéz lesz visszatömni.

Végezetül Szabó László kiemelte, hogy a demográfiával szemben komplex megoldásokra lesz szükség. Nem csak a tőkével való munkaerő-helyettesítés ilyen, de a külföldön dolgozók hazacsábítása is. És ha valahol, akkor itt lehet szerepe az államnak, amely nem csak a költségvetésen, de a politikai kommunikáción keresztül is tud hatni. Ebből a szempontból Magyarország legjobb egyetemének elkergetése például egyáltalán nem fog vonzó üzenetként hatni az erre legérzékenyebb és az ország jövője szempontjából legfontosabb, külföldön dolgozó értelmiségi réteg számára. Őket nem lenne szabad megakadályozni abban, hogy Magyarországban gondolkodjanak.


Az Inforádióban elhangzott adást teljes egészében meghallgathatja és megnézheti az alábbi felvételen: