Felix-Adam_forras_Titelbild

Az arany, ami nem fénylik

Nem az aranykészletek növeléséről szóló vasárnapi népszavazás eredménye, hanem egy másik – ugyancsak vasárnap tartandó – referendumé befolyásolhatja igazán a svájci frank árfolyamát és azon keresztül az euróét is. Ezt állítja a devizapiaci műveletekre szakosodott tekintélyes svájci vagyonkezelő és tanácsadó cég, az ACT Currency Partners alapító vezérigazgatója. Felix Adam szerint – aki korábban egyebek között a Citibanknál, a Vontobelnél és más neves pénzintézeteknél dolgozott vezető beosztásban, mielőtt létrehozta (1992-ben) saját zürichi cégét –, ha a népszavazás kezdeményezői sikerre viszik tervüket, miszerint a jelenlegihez képest ezentúl ötödére kell korlátozni az évente kiadható letelepedési engedélyek számát, akkor sorvadásnak néz elébe a svájci nemzetgazdaság és nyomás alá fog kerülni a svájci frank.
Az interjúban Felix Adam ugyanakkor csekély esélyt jósol annak, hogy győznek az igen szavazatok azon a népszavazáson, amely világszerte erős figyelmet kapott, mert arról szól, hogy a svájci jegybank köteles-e megduplázni aranykészletét. Ha azonban mégis nagy aranyvásárlásokba lenne kénytelen kezdeni az ország, az szerinte nem szolgálna mintául más jegybankok számára, következésképpen tartósan nem forgatná fel a nemzetközi aranypiacot és nem helyezné nyomás alá a svájci frankot sem. A dolog mögött azt látja a szakértő-befektető, hogy Svájcban is
eluralkodni látszik a félelem, hogy a világban előbb-utóbb elveszti értékét a készpénz, beleértve még a svájci frankot is.

Zentai Péter: Személy szerint Ön támogatja-e, hogy  hazája nemzeti bankja megduplázza aranykészletét?

Felix Adam: Ellenzem. Szakmai okokból is, de sokkal inkább amiatt, hogy Svájc jegybankjának függetlensége megkérdőjelezhetővé válhat egy referendum által. Önmagában véve abszurdum, hogy az utca emberére legyen bízva bármilyen komplex, a nemzetgazdaság helyzetét, a svájci frank jövőjét befolyásolni képes intézkedés. A fő ellenérvem azonban elvi jelentőséggel bír: az, hogy mekkora legyen Svájcban az aranytartalék nagysága, kizárólag a Svájci Nemzeti Bank döntésétől függhet, senki másétól. A svájci néptől sem.

Ha a svájci nép úgy dönt november 30-án, hogy az ország tartalékainak jelenlegi 7,5 százalékáról a Nemzeti Bank emelje az arany részesedését a duplájára, és néhány év alatt az arány kússzon fel 20 százalékosra, akkor mi fog történni a svájci frankkal, illetve az arany világpiaci árával?

Nem várok tartós változásokat sem a svájci frank árfolyamában, sem az aranyéban. Az ország 522 milliárd (svájci) franknyi tartalékainak felét a Swiss National Bank euróban tartja. A svájci frank árfolyamát néhány évvel ezelőtt az euróhoz kötöttük és az 1 euró/1,20 svájci frank arányt rögzítettük. Ez működik és működni fog ezután is. Az esetlegesen kötelezővé váló hatalmas aranyvásárlás sem befolyásolhatja az euró–frank párosítás lényegét. Más kérdés, hogy a dollár hirtelen jobban megugorhat a svájci frankkal és azon keresztül az euróval szemben. De aztán visszatérnénk a realitásokhoz.

Mi a realitás a dollár–svájci frank–euró viszonyban?

Az, hogy a dollár eleve erősödni fog. Azt várjuk, hogy jövőre 1 euró már csak 1,15-1,10 dollárt fog érni. Meg kell mondanom, hogy ebben eléggé magabiztosak vagyunk. Ennélfogva a mi frankunk is tovább fog gyengülni a dollárral szemben.

Ezt figyelik – nyilván nagy aggodalommal – azok, akik ezt a most vasárnapi népszavazást kezdeményezték…

Ebben igaza van. Az utca embere nem csak itt, hanem világszerte értetlenül figyeli a nagyobb piaci fejleményeket. Tegyük hozzá: a svájciak 90 százalékának nincs is fogalma róla, hogy mit jelent, ha az ország aranykészletei jelentősen növekednének. Sokan elfogadják a politikai kezdeményezőknek a tudománytalan propagandáját, hogy néhány évvel ezelőtt az ország jegybankja „centekért, áron alul” kiárusította, elfecsérelte az ország vagyonát, értsd aranykészleteinek egy részét, „és most tessék csak visszavenni a minket megillető aranyvagyont”.
Az viszont tényleg nem hagyható szó nélkül, hogy nem csupán a hozzá nem értők, hanem a magamfajta szakmabeliek sem tudjuk egyelőre, milyen helyi és globális következményei lesznek a nulla kamatok világának, annak, hogy már jó ideje és még talán jó ideig a bankok nem fizetnek semmilyen kamatot.
Ilyenre nem volt még példa a gazdaságtörténetben, ez a jelenlegi helyzet vagyonkezelők, jegybankárok, politikusok, egyszerű halandók számára egyformán olyan kihívás, amivel igazából nem tudnak mit kezdeni – legalábbis a jövőbe tekintve.
Ellenzem tehát a népszavazási kezdeményezést, de érteni vélem a támogatók mögöttes félelmét.

Lehet, hogy az emberek attól tartanak, hogy hamarosan inflációs bomba robban?

Az embereknek erről fogalmuk sincs, a többség nem tudja – itt sem –, mi a különbség defláció és infláció között. Viszont olyasfajta bizonytalanságot éreznek a svájciak is a levegőben, amilyet korábban sosem.

Nem válaszolt még arra a kérdésre, hogy mit vár az arany világpiaci árának alakulásától, ha győznek az „igenek” a referendumon?

Valószínűleg hamarosan 5-10 százalékkal megugrana az ár. A mostanihoz képest száz-százhúsz, esetleg 150 dollárral drágulhat a nemesfém unciánként. Azt jósolom azonban, hogy néhány hét, egy-két hónap elteltével beindul a visszarendeződés, megint lejjebb megy az arany ára. Abban azonban nem kételkedem, hogy aztán – fogalmam sincs, hogy mikor – bekövetkezik egy trendforduló: az aranydrágulás válik a fő tendenciává.
De erősen kételkedünk benne, hogy a svájci bank esetleges vásárlási kényszerbe kerülése nyomán más jegybankok is hozzálátnak a bevásárláshoz és ez okoz majd egy rövid időn belül bekövetkező ár-trend fordulót.

Önök mennyi aranyat tartanak a portfóliójukban? Ön személy szerint tart-e aranyat?

Tartok, tartunk. Portfóliónkban mintegy 10 százalékban határoztuk meg az aranyarányt.
Az aranyról semmiképpen sem bölcs dolog lemondani, minden vagyonkezelőnek szüksége van rá, az ugyanis valóban egyfajta biztonsági „puffer” szerepet tölt be. Akár tetszik, akár nem, de fel kell készülni arra a – nem nagy valószínűséggel bekövetkező, de nem is kizárható –fejleménysorozatra is, hogy a papírpénzek: a dollár, a jen, az euró, sőt a svájci frank is komolyan elértéktelenednek, hiszen egyelőre semmi biztos nem tudható a nulla kamatkörnyezetnek a készpénzre való hosszú távon érvényesülő hatásairól.

Milyen devizákban bíznak most a legjobban, melyeket tartják leginkább?

Svájci vagyok és már csak ezért is – de nem csak ezért – a svájci frankot tartjuk leginkább. E mögött meghúzódik az a félelmünk, hogy két-három év múlva mégis szétválik az euró–svájci frank „házaspár”. Az euró egységét, értékállandóságát veszélyeztető problémák nem szűntek meg. A dollár most erős, stabil ugyan, de – többször tapasztaltuk már – a dollár képes hirtelen bezuhanásokra. Ilyen helyzetekben a svájci frank tradicionálisan a legutolsó menedék a papírpénzek világában. Egyébként pedig nagyra értékeljük és roppant stabilnak tartjuk Norvégiát, annak gazdaságát, politikáját. Ezért nálunk a második helyen a norvég korona áll. A harmadik helyen a dollár, a negyediken az euró.

Mit gondol, győznek vasárnap az „igenek” az „arany” népszavazáson?

Kisebbségbe fognak kerülni. A voksok hatvan százaléka minden valószínűség szerint azt fogja támogatni, hogy megmaradjon a nemzeti bankunk függetlensége, kizárólag neki lehessen joga eldönteni, hogy vesz-e vagy sem aranyat.
Ugyanakkor szeretném felhívni a figyelmet, hogy a frank és általában a svájci gazdaság jövője szempontjából nagyobb fontosságot kell tulajdonítani a vasárnap tartandó másik népszavazás eredményének. Tudniillik, hogy ötödöljék-e vagy sem az évente hozzánk beengedhető külföldiek számát. A bevándorlás, letelepedés lehetőségének példátlan korlátozása a tét, még ha a referendum kezdeményezői ökológiai, környezet-megóvási szempontokat találtak is ki ürügyként. Mondván: a népesség drámai duzzadása – néhány évtizeden belül ugyanis tényleg megduplázódhat az ország lakossága – nyomán javíthatatlanul erodálódik a svájci természeti környezet, és ezt kell megakadályozni. Ha ezen népszavazás nyomán győznek a bevándorlást stoppolni akarók, akkor folyamatosan gyengülni fog a svájci gazdaság teljesítménye. Több évtizede egyértelmű tapasztalat, hogy a Svájcban letelepedők túlnyomó többsége nemcsak fogyasztóként, például az ingatlanpiac stabilitását is biztosító fogyasztóként járul hozzá a GDP egyenletes növekedéséhez, hanem kreatív munkaerőként és munkát, munkahelyeket teremtő vállalkozóként is. A bevándorlás eddigi üteme bizonyíthatóan soha nem gyengítette, mindig inkább erősítette a nemzetgazdaságunkat és ezáltal is stabilan tartotta a svájci pénzt, a frankot. Nem szólva arról, hogy a svájci társadalom vészesen öregszik, a bevándorlás korlátozása drámát fog okozni. Előrebocsátom: az „arany-népszavazási” ügy bármilyen kimenetele kevésbé veszélyezteti az euró–svájci frank páros stabilitását, mint az, ha győznének a bevándorlásstop pártolói. Akkortól kezdve – nagyon is megalapozottan – a piacok nyomás alá veszik a frankot…