ápr.
11
2013

Az árupiacok szárnyalása és…

A 2000-es évek elsõ tizede hatalmas áremelkedést hozott a különbözõ nyersanyagok piacán, az olaj, arany, vas, szén, rizs, kakaó, stb ára mind megsokszorozódott. A 2008-as eufóriával azonban valószínûleg véget ért a nyersanyagok évtizede, errõl már írtam korábban is. Egyrészt minden felhasználó racionalizált, alkalmazkodott a megugró árakhoz (lásd pl. az új, kisfogyasztású benzinmotorok terjedése, LED-ek, hõszigetelés), másrészt recessziós környezet van, tehát a kereslet nem nõ/visszaesik. Eközben hatalmas új kapacitások nyíltak-nyílnak (pl. palagáz-forradalom, mongol, ausztrál, stb. bányák nyitása) tehát a kínálat nõ.

Hacsak nem alakul ki extrém inflációs környezet (egyelõre ennek nincs sok jele, legalábbis rövid-középtávon) a nyersanyagok nem jelentenek igazán jó befektetési lehetõséget  – ellentétben az elõzõ 10 évvel. Azonban ha nem emelkedik tovább a nyersanyagok ára (éppúgy, mint a 70-es évek ársokkja utáni dezinflációs 80-as években is végig oldalazott), akkor a nyersanyagorientált országok gazdaságai bajba kerülhetnek, politikai rendszerei meginoghatnak. 

A téma kapcsán jó cikk:

http://gurulohordo.blog.hu/2013/04/11/bukhat_az_olaj_kozponti_bankja

és ezen belül is jó ábra:

http://www.businessinsider.com/breakeven-oil-prices-2012-6

Egészen elképesztõen magas olajárakra rendezkedtek be az eddig az olajboomból jólétet és szavazói hallgatást vásárló rezsimjei, de lassan ütött az órájuk. Az oroszok költségvetése mára (szemben a pár évvel ezelõtti 20-25 dollárral) 115 dolláros olajárral van csak egyensúlyban, s bár a korábbról felhalmozott tartalékaikból még pár évig költhetnek, hamarosan szembe kell majd nézniük a rideg valósággal: olajon, fegyvereken és korrupción kívül más exportcikkük nincs, és ez meg fogja rengetni a Putyin-rendszert. Ugyanez igaz Venezuelára, ahol az elmúlt 10 év hatalmas olajáremelkedése ellenére már most a tönk szélére került a hagymázas szocialista rendszer, növekedés nincs, infláció annál inkább, folyamatos leértékelõdési nyomás. Itt is hamarosan kiborul a bili.

Ami azonban számomra a legmegdöbbentõbb, az az, hogy a szaúdiak is úgy felfuttatták a költekezést (meg a lakosságot), hogy 78 dolláros olajár alatt költségvetési deficitjük lenne. Az "ultimate" olajkirályság is ide jutott? Elképesztõ. Márpedig, mivel a kereslet-kínálat törvényszerûségei alapján a nyersanyagárak felfutásának valószínûleg vége, nagy valószínûséggel számíthatunk arra, hogy a nyersanyagtermelõ, a szektornak nagy kitettséggel rendelkezõ országokban bajok lesznek: megszorítások, bankválságok, devizakrízisek, politikai válságok. Ide tartozik a fenti olaj/gázdiktatúrákon kívül Dél-Afrika, Brazília, de például a fejlett Ausztrália is. A feltörekvõ országok közül tehát jónéhány. Ezeknél szerintem a KEU régió országai is jobb befektetési lehetõségeket tartogatnak, de az igazán nagy növekedés valószínûleg a fekete-afrikai térségtõl várható.

Aki tehát az emerging világon belül akar befektetni, annak valószínûleg érdemes szelektálnia, és a nyersanyagtermelõk helyett más országokra összpontosítani…

http://www.zsiday.hu/blog/az-%C3%A1rupiacok-sz%C3%A1rnyal%C3%A1sa-%C3%A9s