feb.
4
2016

Az egyetemesen járó jövedelemről

A jövedelemre az embernek a fizikai megélhetéséhez van csak szüksége, a munkára viszont azért, hogy kibontakozhasson, „megvalósíthassa önmagát”.
Ezt az egyik leggazdagabb német polgár, a világ egyik vezető áruházlánca, a dm (Drogerie Markt) alapítója és fő tulajdonosa, egyúttal a fenntartható fejlődést segítő üzleti projekteket felkaroló GLS Bank egyik vezére, Götz Werner mondja – gyakorlati-munkaadói tapasztalatai alapján.
Az alábbi interjú alanya – aki aktívan hozzájárult ahhoz, hogy néhány hónap múlva Svájcban népszavazást tartsanak a hatalmas társadalmi reformprojektről – kifejti: a feltétel nélküli alapjövedelem hamarosan az ember egyedüli kapaszkodójává válhat korunk elképesztő gyorsasággal változó társadalmaiban. A Németországot érintő migrációban nem talál különösebb gondot, az alapjövedelemnek szerinte természetszerűleg járnia kellene a bevándorlóknak is.

Zentai Péter: Szinte felfoghatatlan, hogy éppen Ön, egy élenjáró kapitalista az, aki egy szocialistának is nevezhető utópia élharcosa. Elvégre mégiscsak utópisztikus elképzelés egy olyan társadalom létrehozása, amely kivétel nélkül mindenkinek egyaránt biztos jövedelmet garantál.
Götz Werner: A társadalmi fejlődés során, általában a történelemben mindig, mindenütt mindent, ami új, azt jellemzően utópiának minősítették a vezető hangadók. Ma ugye nincs ember, aki ne tartaná természetesnek, hogy egy nőnek ugyanolyan joga van szavazni, mint egy férfinak. Ám csupán száz évvel ezelőtt is voltak még komoly tudósok, akik a nőket eleve alkalmatlannak tartották a gondolkodásra, s ebből levezették, hogy értelmetlenség megadni nekik a választás jogát. Ennyit az utópiákról…

A feltétel nélkül mindenki számára biztosítandó alapjövedelem témája azért bonyolultabb kihívás.
A feltételekhez nem kötött, mindenkinek járó jövedelem tézisének alapja semmi egyéb, mint az, hogy kivétel nélkül mindenkinek – ha úgy tetszik: Isten adta joga, hogy emberhez méltó módon meg tudjon élni. Ezen jog gyakorlása csak jövedelem révén lehetséges. Ezt az alapjövedelmet az emberi társadalomnak kötelessége biztosítani. Ez egyrészt szociális és morális, másrészt liberális megközelítés. Ha megkaparjuk e téma felszínét, akkor rájövünk, hogy vajmi kevés köze van ennek szocializmushoz.
Az egész koncepciót átlengi az erős individualizmus is: csakis az egyénen múlik, hogy mit akar csinálni az életében, az életével, milyen munkavégzést tart önmaga számára a legideálisabbnak. Ha vannak ambíciói, akkor azok elérése valóban csakis rajta múlhasson. Ne gátolhassák napi megélhetési gondok, olyan megalázó, méltatlan küzdelmek, amelyeket a legtöbb ember ma egyelőre önmaga és családja fizikai, lelki túléléséért kénytelen megvívni.

Személy szerint Ön sosem került még ilyen helyzetbe?
Vállalkozó vagyok, aki a gyakorlati életből szerzett tapasztalatait feldolgozva jelenti ki: valójában nincs köze egymáshoz a munkának és a jövedelemnek. A jövedelemre az embernek azért van szüksége, hogy éljen, megéljen. A munkára viszont azért, hogy kibontakozzon és fejlődjön. Ez utóbbi érdekében alkuk köttetnek munkaadó és munkavállaló között: megegyeznek a jövedelemről, amely valójában azt hivatott biztosítani, hogy az ember dolgozni tudjon. A jövedelem a munkavégzés előfeltétele, de nem a célja. A cél az, hogy az ember beadja a vállalkozásba valamely képességét, tehetségét és azt folyamatosan továbbfejlessze.

Vajon az egyetemes alapjövedelem bevezetését nem pont azok fogják minden erejükkel megakadályozni, akik hagyományosan az emberek megvédésére hivatottak? A koncepció ugyanis megkérdőjelezi az erős állam létjogosultságát, de a szakszervezetekét is.
Az egyetemes jövedelem önmagában véve nem oldja meg a munka világában zajló, folyamatosan változó problémákat. A munkanélküliség nagyobb kihívássá fogja kinőni magát, mint most – már csak a robotizáció, a digitalizáció fergeteges ütemű terjedése nyomán is – és egyre hatalmasabb kihívások elé kell, hogy állítsa a szakszervezeteket, az államhatalmat és a politikusokat. Az intézményrendszer akkor végzi jól a feladatát, ha felvértezi magát reformok révén az egyre szaporodó munkaügyi és társadalmi kihívásokhoz való alkalmazkodásra.
A XXI. századi társadalmak beláthatatlan következményeket magukban hordozó változásokon mennek keresztül – egyre gyakrabban. Ezt tapasztalván az emberi félelmek a holnaptól csak tornyosulnak, a bizonytalanságérzet eluralkodik és az ember családot sem mer alapítani. Azt mondom, hogy a mindenkinek alanyi jogon járó alapjövedelmet minősíthetjük akár az emberi jövő fennmaradása biztosítékának is.

Mennyiben befolyásolnák az egyetemes alapjövedelem nagyságát a gazdasági ciklusok, az azokból természetszerűleg következő körülmények, mint például az infláció vagy a piaci krízisek?
Az egyetemes jövedelem független a reál (piaci) gazdaság működéséből ciklikusan következő faktoroktól. Azt kell megérteni, hogy az általunk létrehozott javakból és szolgáltatásokból élünk. Nem a pénzből! E tekintetben – az alapjövedelemnél is – édes mindegy, hogy a gazdaság aktuálisan felfelé ívelő vagy ellenkezőleg, recessziós periódusban leledzik. Ugyanis – recessziótól és prosperitástól függetlenül – mindig több áru és szolgáltatás áll rendelkezésünkre, mindig többet termelünk, mint amennyi az ember természetes szükséglete. Emlékeztetőül: a vasfüggöny leomlását követően a nyugati országok azonnal képesnek bizonyultak teljes ellátást biztosítani az összeomlott kelet-európai gazdaságoknak. Szóval a piacgazdaság mindig és minden téren többet termel…

A globalizáció és a bevándorlás gátolják-e az egyetemes alapjövedelem európai szorgalmazóit?
Bármit fogyasztunk, bármilyen árut vásárolunk, bármilyen szolgáltatást veszünk is igénybe: kávézunk vagy cipőt veszünk, minden a globalizációhoz kapcsolódik. A világ többi része nekünk dolgozik, mi pedig a világ többi részének. Ennél fogva (is) mondom: azoknak is jár az alapjövedelem természetes jogon, akik az utóbbi hónapokban a mi országainkba vándoroltak. Azért jár nekik, hogy éljenek, hogy életben maradhassanak. Tehát bárki tisztességes embernek, aki a mi európai közösségünkben akar létezni, jár az alapjövedelem.

A témával kapcsolatban készült korábbi cikkünk elérhető itt.