Júl.
20
2018

Az EKB laza politikája nem növeli az egyenlőtlenségeket

Az Európai Központi Bank elemzői friss tanulmányukban bebizonyították, hogy a követett monetáris politikai intézkedések összességében a társadalmi egyenlőtlenségeket kismértékben csökkentették. Azért is fontos eredmény ez, mert korábban egyes szakértők azt állították bizonyítékok nélkül, hogy éppen az ellenkezője történt. Az EKB elemzői szerint a pozitív második körös (indirekt) hatások sokkal fontosabbak, vagyis az, hogy a foglalkoztatás nőni tudott és a magas jövedelemnek hála a fogyasztás is megindult. Az viszont igaz, hogy a kamatcsökkentés közvetlen hatása miatt sok háztartás helyzete átmenetileg romlott.

A 2008-as válságot sikerült kiheverni, nem kis részben azért, mert nem féltek az országok jegybankjai akár nem konvencionális monetáris politikai lépéseket megtenni a siker érdekében. A jegybankokat viszont az utóbbi időben több kritika is érte, többek között az, hogy a – meghosszabbított időszakon keresztül fenntartott – laza monetáris politika eszközár-buborékokhoz vezetett. Ezen felül olyan kritikák is megfogalmazódnak, hogy az intézkedések a társadalmon belüli jövedelmi egyenlőtlenségekre ráerősítettek (a gazdagabbak ingatlanvagyona és részvényvagyona miatt), miközben ennek az ellenkezője lenne kívánatos. Ez utóbbi témakört vizsgálták az eurózónában friss tanulmányukban az EKB szakértői, amit röviden bemutatunk.

Fontos leszögezni, hogy bármilyen jegybanki lépésről is legyen szó (hagyományosról vagy nem hagyományosról), annak mindig van újraelosztási hatása. A tanulmányban részletezett empirikus eredmények azt bizonyították be több országban is, hogy a kamatcsökkentés a jövedelem-eloszlást szűkítette. Figyelembe véve az eszközvásárlási programot (mint nem konvencionális eszközt), a négy legnagyobb eurózóna tagországban bizonyítékot találtak arra, hogy a jövedelemegyenlőtlenségek csökkentek. Ezt legfőképpen annak lehet tulajdonítani, hogy az eszközvásárlási program aránytalanul nagymértékben vágta vissza az alacsony jövedelmű háztartások munkanélküliségi rátáját. Mindeközben az is igaz, hogy az alapvető trendhez képest a monetáris politika hatása mérsékelt volt a jövedelem-egyenlőtlenségre.

A jegybank hagyományos intézkedései, mint amilyen az alapkamat csökkentése is volt, eltérő módon hatott a háztartásokra, a hatásmechanizmus közvetlenül és közvetetten is megmutatkozott. A háztartások nettó eladósodottságától függően eltérőek voltak a közvetlen hatások. A csökkenő kamat egyrészt kedvező volt a lakosságnak, mert a hitelük kamatai is csökkentek, de másrészt kedvezőtlenül érintette őket, mert a megtakarításokon elérhető hozam is csökkent. A közvetett hatások ez után következtek, amikor is az új egyensúlyra válaszul az árak, a bérek, a munkaerőköltségek és a foglalkoztatás is változott. Az indirekt hatás lényege, hogy a csökkenő kamatkörnyezetben nagyobb lesz a háztartások fogyasztási kiadása, és a vállalati beruházások is nőnek, ami a foglalkoztatás és a bérek növekedését eredményezi.

Ahhoz, hogy számszerűsíteni lehessen a közvetlen és közvetett hatások relatív jelentőségét, részletesen meg kellett vizsgálni, hogy a jegybanki lépések jövedelemi és vagyoni hatása miként terjedt tovább a fogyasztásra. Nem triviális, hogy miként is dönt egy háztartás, főleg, ha nagyon eltérő az egyes háztartások fogyasztási határhajlandósága (MPC).

A szakirodalom szerint attól függ a háztartások fogyasztási határhajlandóságának különbözősége, hogy mennyire gyakori a társadalomban az egyik napról a másik napra élés. Ezekre a csoportokra jellemző, hogy a fogyasztásuk nagyon érzékenyen reagál a jövedelem apróbb megváltozására is, ami egyben magas határhajlandóságot is von maga után (ha egy kicsivel több pénzt kapnak, akkor azt szinte teljes egészében elköltik). Ugyanakkor, azoknál a háztartásoknál, ahol van nem elhanyagolható nagyságú likvid megtakarítás, ott ezt az összeget felhasználhatják a fogyasztás simítására egy átmeneti jövedelemsokk esetén.

Nézzük, mi történt a két csoportnál! Az egyik napról másikra élőknél a kamatcsökkentés semleges vagy inkább pozitív hatással volt, mert a hiteleik kamatozása csökkent. A nettó pénzügyi pozíciójuk így összességében javulni tudott. A stabilabb pénzügyi alapokon nyugvó háztartásoknál viszont a kamatcsökkentés negatív következménnyel jár, sőt ezek a háztartások a megtakarításaikat is csökkentették az alacsonyabb reálhozam-kilátások miatt.

A közvetlen hatások vegyesen érintették a lakosságot, azonban a közvetettek mindenki számára kedvezők voltak. A lazább monetáris politikának hála a bérjövedelem nőni tudott, amiből minden csoport részesedett. A tanulmány azt is bebizonyította, hogy az elméletnek megfelelően az indirekt hatások pozitívumai meghaladták a direkt hatások negatívumait. Összességében, az utóbbi években követett monetáris politikából az eurózóna lakosai profitáltak, és az intézkedések nem jártak együtt azzal, hogy növekedett volna a társadalmon belüli vagyoni, jövedelmi vagy éppen fogyasztási egyenlőtlenség.