ápr.
20
2018

Az első negyedév a tőkepiacokon – ahogy mi láttuk

A világképünket és ezek alapján a befektetési stratégiánkat meghatározó legfontosabb gondolatainkat az előző negyedévben az alábbi mondatokkal jellemezhetjük: „Az az érzésünk, hogy a magas árazottság, a piaci szereplők jövőbe vetett optimizmusa és a kockázatokkal kapcsolatos „magabiztossága” (az opciókba árazott volatilitás, azaz az árfolyamok nagyobb mértékű változására vonatkozó várakozás 2017-ben soha nem látott alacsony szintet ért el), valamint a fokozatosan szigorodó monetáris politika veszélyes elegy. […] Amennyiben globálisan a jegybankok nettó vásárlói pozíciója jelentősen csökken (2019-re akár el is tűnhet), akkor ez a globális eszközár-emelkedésnek is gátat szabhat. Előfordulhat az is, hogy a kötvények és a részvények árfolyama együtt esik.”

A tőkepiacok ezeknek a kockázati tényezőknek fittyet hányva indították a 2018-as esztendőt, januárban szinte minden részvénypiac többéves csúcsot ért el. Az emelkedés lendülete azonban kifulladt, és februárban jelentős és nagyon heves részvénypiaci zuhanásokat láthattunk. Ezekkel kapcsolatban két fontos jelenség emelendő ki. Egyrészt nagyon megugrott a volatilitás, azaz az árfolyamok változékonyságának, illetve az erre vonatkozó várakozásoknak a mérőszáma. (Ez lényegében néhány nap alatt a 2017-es év egyik sztár befektetésének számító, a volatilitás esésére játszó közel 2 milliárd dolláros befektetési alap teljes lenullázódásához vezetett. Másrészt februárban úgy estek a részvényárak, hogy eközben a kötvények is leértékelődtek, egyszerre mindkét eszközosztály rosszul teljesített. Nem lehetett tehát „a vihar elől sehova sem elbújni”.

A márciust ideges, rángatózó tőkepiaci kereskedés jellemezte, amely során egyre több eszközosztály és részvénypiac (ország- és szektorszinten is) kezdett mind rosszabbul és rosszabbul teljesíteni. A rossz hírek is megjelentek. Trump kezdi valóra váltani választási ígéreteit, ami felveti egy globális kereskedelmi háború és egy élesedő USA–Kína konfliktus veszélyét. Eközben a globális gazdaság lassul és sok makrogazdasági mutató a vártnál gyengébb lett. A dollárhoz, azaz a „világpénzhez” jutás költségei (bankközi kamatok) trendszerűen emelkednek. Olaszországban pedig a választás a stabilitást kedvelő befektetők számára a lehető legrosszabb eredményt, a szélsőséges pártok megerősödését hozta. Támogatta ugyanakkor némileg a piacokat, hogy a dollár – az egyre emelkedő kamatelőnye ellenére is – a világ egyik legrosszabbul teljesítő devizája idén. Mindezek eredőjeként az idei első negyedévben mind a részvénypiacok, mind a kötvénypiacok rosszul teljesítettek – lényegében egyik eszközzel sem lehetett pénzt keresni. Sőt! A részvények többsége, a fejlett piaci kötvények és a magyar állampapírpiac is mínuszban zárták az első három hónapot.

Azonban hiába estek valamelyest a részvénypiacok az első negyedévben, nem látjuk azt, hogy sok papír olcsóvá vált volna. A piacokat idén befolyásoló egyik legfontosabb tényező, hogy a jegybankok – ha lassan is, de – fokozatosan szigorítják a monetáris politikát. A válság után a jegybanki beavatkozások döntően nem a reálgazdaságra, hanem az eszközárakra voltak pozitív hatással, így most azt várjuk, hogy ez a folyamat fordítva is igaz lesz: ha a jegybankok szigorítanak, az rossz az eszközáraknak. Emellett a kínai kockázatok nem tűntek el, a globális gazdaság lassul, van esély egy fokozódó kereskedelmi háborúra, miközben számos régióban a cégek profitabilitását fenyegeti a szűkös munkaerőpiac. Leginkább az Egyesült Államokban, ahol a Fed (a laza költségvetési politikának köszönhetően is) emeli a kamatot és nettó eladó a kötvénypiacon. Drágul tehát a világpénz, a dollár ára. Mindez nem az ideális környezet a kockázatos eszközöknek. Érdemes óvatosnak maradni.