Az ideális pénzrendszer 7. – Monetáris szocializmus

Élt nem is olyan régen egy amerikai közgazdász, aki szerint a Federal Reserve-t, az USA nemzeti bankját legjobb lenne úgy, ahogy van bezárni, megszüntetni. Meglehetősen drasztikus vélemény. Ami pedig különösen érdekessé teszi, hogy nem valami szélsőséges, partvonalra szorult, el nem ismert tudósé. Éppen ellenkezőleg.

Milton Friedman vélekedett így, a valaha élt egyik legnagyobb hatású közgazdász, Reagan elnök Nobel-díjas gazdasági tanácsadója. Szép paradoxon, hogy pont őt szokták a monetarizmus atyjának nevezni. De tulajdonképpen mi volt a baja a nemzeti bankokkal?

A szocializmus gazdasággal kapcsolatos elmélete szerint a piaci működés helyett inkább okos tervekkel kell irányítani a gazdaság menetét. Így elkerülhetők a piaci elégtelenségek, zavarok, igazságtalanságok, tehát az általános jólét is magasabb lesz. A tervtanácsban összeülnek a szakértők és központi tervet készítenek a megtermelendő javak árára és mennyiségére vonatkozóan. A 20. században sok országban, évtizedeken keresztül zajlott a szocializmus nevű kísérlet, amely során egyértelműen bebizonyosodott: az oly szép elmélet nem működik a gyakorlatban.

A modell viszont rettenetesen ismerős lehet napjainkból is. A pénz ára ugyanis a kamat. És ezt az árat manapság központilag, mesterségesen szokás meghatározni, a fejlett országokban is. A pénzügyi rendszer tervtanácsát monetáris tanácsnak hívják. Ezzel pedig eljutottunk a kapitalizmus talán legnagyobb ellentmondásához, hiszen éppen az alaptermékének, a legfontosabb eszközének árát alakítja csupán néhány döntéshozó, a szocialista modell szerint. Azt gondoljuk, hogy piacgazdaságban élünk, de pont a pénz árát – amely minden más fellelhető áru és szolgáltatás árára hatással van – határozzák meg központi tervezés által. A szocialista országok bukása óta pedig biztosan tudjuk, hogy az ilyesmiből baj szokott származni.

Ez volt Friedman problémája is a nemzeti bankokkal és az aktív monetáris politikával. Tudta, hogy néhány döntéshozó nem lehet okosabb a piac egészénél, előbb-utóbb tévedni fognak. És lesz olyan, hogy nem is kicsit. A hitelválság (megtakarítási válság) kiváltó okai között is találhatunk ilyen tévedést. Abban is biztosak lehetünk, hogy nem utoljára fordult elő.

Ugyanakkor önmagában, ezért nem lehet hibáztatni őket. A mondás szerint a monetáris politikát irányítani olyan, mint visszafelé nézve autót vezetni. Egy nem várt kanyar és kész a katasztrófa. Ráadásul a monetáris rendszer úgy van felépítve, hogy minden kormánymozdulat hatása csak jóval később érezhető. Nem véletlen, hogy a monetáris politika jellemző időhorizontja 1-2 év. Ez sem segíti a döntéshozatalt.

A Fed decemberben volt 100 éves. Régi intézmény, túlságosan is az, talán tényleg itt az ideje bezárni. Persze nagy kérdés, hogy mi legyen helyette. Erről lesz még szó a későbbiekben.

www.superposition.hu