jan.
27
2012

Az idei év Amerikáé, de nem dől össze sem az Európai Unió, sem az euró.

Magyarországot összeurópai biztonságpolitikai kihívásnak tartja a legbefolyásosabb amerikai politikai, gazdasági tanácsadó agytröszt, az Eurasia Group főigazgatója. Az alapblog.hu-nak adott interjúban David Gordon – a korábbi republikánus kormány külügyminisztériumának fő stratégája, a CIA ex-igazgatója – azt mondja, hogy a következő hónapokban enyhül ugyan a feszültség Brüsszel és Budapest között, de az az év második felében ismét kiéleződik. A jövő évben azonban ez a küzdelem nem végződhet másként, mint hogy a majdani magyar kormány teljes mértékben felsorakozik az európai értékközösség többi tagja mellé. Az Eurasia Group szerint a nemzetközi bizalom erősen javulni fog mind az Európai Unió, mind az euró irányában, bár Görögország kiesése az övezetből nagy valószínűséggel még így is be fog következni. A többi dél-európai ország azonban benn marad, miközben Németország egyre inkább felismeri, hogy fel kell vállalnia az operatív vezető szerepet az Unióban és az euróövezetben egyaránt. Amerika mindeközben Ázsiára kénytelen koncentrálni, és várható, hogy kiéleződik a piacok esését, az energiahordozók árának emelkedését előidéző konfliktus a síita Irán és a világi szunnita Törökország között.

Zentai Péter: Egy német kereszténydemokrata európai uniós képviselő mondta a minap, hogy az Egyesült Államokban befolyásos, főként Obamával szembeni politikai és üzleti körök az Európai Unió, vagy legalábbis az euró gyengítésében érdekeltek. Ezen körök összefonódtak, tulajdonképpen kezükben tartják a nagy hitelminősítő ügynökségeket, amelyek szépen végzik is a „házi feladatot”Európával, köztük az én hazámmal szemben. Mit gondol erről az okfejtésről?

David F. Gordon: Megszólalni is alig tudok. Megdöbbentő, hogy komoly gondolkodók, politikusok ilyesfajta véleményeknek képesek hangot adni. Belülről ismerem az egész republikánus elitet, vezető stratégája voltam az előző Bush kormány külügyminisztériumának, az Eurasia Group révén tanácsadóként dolgozunk egy sor konzervatív, republikánus politikusnak, de közülük sem most, sem korábban nem ismertem olyan csoportokat, amelyek Európa, az Európai Unió gyengítésében érdekeltek lehetnek. Ez teljességgel nonszensz. Amerikában nincs párharc republikánusok és demokraták, Obama és bármely ellenfele, potenciális kihívója között Európát illetően. Kénytelen vagyok ilyen elméletek hallatán a leghatározottabban kijelenteni, hogy az Egyesült Államoknak alapvető geopolitikai, gazdasági, pénzügyi érdeke, hogy az Európai Unió nemcsak fennmaradjon, de erősödjék is, mert óriási terhet kell, hogy levegyen a vállunkról.

Z. P. : Mit ért ez utóbbin? Egyébként szerintem egy sor nagy amerikai pénzügyi, gazdasági csoport, befektetési bank igenis fogadott az euró bukására. Ez dokumentált tény…

D. G. : Nem vonom kétségbe, sőt tudom jól, hogy amerikai bankházak, befektetési cégek keményen shortolták az eurót tavaly. De az itt a lényeg, hogy nem összeesküvéses alapon, hanem ugyanazon az alapon, ahogy egy sor európai bankház, intézményi befektető szintén short pozícióban állt egész Európát illetően. Pénzmenekítés történt Európából Amerika irányában. De miért? Csakis azért, mert ténylegesen úgy látszott, hogy Görögország után Spanyolország, Olaszország is bukni fog. Tovább megyek, saját analízisünk szerint – amit továbbra is fenntartunk – Görögország igenis ki fog esni az euróövezetből.

Z. P. : És mi a helyzet a hitelminősítőkkel? Őket szinte minden európai kormány azzal vádolja, hogy hozzájárulnak az Európa iránti bizalmatlanság mélyítéséhez.

D. G. : Szerintem a hitelminősítők mindegyike időben tette meg azt, amit meg kellett tennie, és végső soron – ennek vagyunk immár tanúi – sokkal inkább a helyzet javulásához, mintsem rosszabbodásához járult hozzá. Egyébként, ha a mi kezünkben lennének ők, a hitelminősítők, akkor mivel magyarázható, hogy az Egyesült Államokat tavaly ugyanezek az ügynökségek minősítették le?

Z. P. : Kezd e tekintetben meggyőzni. Magam sem hiszek ebben az amerikai összeesküvés-elméletben. Viszont mit ért azon, hogy hozzájárultak az ügynökségek a helyzet javulásához és – újból megkérdem – mit jelent, hogy Európának kell terhet levennie az Egyesült Államok „válláról”?

D. G. : Európa piaci megítélése egyre javul. Azok a bizonyos intézményi befektetők – japánok, kínaiak, amerikaiak, európaiak – akik az euró bukására úgymond fogadtak a múlt évben, politikai elemzők, akik az Európai Unió bukását látták komoly lehetőségnek, nos, ma már egészen másként gondolkodnak. Visszatért az Európába vetett bizalom. Észlelhető, ahogy az Európai Központi Bank egyre rugalmasabban segíti formális és informális eszközökkel, óriási tőkével nemcsak az euróövezet kormányait, hanem a nagy befektetőket, bankokat, hogy erősödjék likviditásuk. Rengeteg a jó előjel, az Eurasia Group határozottan azt üzeni kormányzati és üzleti megbízóinak, ügyfeleinek, hogy Európa képes úrrá lenni alapvető gondjain, ugyanakkor az euró is fennmarad, még ha Görögország kiesik is belőle, de más országok kiesésével egyáltalán nem számolunk.

Z. P. : Akkor mit kezd azzal, hogy mégis továbbra is erős az Európai Unió-ellenesség, a pesszimizmus európai döntéshozók körében,  üzleti és politikai körökben egyaránt? Ugyanakkor egy sor amerikai kommentátor folyamatosan bírálja, impotenciával vádolja az európai politikusokat, főként a németeket.

D. G. : A pesszimizmus alapvetően radikális politikusoktól származik, például Le Pen asszonytól, Sarkozy elnök kihívójától. Az európai döntéshozók többsége az euró és az Európai Unió erejének növelésében nem csupán érdekelt, hanem tisztábban érzékeli, érti, hogy létfontosságú, az európai békét érintő kérdésről van szó. Mi itt New Yorkban, Washingtonban, általában az Egyesült Államokban azért kritizáljuk az európai politikusokat és a német vezetőket egyre hevesebben – elismerem: igen e tekintetben létezik konfliktus az USA és Németország között – mert úgy érezzük, hogy ránk, amerikaiakra várnak már megint, hogy mint a világháború befejeződése óta minden nagy válságot – politikait, gazdaságit – ezt is oldjuk meg mi. De ehhez már nincs erőnk, nincsenek meg ehhez a forrásaink. Ezt próbáljuk megértetni, azt, hogy Amerika nem szuperhatalom többé. Tandemben, Európával együtt lehetünk csak erős, értékközösségen alapuló – ha úgy tetszik – szuperhatalom. Egymás nélkül nem tudunk meglenni – gazdasági-pénzügyi téren egymásra vagyunk utalva. Nekem, nekünk az a határozott véleményünk, ami Zoellick világbanki elnöknek, hogy Németországnak kell Európa élére állnia. A kancellár-asszonynak nem lenne szabad akadályoznia azt, amit mi amerikaiak az orosz, a mexikói válság és egy sor más, a világgazdaságot, a globális pénzügyi rendszert fenyegető összes korábbi válság idején megtettünk: tudniillik hozzájárultunk a rendszerek likviditásának bővítéséhez. Itt és most Németországnak ugyanúgy, ahogy nekünk korábban mindig, komoly áldozatokat kell hoznia, mert minden tekintetben egyedül a németek – megérdemelt sikereik nyomán – alkalmasak a vezető szerepre. Akár nemzeti alkotmányos reformok, de mindenképpen európai uniós reformok és nagy pénzek benyomása révén vissza kell álljon a teljes bizalom az euró és az Európai Unió iránt. De kérem, ne tekintsék ezt annak, hogy Amerika diktálni akar Európának. Egyszerűen mi nem bírjuk már Európa helyett elvégezni a munkát, törpül teherbíró képességünk, Európa objektíve képes kezelni bankrendszerének és az egész európai felépítménynek a problémáit.

Z. P. : Egy európai ország egyik fő döntéshozója – most nem akarom még megnevezni az illetőt, mert a vele való interjút csak jövő héten teszem közzé – azt mondta nekem kedden, hogy Európa gazdasági, politikai ütőképességét a nacionalizmus fenyegeti leginkább. Hogy látják Önök ezt Amerikában?

D. G. : Európa politikai felépítményét, ami miatt az Unió globális tekintélynek számít, és amelyhez rendkívüli gazdasági potenciálja kapcsolódik , nos mindezt az értékközösség voltának köszönheti. És azt kétségtelenül drámai módon kezdi ki a nacionalizmus. Ennek felbukkanása és izmosodása az euró körüli problémák mélyülésével függ össze. Az euró iránti bizalom visszatérte gyengíteni fogja a nacionalizmust – ez be fog következni – ha nem is ebben az évben – de prognózisunk szerint egy- két éven belül. Mármost Európában egyetlen olyan ország létezik ma, amelynek a kormánya képviseli az unióellenes nacionalizmust. És két olyan ország van, ahol a lakosság többsége támogatja ezt a hozzáállást. Az egyik Magyarország, a másik Görögország. A görög kormány igyekszik mindent megtenni, hogy csillapodjék ez a közhangulat. A magyar kormánynál nem tapasztalunk mérséklő hatást.

Z. P. : A mi országunk nem is euróövezeti tag,  kis közép-európai ország csupán…

D. G. : Lehet, mi azonban Magyarországot biztonságpolitikai kihívásnak tekintjük, mert az Európai Unió értékközösségre épülő rendszerét vonják kétségbe, illetőleg azt az értékközösséget, amely összefogja Amerikát és Európát. Mi innen úgy ítéljük meg, hogy e tekintetben az Unió döntéshozóinak erőteljesebben kell fellépniük. Ennek intézményi korlátai vannak, ennélfogva az a prognózisunk, hogy rövid távon enyhülni fog a feszültség Brüsszel és Budapest között, az Európába vetett bizalom erősödésével párhuzamosan csökkenni fog a Magyarországra irányuló figyelem, egy sor kérdésben ugyanis kompromisszumkészséget fog mutatni a budapesti kormány. De az év egészére nézve mélyen aggódunk Magyarország miatt.

A Magyarországgal kapcsolatos alapvető probléma ugyanis nem fog megoldódni. A magyar kormány szerintünk folytatni fogja ugyanazt az Unióval és a nyugati világ értékeivel szembeni retorikát, ami mögé fel tudja sorakoztatni a lakosság többségét.

Z. P. : Szóval mit gondolnak, mi történik a nyugati országok többsége és Magyarország között?

D. G. : Azt feltételezzük, és ezt adjuk ügyfeleink – befektetők, politikusok – tudomására, hogy Magyarország körül az év második felében kiéleződhet a helyzet, konfrontatív szituáció alakulhat ki Magyarország és közvetlen szomszédai, illetőleg Brüsszel között. Ám, ahogy mi mondani szoktuk, a nap végén, legkorábban 2013-ban azonban ez a küzdelem el fog dőlni. Magyarországnak nem marad más lehetősége, mint hogy minden téren, politikailag is igazodjék az európai értékközösség elvárásaihoz. Minél inkább erőre kap az Unió és az euróövezet, annál csekélyebb mozgástere marad a magyarországi nacionalista politikának.

Z. P. : Gondolom, nem ez a következő tizenkét hónap leglényegesebb globális biztonságpolitikai kihívása. Az önök által közreadott ilyen listán nem szerepelünk, ugyebár?

D. G. : Nem szerepelnek önök, mert a végén ez a kérdés meg fog oldódni, feltéve, hogy megoldódik az igazi, a mögöttes biztonságpolitikai probléma, az euró ügye. A világ közeljövője, a világgazdaság alakulása szemszögéből nézve szerintünk a másik legfontosabb probléma Irán és Szíria helyzetének változása. Ha sikerül Iránnak nukleáris fegyverhez jutnia, annak általános piaci esés lesz a következménye, de ehhez képest még nagyobb ide kapcsolódó következmény, hogy kiéleződik és háborúval fenyegető konfliktussá terebélyesedik a szunnita és síita muszlim országok közötti pillanatnyilag látens probléma. Szaúd-Arábia és Törökország az egyik, Iránnal az élen egy sor más síita ország a másik oldalon. Ennek a konfliktusnak a lehetősége önmagában véve prognózisunk szerint átlagosan négy százalékkal fogja feljebb vinni az energiahordozók árát  az idén,

Z. P.: Végezetül: hogy látja saját hazája, az USA közeljövőjét politikai, gazdasági, pénzügyi szemszögből?

D. G. : Mutatkoznak a fellendülés jelei, de ezek nem elég erősek. Ennek ellenére mégis sokkal jobb lesz az idén Amerika teljesítménye, mint a világ többi régiójáé. Amerika – ahogy ezt most Obama elnöktől is hallhattuk – legfőképpen Ázsiára és a csendes-óceáni térségre koncentrál elsősorban. Európa megmarad legfőbb szövetségesnek, de nem marad meg olyan, minden mást háttérbe szorítani képes régiónak, mint amilyen szerepet a szemünkben hatvan éven át játszott. Amerika az idén mindenképpen növekedést fog produkálni, prognózisunk szerint három-négy százalékosat. Ez a lehetőség felgyorsítja a tőkebeáramlást az amerikai piacokra, miáltal a dollár erősödése is elkerülhetetlen az euróval szemben. Ez azonban nem árt, hanem használ Európának, az eurónak, az európai gazdaságnak.