Az olajválság fájó pontjai

Közel egy évvel ezelőtt még mindenki örömhírként fogadta (a részben OPEC által tudatosan gerjesztett) olajárak zuhanását, mondván, hogy a fogyasztóknál maradt dollármilliárdok tovább ösztönözhetik az olajimportőr országok gazdaságát. Az így megtakarított milliárdok fogyasztás-élénkülésére gyakorolt hatása látszólag még várat magára.

Azonban negatív oldalon több faktor is jelentkezett már akár a befektetők, akár a gazdaság szempontjából. Jelen írásban három tényezőre fókuszálunk: a hiányzó bevételek a szuverén alapokból, a hiányzó bevételek a gazdaságokból, illetve az elhalasztott és felfüggesztett beruházások.
A nagy olajalapokból hiányzó dollárok első olvasatra nem tűnhetnek veszélyesnek, mondván, hogy van még ott, ahonnan a korábbi pénzek jöttek. A legtöbb ilyen állami alap elsősorban az állam kiadásait és bevételeit hivatott egyensúlyban tartani, melyeknek részét képezik többek között a szociális és jóléti intézmények is. Az Arab-félszigeten több rezsim is a jólét miatt képes relatív stabilitást fenntartani, azonban az életszínvonal csökkenése beláthatatlan következményekkel járhat.
Szaúd-Arábia év végén megszorításokat jelentett be az idei évre, melynek keretein belül visszavágják az állami segélyeket, illetve bevétel oldalon a belső piaci olajárakat is megemelték. A deficit csökkentésére azonban vannak még más eszközök is a tarsolyukban: mind Oroszország, mind Szaúd-Arábia tőzsdei olaj érdekeltégének eladását lengette be az elmúlt hetekben. A fiskális lyukak betömésére (már ha erről van szó) valószínűleg nem ez a legeffektívebb módszer: az erős állami kontroll, átláthatatlanság, a belső piacok volatilitása, az alacsony olajárak, és a globális hangulat mind negatívan hatnak az eladási árra.
A politikai és gazdasági instabilitáson túl van egy közvetlenebb hatása is az alapokban kezelt vagyon apadásának: ezek az alapok globális részvény/kötvény/ingatlan kitettséggel is rendelkeznek. A „szűk esztendők” alatt a vagyon apadása ezáltal a pénz és tőkepiacokat közvetlen eladási nyomás alá is helyezi. A szaúdi jegybank által kezelt alap 2015 során mintegy 441 milliárd riál, azaz közel 118 milliárd amerikai dollár értékben csökkentette globális kitettségét, annak érdekében, hogy fedezze a kormányzati betétek kivonását.

Ha a gazdaságokat nézzük, akkor azt látjuk, hogy a jelenség a nyersanyagkapcsolt fejlett piacoknak sem kedvez (USA palaolaj-szektor, Kanada, Ausztrália), de leginkább a fejlődők érzik a hatását. A gazdaság kevésbé diverzifikált, jobban támaszkodnak a nyersanyag bevételekre, a nyersanyag boom alatt elmaradtak a strukturális reformok, amik most fájóvá válnak, és a belső likviditást biztosító dollár olyam is eltűnik. Érdekes megfigyelni ugyanakkor Iránt: a világgazdaságba frissen visszatérő olajkitermelő ország a szankció évei alatt egy kvázi gazdasági protekcionizmust élvezett. Muszájból a belső szereplők megtanultak több lábon állni, az energiapiac nem szívta el a beruházásokat és a munkaerőt, és a piaci struktúra diverzifikálttá tudott válni.
A fejlett országokat tekintve az egyik legérzékenyebb az Egyesült Államok piaca: a palaolaj boom alatt eladósodott társaságok nehezebben vagy nem képesek fizetni hiteleiket, amely csődkockázat beárazódása a teljes high-yield piacot is magával rántotta. Bár utóbbinál a Fed kamatemelése, az olcsó pénz korszakának vége is közrejátszott.

Végül az elmaradt vagy épp elhalasztott beruházásokról: a Wood Mackenzie becslései szerint mintegy 380 milliárd dollár értékű beruházás nem tudott megvalósulni az alacsony olajárak miatt. Ez az összeg, ha átmenetileg is, kiesik a gazdasági körforgásból, hiszen a fogyasztói oldalon megspórolt összeg egyelőre csak a megtakarításokban csapódott le. A bajokat csak tetézi, hogy az évek során a kitermelés és feltárás rendkívül munkaerőigényes iparággá változott. Az egy főre jutó kitermelés felére csökkent az elmúlt 10 év alatt, ahogy az alsó, bal oldali ábrán látható. Ezzel összhangban az egyik legnagyobb kitermeléssel és feltárással foglalkozó cég, a Schlumberger munkaerő-állománya, akvizíciók nélkül is 92 százalékkal növekedett (alsó, jobb oldali ábra). Mindez azért jelenthet problémát, mivel a túlkapacitásos környezetben az új kutakra szűnik meg először az igény. A megszűnő munkahelyek, illetve így feleslegessé vált munkaerő elhelyezése/átképzése/fenntartása rövid távon plusz terhet róhat az érintett gazdaságokra.