Rome-688467

Az olasz csapda

A közeljövő Olaszországa fejlődésének gazdasági-pénzügyi érdekei – bármennyire ironikus ez – ellentmondásba kerültek az eurózóna fennmaradásának hosszú távú érdekeivel. Erre az ellentmondásra hívja fel a közelgő olaszországi népszavazás kapcsán figyelmünket az amsterdami ABN Amro Bank portfoliókezelő részlegének főnöke. A vezető Itália-szakértőként is ismert dr. Mary Pieterse-Bloem lényegében azt fejti ki, hogy lehetetlenség egyértelműen válaszolni arra a kérdésre mivel járna jobban Olaszország és Európa: ha vasárnap a népszavazáson Renzi jelenlegi miniszterelnök reformterveire igent, vagy ha inkább nemet mond az olaszok többsége. Ugyanis bármelyik szcenárió jön be, annak komoly hatásai lesznek mind az olasz kötvényhozamokra, mind az egész európai kötvény- és részvénypiacokra – jelzi az interjúalany.

Zentai Péter: Lehetséges, hogy az olaszországi népszavazásnak ugyanakkora jelentőséget leszünk kénytelenek tulajdonítani, mint a Brexit-nek vagy annak, hogy Donald Trump nyerte az amerikai elnökválasztást?
Mary Pieterse-Bloem: A piacok alakulását illetően az olasz referendum kétségtelenül rendkívüli kockázatokat rejt magában. Ennek elsősorban az az oka, hogy ez a népszavazás a nyitánya annak a kritikus jelentőségű szavazás–választás sorozatnak, amelyre a következő egy éven belül kerül sor Európában. A nyitány eredményét iránytűként is felfoghatjuk – merre mennek tovább a dolgok Európában? Vagy nevezhetjük az eredményt akár barométernek is. A lényeg, hogy konkrétan kitapinthatóvá válik az eredmény ismeretében, vajon elérte-e a kontinentális Európa „partjait” a Brexit és a Trump győzelem jelentette „populista hullám”.

Milyen hatást vár az olasz gazdaságra és politikára illetve az európai kötvény-, részvénypiacokra nézve, ha a népszavazáson a) az igen szavazatok, b) a nem szavazatok kerülnek többségbe?
Mindenképpen komolyak a következmények. Abból is bajok származnak – elsősorban a kötvények terén –, ha az „igenek” győznek, de abból is, ha a „nem szavazatokból” lesz több. Csapda helyzet alakult ki, amelyből borzasztóan nehéz vagy lehetetlen kiutat találni.
Annyi máris bizonyos, hogy néhány hónap leforgása alatt a duplájára, 189 bázispontra nőtt a német és az olasz tízéves államkötvények közötti hozamkülönbség. Prognózisunk szerint, ha az olaszok nagy része leszavazza Renzi miniszterelnök reformját, akkor e „spread” tovább növekszik. Ennek nyomán az összes hitelminősítő bóvli kategóriába vághatja Olaszországot. Mi (ABN-AMRO) azonban ez esetben már „vásárolni kezdenénk Itáliát”, mert szerintünk onnantól kezdve az olasz kötvények vonzóvá válnak.
Ugyanakkor a „nem” győzelem mégiscsak háttérbe szorítaná a Renzi miniszterelnök által szorgalmazott nagy gazdasági reformokat, nem valósulhatna meg egyebek között a (bajban lévő) nagybank, a Monte dei Paschi szanálására vonatkozó terv sem.
A piacok az utóbbi időben – a közvélemény-kutatások legutóbbi eredményeinek hatására – lényegében beárazták azt a szcenáriót, hogy a nem szavazatok lesznek többségben.
Ha mégis az igen voksok kerülnek többségbe, akkor a piacok első körben fellélegeznek. Elvégre egyfajta biztonságot érezhetnek a befektetők, mert hát mégiscsak marad a hivatalában Matteo Renzi miniszterelnök. Csakhogy – most jön a bökkenő – ha marad, akkor ezáltal keresztül viheti nagy tervét (amiről konkrétan szól ez a vasárnapi népszavazás), amely a szenátus jogköreinek szűkítésére irányul. Tehát a szenátus ezentúl nem avatkozhat bele nagyobb kormányzati agendák megvalósításába, nem képezhet igazi ellensúlyt a mindenkori kormánnyal szemben. Igen ám, csakhogy ha 2018-ban – mondjuk – reális eséllyel a populista mozgalom, az „Öt Csillag” győzne a választásokon, akkor aztán semmilyen fék sem akadályozhatná meg azt a kormányt, hogy azt csináljon lényegében, amit csak akar, senki sem tudna megálljt parancsolni neki, hogy népszavazást írjon ki az euróból (esetleg az EU-ból) való kilépésről.
Ezzel azt kívánom értésre adni, hogy csak átmenetileg lélegezhetünk fel abban az esetben, ha most vasárnap Renzi miniszterelnök aratna győzelmet, mert a dolgok – paradox módon – éppenséggel e győzelem hatására fordulhatnak később kimondottan súlyosabbra. Ha kikap, akkor kormányválságok jönnek, az ország GDP-je nem tud „kitörni”, viszont egy erősen hagyott szenátus mindig meg tudja akadályozni a túlzott kalandorságokat egy későbbi stabilabb kormány részéről.
Meghökkentően komplex ez az „olasz sztori”, a közeljövő Olaszországának fejlődése és egyéb gazdasági, pénzügyi érdekei – bármennyire ironikus ez – ellentmondásba kerültek az eurózóna jövőjének érdekeivel.