Az ördög jobb és bal keze

Sajnos ebben a cikkben a címmel ellentétben nem a kiváló Bud Spencer–Terence Hill filmről lesz szó – pedig az biztos érdekesebb lenne –, hanem az amerikai elnökválasztásról. Az elmúlt napokban ugyanis jól érzékelhető pánikhangulat kezdett eluralkodni a piacokon arra a hírre, hogy Donald Trump ismét esélyes az elnöki címre, a választás eredménye gyakorlatilag bármi lehet. Miután pedig idén egy hasonló választás esetén a piaci szereplők számára váratlan és negatív, sőt majdhogynem elképzelhetetlen esemény következett be (Brexit), ezért ezek az aktorok még egyszer nem akarnak abba a hibába esni, hogy nem készülnek a rosszabbnak tekintett kimenetelre. Ezért van most esés a tőzsdéken: készülnek.

Azonban éppen a korábban megtapasztalt Brexit, illetve az arra még élénken emlékező piaci szereplők reakciója miatt valószínűtlen, hogy – bármi is legyen az eredmény – hasonló esés és ijedség legyen, ha Trumpot választanák meg, hiszen most nem készületlenül fogja érni a piacot az ördög bal kezének megválasztása. Ha pedig a még mindig valószínűbb Clinton-győzelem (az ördög jobb keze) következik be, akkor komoly felfelé ugrás is elképzelhető. Azaz a rövid távú potenciális reakciók szerintem most mások, mint nyáron a Brexit-szavazás idején voltak.

Ugyanakkor hosszabb távon hasonló a helyzet, mint amit akkor írtam: senki nem tud semmit. Nixonról a többség azt gondolta, hogy kiváló elnök lesz, de csúfosan megbukott. Reagant üresfejű filmszínésznek tartották, de meglepően sikeres elnök lett. Trump valóban narcisztikus szociopatának tűnik, Clinton viszont egy hataloméhes és azért bármit megtévő establishment-tag. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy előre tudhatjuk, melyik jobb az USA gazdaságának és a világnak. Trump valószínűleg hajlamosabb lehet – hasonlóan Reaganhez – nagyobb fiskális hiányt generálni, ami a jelen helyzetben kifejezetten előnyös lehet, és beröffentheti az amerikai és ezen keresztül a globális növekedés motorját is. Ráadásul az USA-ban – ellentétben más, nyugat-balkáni országokkal – még működnek a fékek és ellensúlyok, nem one-man show zajlik, tehát sem Clinton, sem Trump nem azt tesz, amit akar, a Kongresszus, a Szenátus , a Legfelsőbb Bíróság, stb. megakadályozza a teljes hülyeség kibontakozását.

Mindezek fényében az amerikai elnökválasztást rövidebb távon kisebb negatív és nagyobb pozitív kockázatnak értékelem, mint a konszenzus, bár valószínű, hogy Trump megválasztására lenne egy rövid ijedelem. Hosszabb távon pedig nem hiszem, hogy megváltozna az a világkép, amiben a fejlett országok gazdasága erősödik, és valamiféle kamatnormalizáció történik.

Akit pedig a film érdekel, gyerekkorunk nyári-téli-tavaszi szüneteinek megédestője, az nézze meg, nekem még tizenhatodjára is tetszik, és a mai gyerekek is imádják (az intro-zene külön jó!):

www.zsiday.hu