Az új világ kiszámíthatatlansága

Amerika politikai, pénzügyi, gazdasági irányváltását, az új elnök függetlenedési törekvését tartja az idei esztendő legsúlyosabb kockázatának a New York-i Eurasia Group, amely globális gazdasági és politikai kockázatok elemzésével foglalkozik, illetve kormányzati és nagyvállalati tanácsadóműhelyként is jól ismert. Ian Bremmer, az elemzőház elnöke „geopolitikai recesszióba” süllyedésről beszél az interjúban.
2017 rendkívüli kihívásának tartják, hogy az Egyesült Államok szövetségesei magukra hagyva érzik magukat, és hogy az Egyesült Államokon belül is konfliktus van kitörőben a Fehér Ház és a Szilícium-völgy óriásai között. Ugyanakkor általánossá vált az a megalapozott aggodalom, hogy kereskedelmi háború tör ki Amerika és Kína között, miközben máris súlyosbodó harc zajlik a kormányok és a politikai babérokra törő jegybankok között.
Mindez óhatatlanul át fogja hatni a világ pénz- és tőkepiacait – állítja az interjúalany.

Zentai Péter: Olyasmit neveznek meg a világot aktuálisan leginkább fenyegető kihívásnak, ami tulajdonképpen abszurditás: hogy az Egyesült Államok önmagát fenyegeti…
Ian Bremmer: Pontosítanom kell: a legnagyobb kockázat, amivel a világnak szembe kell néznie az, hogy az Egyesült Államok kardinális jelentőségű irányváltásra készül. Az új washingtoni vezetés, élén Trump elnökkel, teljesen másként képzeli el Amerika helyét a világban, mint amihez az utóbbi 70 évben hozzászoktunk.

Amerika kiszámíthatatlanná válása a legfenyegetőbb kockázat?
Ez így nem igaz, mert nagyon is tudható, hogy mit akar az új vezetés: Amerikát függetleníteni a világ többi részétől. Az „America First” (Amerika mindenekelőtt) jelszó nagyon komoly tartalmat takar: ez a politika – ellentétben azzal, amit oly sokan feltételeznek – nem holmi következetes elszigetelődési tendenciát, hanem nagyfokú világpolitikai, világgazdasági aktivitást jelent. Csakhogy abszolút öncélból. A lényeg, hogy Washington ezentúl csak a saját gazdasági és pénzügyi érdekeivel fog törődni a világban, kizárólagosan önös, amerikai üzleti célok fogják vezetni a kül- és védelmi politikáját. Az „America First” politika történelmi váltást takar: az Egyesült Államok nem fog a továbbiakban küldetéstudatos szuperhatalomként, rendcsinálóként, demokrácia-exportőrként, emberi jogi és más univerzális értékek védelmezőjeként fellépni. Az értékközpontúságot önérdekközpontúság váltja fel.

Miért olyan nagy kockázat ez?
Azért, mert a szövetségesek (Nyugat-Európa, Japán és a többiek) nem számíthatnak többé Amerikára, legalábbis ez az érzet lesz úrrá rajtuk: az Egyesült Államok nem fogja megvédeni, ha agresszió érné őket. Globális hatalmi vákuum áll elő, amit a nyugati értékközösség lejáratásában, szétzilálásában érdekelt Oroszország, Irán, terrorszervezetek, titkosszolgálatok és mások maximálisan ki fognak használni. A kibernetikai térben, a globális hírfolyam manipulálásában ez a felmorzsolás már megkezdődött, az idei évben ez még erőteljesebben folytatódik.
Ezt a folyamatot nevezzük mi geopolitikai recessziónak.

Az Egyesült Államok föderális ország, nem irányítható központilag: példának okáért Kalifornia a maga emberi és anyagi gazdagságával, jogi lehetőségeivel simán képes a washingtonival ellentétes módon hozzáállni a világ dolgaihoz – egészen másfajta környezetvédelmi- és klímapolitikát folytatni. Prioritásai között – Washingtonnal ellentétben – igenis szerepeltethet akár globális erkölcsi értékeket, területére beengedhet milliónyi migránst, miközben az új elnök a központi költségvetésből 10 milliárd dollárt szán falépítésre a mexikói határon…
Amiről beszél, az önmagában véve óriási kockázatot jelent: Amerikán belüli rendkívüli konfliktusok kialakulásának lehetőségét sejteti. A legsúlyosabbnak nevezhető kockázatok egyike éppen az, hogy „egymásnak eshet” a Fehér Ház és a Szilícium-völgy.
Míg a technológiai óriáscégek a korlátozásoktól mentes globális önállóságukban, korlátlan szabadságuk fenntartásában és szélesítésében érdekeltek, abban, hogy maximálisan védjék milliárdnyi ügyfelük személyes adatait, addig Trump és csapata ennek az ellenkezőjét akarja.
Míg a Szilícium-völgy a gazdaság, a közlekedés, az információtovábbítás szinte teljes automatizálását, az ember robotokkal való felváltását célozta meg, az alternatív energiaforrások főszereplővé tételét, az energiatermelés költségeinek eliminálását akarja elérni, addig a Fehér Ház a kétkezi munkát, az ember által végzett klasszikus gyári termelés újjáélesztését, az olajipar, sőt, a szénbányászat reneszánszát akarja.
Antagonisztikus ellentét ez: sajátságos „háború” kitörése fenyeget az Amerikán belül kialakulni látszó két hatalmi centrum: Washington és a high-tech cégek kaliforniai birodalma között. Páratlan kockázat ez.

Egyéb globális gazdasági-pénzügyi kockázatokat tud említeni?
Rendkívüli konfliktusok vannak kialakulóban a kormányok és a jegybankok között. A jegybanki irányítók az elmúlt években – gyakorlatilag – politikai főszereplőkké, a politikusok konkurenseivé váltak. A brit miniszterelnök a Bank of England nulla kamatpolitikáját teszi felelőssé a társadalmi egyenlőtlenségek növekedéséért, Schäuble német pénzügyminiszter óriási nyomást próbál gyakorolni az EKB-ra, hogy az emeljen kamatot, a német kormány az EKB-t tartja felelősnek azért, hogy a dél-európai országok nem lépik meg a szükséges reformokat. Donald Trump választási kampányában Amerika hanyatlását következetesen a Fed-nek tulajdonította, most is folyton mondja, hogy „ki fogja rúgatni” Yellen asszonyt (Fed elnököt). Mindezen fejlemények hosszú távra tönkre tehetik a jegybankok hitelességét.
Ezen eseményeknek ugyanannyira beláthatatlanok a pénz- és tőkepiaci következményei, mint annak a bizonytalanságnak, ami Kína valós gazdasági teljesítményét veszi körül az idén. Rendkívüli kockázat továbbá, hogy nem kiszámítható, mit lép Peking, ha vele szemben az amerikai elnök kereskedelmi és egyéb korlátozásokra szánja el magát, hogy kitör-e kereskedelmi háború Kína és az Egyesült Államok között, s ha igen, akkor az globális kereskedelmi háborúvá fajul-e vagy sem.