Júl.
18
2012

Az (un)ortodoxia diadala

A magyar állampapírhozamok az év eleji 8-9-10%-os szintekrõl mára 7% környékére csökkentek, jelentõsen javítva a finanszírozási kilátásokat. Különösen jó eredmény ez annak fényében, hogy az európai adósságválság nem ért véget, az olasz 10éves 6% felett, a spanyol 10éves kötvényhozam pedig 7% környékén van. Mit tud Magyarország?

A hazai gazdaság – errõl korábban is többször írtam – alapvetõen nem volt veszélyes helyzetben a kormányváltáskor sem: jelentõs külkereskedelmi és folyó fizetési mérlegtöbblettel rendelkezünk, a költségvetés elsõdleges egyenlege a kormányváltáskor is nulla közelében volt és adósságállományunk is csak átlagos Európában. Magyarországra a legnagyobb veszélyt eddig is és ezután is az jelentette, hogy adósságának jelentõs része devizában áll fenn, illetve forintban kibocsátott kötvényeinek jelentõs része is külföldi befektetõknél van, így mindenképpen függünk tõlük. Magyarország számára így az egyik legfontosabb cél az kellett volna, hogy legyen, hogy a külföldi portfolióbefektetõkkel jó viszonyt fenntartva idevonzza a külföldi reálgazdasági befektetõket is, segítségükkel beindítva a növekedést – miközben fenntartjuk az egyensúlyt.

Ennek pont az ellenkezõje történt, és ezért került veszélybe Magyarország, nem azért, mert "rosszabb helyzetben voltunk, mint Görögország". Sikerült egyszerre elijeszteni a portfoliótõke és a reálgazdaság szereplõit, plusz megborítani az egyensúlyt is. Mit kaptunk cserébe? A lakosság jómódúbb része többet keres, és (elsõsorban ugyancsak õk) megszabadultak a devizahiteleiktõl. Továbbá sikerült elérni, hogy 10-20-30 év múlva az állam terhei jóval nagyobbak legyenek majd, ugyanis a magánpénztári tagok immáron teljesen az államra fognak támaszkodni nyugdíjügyben. Talán az egyetlen sikersztori az egészségügy, ahol valóban komoly átalakítások történnek, és az egészségkassza hosszútávon fenntarthatóvá válik. Szintén pozitívum azért, hogy az ország devizaadósságának leépítése, csökkenése zajlik, mind a magánszektor, mind a kormány oldaláról, ami a jövõben csökkenti a sebezhetõséget.

Az elmúlt 2 év tehát (eredményeiben könnyen megjósólhatóan) sikertelen gazdaságpolitikát hozott. Ez 2011 végén összeomló forinthoz, és felrobbanó hozamokhoz vezettek, amely felvetette a finanszírozhatatlanság rémét. Szerencsére Magyarország nagyon nagy (szerintem túl nagy, de képzett közgazdász kollégáim ezzel nem értenek egyet, ez állandó vita tárgya közöttünk)  devizatartalékai révén sokáig ki tudja húzni ha kellõen unortodox (lásd Argentína) módszereket használ, így az azonnali összeomlás azért nem merült fel, különösen azután hogy 2012 elején a miniszterelnök végre leült a jegybankelnökkel, és visszarántották a szakadék szélérõl az országot. Ráadásul 2012-ben a kormány nagyon súlyos, teljesen ortodox megszorításokat hajtott végre, fõként adóemelések formájában, amelyek kiegyensúlyozták a költségvetést. Tegyük hozzá a folyamatosan lebegtetett IMF tárgyalásokat, plusz azt, hogy a kockázatmentes hozamok a világban immáron nominálisan is gyakran negatívak (pl. Svájc, Dánia, Németország állampapírpiaca), és azt, hogy a valójában nem túl rossz helyezetben lévõ Magyarország szinte a legmagasabb elérhetõ hozamokat kínálja, s máris láthatjuk, hogy miért ilyen vonzók a magyar állampapírok. A téma ugyanaz, ami már pár hete a részvénypiacokat is inkább felfelé löki: amíg nincs dráma, nincs vészhelyzet, addig a kissé kockázatos, de minden más országhoz képest hatalmas hozamot kínáló magyar papírok jónak tûnnek. A világ nem omlik össze, elõ kell bújni a fedezékbõl, és meg kell próbálni valamin pénzt keresni. Ez történik. Természetesen ez nagyon örömteli minden magyar polgár számára.

Mit hoz a jövõ? A monetáris tanács már most is megosztott és kamatcsökkentésre hajlik, 2013-tól (az elnök és alelnökök cseréje után) pedig egyértelmûen ez lesz a fõ irány. Ha szerencsések vagyunk, és Európában nem lesz horror (mûködik a C-terv) akkor lehet úgy kamatot vágni, hogy a forint nem gyengül számottevõen. Jelen helyzetben valószínûleg le lehetne menni 5% környékére jegybanki alapkamatban, és a forint is valahol 300 körül tudna stabilizálódni. A kamatvágások valószínûleg addig fognak tartani, amíg a forint el nem kezd trendszerûen gyengülni, de legalábbis az erõsödést nem hagyja abba. Az alaphelyzet tehát változatlan ahhoz képest, amit már többször leírtam: az egyensúly idehaza az alacsonyabb hozamszint és gyengébb forint irányába mutat. Sajnos van azonban egy kis probléma: ahogy a piacok kiengedik a gyeplõt (=olcsón adnak hitelt nekünk), azonnal elõkerül egy-két újabb unortodox terv a fiókból, amely érdekes módon mindig valamiféle költekezéssel jár, így tartós javulás Magyarországon nehezen lesz, 5% alá nem nagyon tudnak lemenni kamatban, hosszú hozamban pedig valószínûleg inkább 6% lehet az alja legjobb esetben is. Folytatódni fog az a kötvénypiaci trend is, hogy mindig több állampapírt bocsátunk ki, mint a meghirdetett, és a befolyó forintot az MNB-nél leváltva fizetjük vissza a devizatartozásainkat (ami a devizatartalék csökkenését és a forintadósságarány növelését jelenti). Amíg ez a status quo fennmarad, addig Magyarországnak valóban nem kell IMF-hitel és annak felvételére nem is fog törekedni a kormányzat.

http://www.zsiday.hu/blog/az-unortodoxia-diadala