Az utódok bizalmáért hajtanak a privátbankárok

Inkább veszély, semmint lehetőség a privát bankok számára a napjainkban zajló generációváltás a családi cégek és vagyonok kezelésében. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a második generáció ritkán folytatja az elődök tevékenységét, így kihívás, hogy az új célok elérésében segítsék a szolgáltatók az utódokat – állítják a Blochamps Capital IV. Magyar Privátbanki Konferenciájának résztvevői.

A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a második és harmadik generációs vagyonok nagy része elvész, kevés esetben jutnak el a megtakarítások a negyedik leszármazottig, ha azonban ez megtörténik, a vagyon sokkal nagyobb eséllyel marad meg, mint a második vagy harmadik generáció esetében. Márpedig ma Magyarországon leginkább első generációs megtakarításokról beszélhetünk – érzékelteti a privát bankok előtt álló egyik fő problémát Bilibók Botond, a Concorde Alapkezelő vezérigazgatója.

Mást akar az utód

Márpedig nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a második generáció ritkán folytatja az elődök tevékenységét, és inkább egyéni céljait, ambícióit szeretné megvalósítani, amihez a rendelkezésre álló vagyon csak fontos eszköz, ami a nyugodt hátteret biztosítja – egészíti ki kollégája véleményét Mihály Péter. A Crystal World Wide ügyvezető igazgatója szerint így a privát bankoknak olyan megoldásokat kell tudniuk kínálni, amelyek – mintegy alapelvárásként – biztosítják a vagyon értékének a megőrzését és egyidejűleg támogatást nyújtanak az egyéni célok megvalósításában. A fentiek okán a Concorde Alapkezelő vezérigazgatója szerint – bár erre ma még kevés jó példát látunk – mind az ügyfélnek, mind a privát bankárnak érdeke, hogy a generációváltást megelőzően a jövendő örökös is megismerkedjen a pénzügyek világával és a megtakarítások felelős kezelésével. Ugyanakkor ezen az úton ügyféloldali igény nélkül nem lehet elindulni. Varga Szabolcs, a Gutmann Magyarország vezérigazgatója szerint a generációváltás már az első pillanattól komoly kihívással jár, hiszen jellemzően a családi vállalat vezetésében történő váltást kell megfelelően menedzselni. A gondot az jelenti, hogy jelenleg Magyarországon nincsenek olyan családi vállalati tanácsadók, akik – miként Ausztriában vagy Németországban – erre a problémára szakosodtak. A családi vagyonból történő részesedés változása már csak a második kör problémája – itt szerinte a hazai jogrend egyelőre a bizalmi vagyonkezelést és a haszonélvezet intézményét teszi lehetővé, noha a határainkon túl több megoldás is ismert.

Kinek a piaca?

A szabályozatlanság nyomán komoly problémát jelent a terület cégeinek, hogy nem tisztulhatnak le kellően a struktúrák. Varga Szabolcs szerint a magánszemélyek/családok vagyonkezelésére koncentráló, ilyen fókuszú alapkezelő vagy family office inkább klasszikus privát banki szolgáltatónak mondható, mint egy univerzális/kereskedelmi bank, hiszen erős a befektetési szolgáltatások személyre szabásában, továbbá olyan egyéb, a vagyonkezelést támogató területeken, mint adótervezés és generációkon átívelő struktúrák. Ugyanakkor a jelenlegi piaci környezetben, amikor minden szereplő próbálja szélesíteni a szolgáltatási portfólióját, ezek a tevékenységek átfedést mutatnak. Mihály Péter szerint a kérdés az, hogy az ügyfél valóban privát banki szolgáltatást kap-e egy alapkezelőtől, vagy a privát bank által működtetett „family office” tényleg tud-e olyan összetett szolgáltatást nyújtani, mint az a cég, amelynél az egyes területekre specializálódott szakemberek napi nyolc órában egyetlen család befektetéseivel és egyéb ügyes-bajos dolgaival foglalkoznak. Bilibók Botond arra emlékeztet, hogy bár Magyarországon ma klasszikus „family office” még nem létezik, jó néhány szereplő kínálja már e szolgáltatás egyes elemeit. A leggyakrabban nyújtott szolgáltatás a likvid vagyon kezelésén túl (akár privát bankról, akár vagyonkezelőről beszélünk) az adótudatos struktúrák kialakítása mind a magánvagyon, mind a céges megtakarítás esetében, az ügyfél vállalati struktúrájának racionalizálása, illetve ritka esetekben az ingatlanvagyon kezelésében való segédkezés is. Látni kell azonban, hogy itthon nagyon szűk azon ügyfelek köre, akik a klasszikus family office-t meg tudják és meg is akarják fizetni, hiszen ehhez gyakran 10-15 millió eurós megtakarítás szükséges, amihez 1-2 százalékos évi díjterhelés szokott társulni a nemzetközi vagyonkezelési szakmában.

Többféle feladat

Ráadásul megfelelő szabályozás nélkül egyelőre nincs sok értelme felvetni azt, hogy átalakulhat-e a privát bankok egy része bizalmi vagyonkezelővé. A Gutmann vezérigazgatója szerint a szabályozás terén mindenképp el kell kerülni, hogy csak bankok kaphassanak ilyen jogosítványt, hiszen akkor nem jön létre az e tekintetben jelentős hagyományokkal rendelkező országokban bevált family office-okon alapuló modell és a vagyonos családok külföldön keresik majd a megoldásokat. A másik, hogy túlságosan alullövi a szabályozás a feltételrendszert és így olyan szereplők is megjelenhetnek, licencet kaphatnak, akik az egész szektorra nézve hatalmas reputációs kockázatokat hordoznak. Márpedig egy-két botrány a kezdeti időszakban könnyen az egész koncepció gyors halálát jelentheti, hiszen a bizalmat nem lehet majd visszaszerezni.

Más érvek mentén, de azonos gondolatra jut Mihály Péter és Bilibók Botond: szerintük nem jogszabályok kérdése az átalakulás. Míg a Crystal World Wide ügyvezető igazgatója szerint két különböző szakmáról beszélünk, ami eltérő szaktudást és felkészültséget igényel, ám maga is elismeri, hogy a privát bankárok és a bizalmi vagyonkezelők (akiknek feladata sokkal inkább adózási, jogi és számviteli ismereteket igényel) vélhetően szoros együttműködésben fognak dolgozni, ahol a bizalmi vagyonkezelő az eszközök kezelését vélhetően továbbra is egy általa jónak és megbízhatónak tartott privát bankra fogja bízni. Ezzel szemben a Concorde Alapkezelő vezérigazgatója szerint a fő akadályt az jelenti, hogy a bizalmi vagyonkezelés egy hosszú távon kiszámítható jogi, gazdasági, kulturális környezetet igényel. Márpedig Bilibók Botond szerint hazánk, de szélesebb értelemben Kelet-Közép-Európa országai ennek híján vannak.

A nemzetközi mértékkel fiatalnak számító hazai vagyonos társadalmi réteg pénzügyi evolúciós fejlődése szempontjából fontos és szükséges a generációváltással járó „sokk” – vélekedik Karagich István, a Blochamps Capital ügyvezető igazgatója. Szerinte törvényszerű, hogy a vagyonok és családi tulajdonú nagyvállalkozások öröklőinek – még ha közgazdász végzettséggel bírnak is – kellő vállalati tapasztalat hiányában szembe kell nézniük a modern pénzügyek és a vállalati kihívások sokrétű jogi, pszichológiai és pénzügyi terhével. Külföldön family office-ok, idehaza mentorok vagy bizalmi vagyonkezelők segíthetik a problémamegoldásban ezt a generációt, mely együttműködés túlmutat a befektető–tanácsadó reláción. A szakember szerint épp ezért örömteli szolgáltatói és ügyféloldalról egyaránt a bizalmi vagyonkezelés jogszabályi kereteit biztosító jogszabályi környezet folyamatos letisztulása. Ugyancsak örömteli Karagich szerint, hogy a neves nemzetközi szervezet, a STEP (Society of Trust and Estate Practitioners) 2013 tavaszán engedélyt adott szakemberek egy szűk csoportjának a STEP magyarországi tagszervezetének (STEP Hungary) megalapítására.

Nagy László Nándor

Forrás: Napi.hu – 2013. szeptember 24.