jún.
5
2018

Az Y generáció védelmében – olvasói levél

Érdekes kérdést feszeget Bankár írása két generáció eltérő hozzáállásáról, világnézetéről. A generációs ellentétek téma azért is rendkívül fontos, mert a jövő gazdasági sikerei is jó részben attól függhetnek, hogy mennyire tud ez a két generáció együtt dolgozni és mennyire sikeresen tudja egyszer majd az új generáció a régi helyét átvenni.

Minden generáció világnézetére nagy hatással van, amit felnőve és utána pályakezdőként lát. Minden generáció kicsit lázadóan áll hozzá ahhoz, amit fiatalon lát és szeretné kicsit jobbá illetve maga számára otthonosabbá tenni a világot.

A mi világnézetünkre is talán az volt a legnagyobb hatással, amit felnőve és utána pályakezdőként láttunk. És ez sajnos sokszor nem túl hízelgő az előző generáció(k)ra nézve.

Mi azt láttuk, hogy a rendszerváltás utáni vadkapitalizmus nem csak rengeteg embert tönkretett és nyomorba taszított, hanem sokszor még egy jobb élet reményét is elvette. Ugyanakkor megjelent egy új réteg. A rendszerváltás után a kelet-európai „vadkapitalizmusban” megnyílt az út azon kevesek számára, akikben megvolt az „entrepreneurship” csírája. Ahogy Bankár is írja, ezek az emberek nyilván igazi opportunisták voltak a vadkapitalizmushoz igazított piacgazdálkodási gondolkodással. Szüleink által hozzánk is eljutott, hogy jellemző volt az elképesztő hozzáállás az adófizetéshez, a munkaerő harmadik világra emlékeztető kihasználása, erőből való agresszív tárgyalás a munkavállalókkal és sokszor még az üzleti partnerekkel is (win-win helyzetek lebecsülése). Igazi vadnyugat! Ami még nagyon fontos szerintem: sokan, akik később lettek sikeresek – vagyis az X generáció többsége is (az 1960-1980 közötti születésűek) – ebben a vadkapitalizmusban szocializálódott.

Mi sokszor úgy érezzük, hogy az X generációba tartozó vezetőknek és cégtulajdonosoknak a fejében még mindig nem mindenkinél zajlott le a kelet-európai vadkapitalizmus borzasztó időszakának lezárása. A megoldás pedig szerintünk sem valami hippi utópia lesz majd, hanem egyszerűen csak rugalmasság és a munkavállalók anyagi és nem anyagi (értelmes továbbképzések, nyelvtanfolyamok, részmunkaidő, távmunka) megbecsülése.

Az Y generáció (az 1981-1995 között születettek) sajátos helyzetben van. Sokkal jobban képzett, mint elődei (magasabb a felsőfokú képzettséggel rendelkezők aránya, magasabb a használható nyelvtudás aránya, jobbak a számítógépes ismeretek). De a magasabb képzettség azt is jelenti, hogy kitolódik az az időszak, amikor elkezdhetünk pénzt keresni. Sokszor csak 24-26 évesen kezdünk karrierépítésbe és rögtön szembesülünk azzal, hogy a bérleti díjak az egekbe szöktek (egy kezdő irodai fizetés 60%-át elviszi Budapesten egy kis lakás bérleti díja), az élelmiszerárak megközelítik a német árakat, de a fizetés csak harmada az ottaninak. Bizony sokan közülünk szeretnének előbb-utóbb családot alapítani, amihez megfelelő anyagi hátteret kell biztosítanunk. Szüleink példáján szocializálódva ez legtöbbször Magyarországon a saját ingatlant jelenti és a megfelelő fizetést a család fenntartásához. Ezért sokan megpróbálják behozni az anyagi szempontból elvesztegetett éveket és rögtön jelentősebb bérigényt támasztanak friss diplomásként is. Az Y generáció rossz esélyekkel indul családalapítás terén még a nyugati fejlett államokban is. A vox.com cikke szerint az utóbbi 40 év legrosszabb helyzetével szembesülünk családalapítás terén. Idézet a cikkből: „For those unlucky enough to have been born around 1985, it’s reasonable to expect a “baby bust,” a lost generation of sorts, the product of, as Conor Sen argued at Bloomberg, “hitting every milestone at the worst moment” — from entering a difficult labor market in their 20s to suffering through a tight housing market in their 30s.”

Magyarországon most végre kicsit jobb a helyzet gazdaságilag és ezt szeretnénk is kihasználni.

A mi generációnk szeretne egy olyan jövőt létrehozni, ahol a munkavállaló nem rabszolga, hanem értékes része a vállalatnak. És ez nem csak jól hangzó vállalati szlogenekben köszön vissza, hanem a mindennapi valóság része.

A cikkben is központi témává emelt profittal szembeni ellenérzést nem szabad félreérteni és ne gondoljon senki arra, hogy az Y generáció többsége valamiféle hippi kommunában szeretné az életét leélni és ördögtől valónak tartja a kapitalizmus alapjául szolgáló profitot. A generáció szkepticizmusa sokkal inkább annak szól, hogy egyre másra jelennek meg újságcikkek arról, hogy óriási cégek olyan adóoptimalizációs sémákat építettek ki, hogy a korábbi társadalmi megállapodással szemben (minthogy a cégek is kiveszik a részüket az adókon keresztül az infrastruktúra fenntartásából, az oktatásból és így tovább) a modern multinacionális vállalatok sokszor nevetségesen keveset adóznak. Így a társadalom kevesebbet tud költeni oktatásra, egészségügyre és ami legalább ugyanilyen lényeges: ezzel nem tud versenyezni egy kis- vagy középvállalat. Így a nagyvállalatok azért is sikeresebbek, mert elfelejtik kivenni a részüket a társadalom fenntartásából. Ellentétben a kis- és középvállalatokkal, akik a dolgozókkal együtt helyettük is fizetnek.

Az ipari forradalom alatt sokkal rosszabb munkakörülmények voltak. Vajon összeomlott azóta a gazdaság, csökkent a GDP, csak mert a dolgozóknak sokkal több joga van? Most el tudunk menni fizetett szabadságra és nyaralhatunk; ha felszökik a lázunk, otthon maradhatunk betegszabadságon, van minimálbér és a heti hétnapos munkabeosztás is eltűnt. Biztos vagyok benne, hogy az akkori vállalatvezetők, tulajdonosok többsége is ugyanúgy aggódott és szkeptikus volt az akkori változások láttán, mint most az X generáció elitje.

Az Y generációnak is megvannak a maga hibái. Minden gyorsan eldobható, kiváltható (legyenek azok emberi kapcsolatok vagy munkahelyek) és minden gyorsan elérhető. Ez sajnos rengeteg vadhajtást is eredményez a generáció tagjai között. De vajon mit mond az X generáció az írásom elolvasása után? Pontosan miben is kellene változni?

Mióta világ a világ, generációs ellentét volt, van és lesz is. Ha megszüntetni nem is tudjuk, de talán párbeszéddel közelebb kerülhetünk egymáshoz.

Bowling George, egy Y generációs