okt.
23
2011

azok a gonosz bankok…

Szinte természetes, hogy a politikusok átesnek a ló túlsó oldalára (mint majdnem minden más téma esetén is), ezúttal a bankokkal kapcsolatban. A görög válság kapcsán sokan úgy állítják be a bankokat, mintha a saját mohóságuk áldozatai lennének. Habár sok esetben van ebben igazság, de az európai adósságválság kapcsán egyáltalán nem. Lássuk, mint mond a magyar miniszterelnök ezzel kapcsolatban:

 

“Nem fog menni a görög csőd kezelése úgy, hogy ha a rossz görög állampapírokat saját haszon érdekében megvásárló bankok helyett közpénzből akarjuk kifizetni az így keletkezett veszteséget. (…) A magánbefektetők és az európai bankok csak fussák a saját kockázatukat, és ne az adóforintokból tegyék ezt” – mondta Orbán Viktor.

http://www.portfolio.hu/gazdasag/orban_a_bankok_oldjak_meg_a_problemajukat_maguk.157288.html

Sajnos ez egy nagyon erős csúsztatás, és érdemes a témát egy egész kicsit megvizsgálni, mert a jövőre nézve is fontos következtetéseket lehet levonni.

Előre szeretném bocsátani, hogy teljesen egyetértek azzal, hogy a rossz döntéseket hozó magánvállalatok egyék meg, amit főztek, ha rosszul döntöttek, menjenek csődbe, tulajdonosaik veszítsék el befektetésüket. Itt azonban egyáltalán nem erről van szó. Az európai szabályozó hatóságok ugyanis az eurozóna megalakulásávalkimondták, hogy minden európai állampapír kockázatmentes. Ennek következtében az európai bankoknak nem kellett tartalékot félretenni európai állampapírok megvásárlása esetén. Azaz kvázi bármekkora mennyiségben vehettek német, francia, spanyol vagy akár görög állampapírt, a szabályozó ugyanis kockázatmentesnek, és egyenrangúnak ítélte meg azokat. Ám kiderült, hogy ezek a kötvények nem kockázatmentesek, és most számos banknak emiatt többlettőkére van szüksége. Ennek azonban fő oka a szabályozás, amely egyformán kockázatmentesnek ismert el minden európai állampapírt.

Ez kb. olyan, mintha hirtelen a magyar állam kijelentené a bankok felé, hogy mondjuk a márciusban kibocsátott magyar állampapírok (amelyek eddig ugyanolyan szabályozás alá estek, mint az összes többi hónapban kibocsátott állampapír) már nem kockázatmentesek, nagy tartalékot kell képezni rájuk, sőt ezeket vissza sem fizeti. És azok a bankok, amelyek ilyeneket vásároltak, hibás döntéseket hoztak, saját mohóságuk áldozatai lettek, hiszen miért vettek márciusi kibocsátású magyar állampapírt? Fussák csak a saját kockázatukat, ha ilyen buta döntést hoztak…A hasonlat nyilván nem tökéletes, de érzékelteti a szabályozásból és annak változásából adódó kockázatokat.

A szabályozásban rejlő implicit európai garancia miatt ugyanilyen helyzetbe került egy csomó európai bank is. Rossz döntést hoztak? Igen. Lehetett sejteni, hogy csődbe mennek a görögök? Igen, két éve én is minden ötödik bejegyzést erről írom. Egyedül ők a felelősek? Egyáltalán nem. Hanem elsősorban a görög politikusok, akiknek megengedték a másodsorban bűnös európai politikusok, hogy áthágják a stabilitási paktum szabályait, nyakló nélkül eladósodjanak (ami miatt most nem tudnak fizetni), illetve a harmadsorban bűnös szabályozó hatóságok, akik ez ellen semmit nem tettek. Majd miután a trágya a nyakukba ömlött, a bankokra fogják az egészet, és széttárják a kezüket: mi nem tehetünk róla, oldjátok meg ahogy tudjátok. Egy dolgot világosan látni kell: a görög állampapírokat valakinek meg kellett venni, valahol lenniük kell. Akár a DEXIA, akár a Deutsche Bank, akár az OTP Slovakia legyen az, aki megvette őket, valahol lenni kell a papíroknak, és ha ez bárhol az európai bankrendszerben van, akkor ott veszteség keletkezik – olyan papírokon amire nem kellett eredetileg semmiféle tartalékot képezni, amelyikből bármennyit lehetett venni, a szabályozó hatóságok egyetértésével.

Mostmár lassan a bankok is kezdenek rájönni, hogy bármit mondjanak a hitelminősítők, a felügyeletek, nekik maguknak kell minden befektetésük kockázatosságát megítélni, nem támaszkodhatnak a külső besorolásokra, szabályozásokra. Sőt azt is látják, hogy hiába viselkednek úgy, ahogy a szabályozó hatóság elvárja tőlük, akkor is rosszul járhatnak, és még ráadásul hibásnak  is fogják őket tartani. Nyilvánvaló ennek következménye: a jövőben a bankok még az elvárhatónál, elvártnál is sokkal körültekintőbbek lesznek kihelyezéseik során, sokkal kevesebb hitelt fognak nyújtani, mint racionális lenne. Ez pedig ráerősít a hitelundor/hitelvisszafizetés folyamatára, amelynek hatására a lakosság és vállalatok szép lassan megszabadulnak hiteleiktől, visszafizetik azt és a bankok új hitelt bárkinek csak vonakodva adnak. Ez természetesen lassítja a gazdasági növekedést – amelyet a kormányzati megszorítások egyébként is lefelé húznának. Európára valószínűleg több éven át tartó szenvedés/recesszió/lassú növekedés vár. És ennek köszönhetően Magyarországra is. 

Erről jut eszembe, hogy egy beszélgetésen Vakmajom kolléga felvetette, hogy HA* lesz további válság, akkor az biztos nem olyan lesz, mint 2008-ban, mert ilyen rövid időn belül nem szokták ismételni magukat az események. Egyetértek. Azt tartom legvalószínűbb lefolyásnak, hogy idén még eltart az örömködés és reménykedés, hogy megmentik Európát, majd amikor kiderül, hogy éveken át lassú növekedés és/vagy recesszió vár ránk, akkor lassú, lecsorgós medvepiac következik, gyakori bear-market rallykkal, amely akár egy-két éven át is tarthat. Nem hirtelen beszakadás, hanem lemorzsolódás, amelynek a vége a tőzsdétől való elfordulás,undor lesz. 2008-9 nem fog megismétlődni. Ha marad a medvepiac, akkor az hosszantartó, szenvedős folyamat lesz.

*Másik lehetőség, hogy simán tévedek, és megvolt a medvepiac alja, elindult az új bikapiac. Nem hinném, de az ember legjobb ha sohasem biztos önmagában, és tudja, hogy bármikor tévedhet. Befektetőként mindig adni kell valamekkora esélyt annak, hogy talán teljesen tévesen ítéljük meg a folyamatokat. A tévedésből adódó kockázatok kezelése az egyik legfontosabb feladatunk. Nem könnyű dolog: nem szabad túlzottan makacsnak lennünk, hajlandónak kell lenni revideálni álláspontunkat, de egyben hinnünk is kell abban, hogy jól látjuk az eseményeket…

http://www.zsiday.hu/blog/azok-gonosz-bankok