demetrios foto
márc.
12
2014

Az ország, ahol a politikai kockázatok kontrázzák a pénzügyi-gazdasági eredményeket

Amíg nem válik bizonyítottan bankbaráttá a magyar politika, addig nem várható komoly gazdasági növekedés Magyarországon. Ez a lényege annak az interjúnak, amit Demetrious Efstathious a londoni Standard Bank Közép-Európa stratégája adott az alapblog.hu-nak.

A görög származású bankár, a Portfolio.hu budapesti konferenciájának vendégelőadójaként is azt bizonygatta, hogy Magyarország nemzetközi pénzügyi megítélését meghatározza, hogy a külföldi befektetőket elbizonytalanítja a politikai környezet kiszámíthatatlansága. Továbbra sem világos, hogy a választásokat követően lebontják-e vagy sem a bankokra és szolgáltatókra rótt büntető adókat. Ha ugyanis ez nem történik meg, akkor hiába tartják alacsonyan a költségvetési hiányt, hiába marad a mostanihoz hasonlóan jó a fizetési mérleg, mert mindeme eredmény mögül hiányozni fog a beruházás, pontosabban a gazdasági növekedés és nem fog csökkenni az államadósság. A forintot az interjúalany szerint a kormány és az MNB tudatosan gyengíti, e tekintetben a külföldieket csak az zavarja, ha pánik által kiváltott gyengülések is bekövetkeznek.

Zentai Péter: Meglepődtem azon, amit Öntől hallottam: külföldi befektetői szemszögből nézve Magyarországot nem lényeges, hogy az ország komolyan javított fizetési mérlegének helyzetén.
Mi lehet ennél lényegesebb?

Demetrios Efstathious: Ha egy külföldi befektető magyar államkötvény vásárlásán töpreng, akkor az első, amire figyel, hogy milyenek Magyarországon a politikai keretek. Milyen a pénzügyi-, a gazdasági-, és az egyéb politikai tényezők együttesének teljesítménye. Ennek alapján határolja be azt a legmagasabb árszintet, amennyiért még hajlandó venni. Így válik érthetővé, hogy míg a tíz éves magyar kötvények hozama 5,7 százalékos, addig a lengyel hasonló kötvényeké 4,5 százalékos, jóllehet a lengyelek fizetési mérlegének állapota rosszabb, mint a magyaroké. Ez is bizonyítja, hogy a befektetők Magyarország költségvetési és egyéb politikájának várható alakulásában nagyobb kockázatokat vélnek látni, mint Lengyelországéban. A meghatározó az, hogy a befektetők körében a jelek szerint erősebb faktornak számít az aggodalom a jövőtől, az állami büdzsé deficitjének hosszabb távon történő újbóli tartós „felfúvódásától”, mintsem az örvendezés afelett, hogy jelenleg mégiscsak alacsony a GDP-arányos költségvetési hiány. Magyarország külső finanszírozói alapvetően azzal számolnak, hogy a politika különböző összetevőinek együttes teljesítménye nem fogja a jövőben sem segíteni a beruházások élénkülését. Emiatt nem várunk drámai javulást a gazdasági növekedés ütemének alakulásában, az szerintünk továbbra is alacsonyabb szinten marad, mint a térség többi országában. Az úgynevezett politikai mix (a különböző területeken folytatott politikák együttese) fékezni fogja ezentúl is a gazdasági élénkülést segíteni hivatott banki szféra aktivitását, a külföldi bankok el is hagyhatják az országot.
Mindent egybevetve éppen ez, a bankszféra bizonytalanságban tartása aggodalmaink első számú oka. Tudniillik: a kormány ellenséges hozzáállása a bankokhoz.

Ugyanakkor egyfajta reménysugárként említette előadásában azt a körülményt, hogy hamarosan választások lesznek nálunk…

Elképzelhető, hogy a választásokat követően komoly hangsúlyváltás következik be az általános klímában, az új kormányzat a külföldi bankokat és befektetőket bátorító politikába kezd. Ez esetben várható, hogy az érintettek, tehát a befektetők és a külföldi pénzintézetek cserében szintén „politikát” váltanak, és felhagynak a jelenleg tapasztalható erős idegenkedésüktől a magyar eszközökkel szemben. A negatív megítélésüket semlegesre vagy pozitívra változtatják. És hinni kezdenek abban, hogy Magyarország fizetési mérlege a beruházások növekedése okán kezd tartós javulást mutatni.
Ugyanis jelenleg a magyar fizetésimérleg-többletet a rendkívüli, túlzott hazai megtakarítások állítják elő, annak kialakulását szinte egyáltalán nem segítették beruházások.

Milyen befektetőbarát lépéseket várna el a kormánytól?

Említettem a bankszektort. Az meghatározó jelentőséggel bír a gazdaság tartós javulása szempontjából. A külföldi bankok Magyarországon maradása egyelőre kétséges. Ez önmagában véve nagy bizonytalanságot idéz elő a magyar eszközök piacán.
Viszont a kormány, a költségvetés számára szinte létfontosságú a magas banki adók fenntartása, fennmaradása. Ez egy kolosszális bevételi forrás a büdzsé oldaláról. A bankok emiatt viszont korlátozzák itteni tevékenységüket. Ördögi kör ez.
Pontosan ez a lényege a magyarországi problematikának. Elveszik a bankok és a szolgáltató cégek profitját, hogy ezzel a pénzzel javítsák a költségvetési mérleget. És eközben feláldozzák a gazdasági növekedés ügyét. A mérleg helyzete mintha fontosabb lenne a növekedésnél.

Mi a kiút ebből az ördögi körből?

A magyar gazdaságnak muszáj növekednie. Mert e nélkül nagyon nagy bajok várnak az országra. Ami most zajlik, az egy sor jellegzetes vonásában hasonlít ahhoz, amit Venezuelában csináltak az elmúlt években. Tudjuk, hogy a külföldi befektetőket büntető politika ott mibe torkollik mostanság. Ez figyelmeztető jel kellene, legyen a magyar politika irányítói számára.
Azt kell mondanom, hogy a közép-európai térségben – befektetői szemmel nézve a dolgokat – Magyarország a legproblémásabb ország. E mögött a politikai keretek együttesének, a pénz-, gazdaság- és egyéb politika „mixtúrájának” állapota húzódik meg, ez az, ami tartósítja a magas államadósságot. Ahhoz képest, amit itt tapasztalunk, Lengyelország „repül”, Románia egyre jobb benyomást kelt a jövő alakulása szempontjából: tetszik a piacnak a megállapodásuk az IMF-fel, mely hozzájárul ahhoz, hogy Románia az idén is nagyobb gazdasági növekedést produkál, mint Magyarország. Nem mondható ez el Csehországról, viszont ott tartósan és megbízhatóan alacsony az államadósság, ami Csehországot továbbra is vonzóbbá teszi Magyarországnál.

Nem feltételezi, nem gondolja, hogy politikai megfontolásokat, lépéseket esetleg „függőség váltási” szándék irányítja: a nyugati bankokat, befektetőket orosz és más keleti bankokkal, befektetőkkel kívánják behelyettesíteni?

A magam részéről ilyesmiben nem hiszek, ilyenbe nem is gondolok bele: például a nagy jelentőségű orosz–magyar nukleáris „deal” sem szolgált beszédtémául a külföldi pénzügyi befektetők körében. Rendkívül egybefonódott, erősen globalizált gazdaságban, pénzügyi világszférában élünk, nem eshetünk vissza egy új hidegháborús környezetbe. Annak visszatértét szinte lehetetlenségnek tartom – a krími válság ellenére is.

Nincs tehát Ön szerint speciális orosz gazdasági-pénzügyi terjeszkedési szándék Kelet-Európában?

Az orosz bankok és a gazdasági szereplők a globális verseny résztvevői. Oroszországnak sok befektetendő tőkéje van, ez kétségtelen, de azt szeretné mindenütt, Nyugaton és Keleten egyaránt fialtatni és Magyarország nyitottnak mutatkozik e tőke befogadására. Ezt én azonban a magyarok részéről inkább gazdasági, mintsem politikai megfontolásként értékelem.

Mit gondol a forint jövőjéről?

Ha nem változik a magyarországi politikai „mixtúra”, akkor folytatódik a leértékelődési folyamat. Háromszázhúsz forintos euró a következő etap. Ez önmagában véve senkit sem zavar a külföldi befektetők körében addig, amíg szisztematikus kormányzati szándékot feltételeznek e folyamat mögött, amíg a forint nem hirtelen, pánikhatásra, hanem tervszerűen, fokozatosan gyengül. A választások nyomán pedig majd meglátjuk, hogy mennyire változik a politika. Most azonban a kamatpolitika természetes velejárója és ezzel a kormány maximálisan tisztában lehet, nyilván támogatja is azt, hogy a forint gyengüljön. A nemzetközi, azon belül a feltörekvő országok devizapiaci, kötvénypiaci környezete ugyanakkor – meglátásom szerint – az év végére stabilizálhatja, sőt erősítheti a forintot.

Néhány szót mondjon még hazájáról is. Görögország valóban túljutott a válságon, nem terheli már gondjaival az egész euróövezetet?

Görögország totál csődben van. Valamelyest javulnak mérlegszámai, de egészen drámai jelentőséggel bíró reformokat kellene végrehajtani a görög gazdaságban, hogy kilábaljunk a nyilvánvaló csődhelyzetből, amelyben – ismétlem – továbbra is benne vagyunk. A politikai szituáció nem megnyugtató. Ha jönnek a választások, valószínűleg egy radikálisan baloldali párt fog győzni, a radikális jobboldal is jól szerepelhet, de annak jelentőségét nem szabad eltúlozni. Mindez azonban gyengíteni fogja a nemzetközi befektetői bizalmat. Összefoglalva: három nagy kockázat veszi körül hazámat.
Az első a politikai rizikó, a második, hogy abszolút bizonytalan, hogy valóban végre is hatják a szükséges hatalmas reformokat, a harmadik, hogy nem akar szűnni a külföld számára felfoghatatlan, a lehető legrosszabb görög szokás: a korrupció. Ezt nem lehet megváltoztatni egyik napról a másikra.
Ilyen körülmények között nincs más megoldás, mint elfogadtatni a külső hitelezőkkel, hogy még kevesebb és kevesebb pénzt vagy szinte semmit sem látnak viszont a korábban nyújtott kölcsöneikből. Így de facto lenullázódik Görögország adóssága ugyan, viszont gigantikus terheket tolnak át a jövőbe, későbbi generációkra hárítják át őket. Szomorú Görögország jövője.