bankcsőd

Bankcsőd után, aranykereskedő csőd közben

Az elmúlt hétvégén ismét jártam Soltvadkerten, ahol a helyi takarékszövetkezet csődje még mindig szedi áldozatait, holott a betétbiztosítás már mindenkit kártalanított. Persze csak azt, akinek járt ilyesmi.

Egy öngyilkossággal és egy öngyilkossági kísérlettel fogadtak a helyi pletykák. Az utóbbi esetben időben leszedték a kötélről a magával végezni próbáló, középkorú urat. Mindketten azok közé tartoznak akik egykor úgy döntöttek nem betétet helyeznek el a takarékszövetkezetben, hanem inkább részjegyet vesznek (ha jól gondolom, hogy így hívják a tulajdonrészt megtestesítő papírt a takarékszövetkezetek esetében). Sajnos így most minden pénzüket elvesztették. Őket nem kártalanítja senki.

Hasonlít a történet ahhoz, amikor egy hazai kisbank betéteseit a csőd előtt rábeszélték, hogy inkább banki kötvényt tartsanak és ne betétet. Így viszont nem volt betétgaranciájuk nekik sem. Úgy emlékszem 9 évbe telt mire láttak némi kártérítést.

Hogy zárjam a vidám történetek sorát érdemes felhívnom a figyelmet az Aranyközpont Zrt. tegnapi csődhírére. Látva, hogy az irodájuk már ki is ürült, befektetői garancia pedig a náluk lévő pénzre természetesen semmi nincsen, nem feltételezem, hogy a pórul járt vevők megkapnák a pénzüket. A cég a honlapon így fogalmaz: célunk az a csődeljárással, hogy a fizetési haladék hatálya alatt csődegyezséget kössünk a hitelezőkkel. A „csődegyezség” pedig nem éppen a legjobban csengő szó, ha valaki tartozik nekünk. Ez inkább a „kapj el ha tudsz” szinonimája. Persze nem akarom ismeretlenül megítélni őket. Kívánom, hogy a „csődegyezség” minden fél számára boldogító legyen! A kedves befektetőknek pedig azt, hogy legközelebb mérjék fel és kezeljék sikeresebben a kockázataikat! Erről pár cikket még írhatnánk, hiszen nekünk az a munkánk gerince.

Fotó: hir.ma