Befektetés nehéz időkben

A nemrég még biztosnak hitt befektetési lehetőségek egyszerre dőltek be. Sokan veszítettek a világszerte növekvő infláción, az egekbe szökő, majd zuhanó olajáron, az összedőlt amerikai, spanyol, ír ingatlanpiacon és az erősödő dolláron. Mi áll a folyamatok mögött, mi lehet jó befektetés ilyen nehéz időkben? Bilibók Botond, a Concorde Alapkezelő Rt. igazgatója ad helyzetelemzést.

Recesszió fenyeget, mondják sokan, sőt már recesszióban vagyunk. A hosszabb távú állampapírokba fektetők sem tudták gyarapítani a pénzüket az elmúlt egy évben. A tőkéjüket euróban tartók pedig azzal szembesülnek, hogy az egyre kevesebbet ér forintban.

Ingyenhitel

2000 és 2007 között öt évig paradicsomi állapotok uralkodtak. A Fed (az amerikai jegybank szerepét betöltő intézmény) gyorsan csökkentette a kamatokat, hogy felpörgesse a világ legnagyobb gazdaságát, lehetővé téve egy soha nem látott hitelexpanziót. Ezáltal olcsón juttatott pénzt a gyengélkedő amerikai gazdaságba (ma már sokan az Alan Greenspan vezette jegybanki politika számlájára írják a jelenlegi pénzügyi krízist). A bankok szinte ingyen adtak pénzt alacsony, néhány százalékos kamat mellett, amitől a gazdaság beindult.

Az információtechnológia megjelenése a hétköznapi életben a termelékenység bővülésének forrása volt. A világ fejlődő országai, élükön Kínával és Indiával megkerülhetetlenül bekapcsolódtak a globális gazdaságba, ezzel párhuzamosan pedig nagyon alacsony inflációs környezet alakult ki.

Ezek a változások ritkán tapasztalható ideális világgazdasági környezetet eredményeztek. A részvénypiacok szinte folyamatosan emelkedtek, a pénzügyi intézmények egyre több befektetési terméket kínáltak, így a tőzsdei befektetések széles rétegek számára kezdtek igazán népszerűek lenni. Amikor már ez sem volt elég, akkor megjelentek a korábban kockázatosnak és egzotikusnak tartott befektetési lehetőségek, azzal, hogy nincs mitől félni, innen egyenes út vezet a meggazdagodáshoz.

Világméretű ingatlanlufi

Az alacsony kamatok által megnyitott pénzcsapból egyre nagyobb összegek áramlottak az ingatlanpiacba. Nem véletlenül, ugyanis az amerikai befektetők 2000 környékén nagyon megégették magukat, ezért a részvénypiac mellett egy biztonságosabb lehetőséget is kerestek. Csakhogy átestek a ló másik oldalára.

Beindult a spirál: az árak emelkedtek, és a jó befektetési lehetőséget felfedezők ész nélkül rohantak lakást, házat venni, a másodikat, a harmadikat. A lakások ára a fokozódó kereslet miatt szüntelenül emelkedett, egyre nagyobb fedezetet nyújtva az újabb hiteleknek. A bankok olyan új konstrukciókat alakítottak ki az egyre kockázatosabb ügyletek finanszírozására, amelyeket ők maguk sem értettek, s ez most nem vicc. A mohóság és butaság olyan méreteket öltött, ami már a realitásérzéket is elnyomta. Több akadémikus felhívta a figyelmet arra, hogy őrület, ami történik, és ennek előbb-utóbb rossz vége lesz. De senki nem hallgatott a józan hangokra.

Elindult a lavina

Körülbelül egy éve elindult a lavina, amit most már jól ismerünk. Először az amerikai lakásárak kezdtek esni, néhol akár 30 százalékot is meghaladóan, emiatt a korábbi féktelen hitelezés lelassult és drágább lett. A hitelek mögött álló fedezetek csökkentek, a kamatok nőttek, ezután pedig sokan képtelenek voltak törleszteni hiteleiket.

Ami még ijesztőbb: hirtelen elértéktelenedtek a stabilnak hitt bankok ingatlanon felduzzasztott eszközei. Csődbe ment a negyedik legnagyobb amerikai brókercég, a Bear Stearns. Ennek ügyfeleit a JP Morgan Chase vette át, de ő is csak hathatós washingtoni kormányzati-jegybanki segítséggel.

Tőkehiány a bankvilágban

A legnagyobb bankok, felsorolni is hosszú lenne ezeket, hogy megőrizzék működőképességüket, tőkét kellett kapjanak. A banki működéshez szükséges egy meghatározott nagyságú tőke. Ha ezzel nem rendelkezik egy bank, akkor nem működhet tovább. A veszteségek azonban olyan mértéket értek el, hogy tömegesen mentek volna csődbe a bankok és már nemcsak Amerikában, hanem Európában is.

Egyetlen út maradt: a tőkehelyzet rendezése vagy a csőd. A tavalyi év közepén még csak a jegybankok pumpáltak pénzt a rendszerbe, de miután már ez sem bizonyult elégségesnek, a Fed a bankok rosszminőségű értékpapírjaiért cserébe készpénzt is adott. Ez sem volt elég, így nem maradt más hátra, mint a részvényeseket meggyőzni, hogy adjanak még pénzt. Erre az arab és a távol-keleti térség nagy mennyiségű készpénzzel rendelkező (részben vagy teljesen állami tulajdonú) szereplői voltak hajlandóak. Most itt tartunk, ám ennek ellenére még nincs vége a történetnek.

Ezermilliárd dolláros veszteség

Szinte elkerülhetetlen, hogy a két legnagyobb amerikai jelzálogbankot ne államosítsák (hívják majd, ahogy akarják). A szövetségi betétbiztosítási társaság (FDIC) durván 8500 amerikai intézményt biztosít. Elemzők szerint ezek nyolc százaléka jelentős pénzügyi gondokkal küzd, és további nyolc százalékkal akadhat gond.

Csakhogy a FDIC-nek úgy van 53 milliárd dolláros tőkéje, hogy ma nincs olyan szakértő a világon, aki ezermilliárd dollárnál kisebbre becsülné az ingatlanlufi és a felelőtlen hitelezés okozta veszteségeket. (A felső határ már több ezer milliárdnál tart, amiből eddig körülbelül 300 millió dollárnyi veszteség került leírásra.)

Hogy mennyi lesz a végső összeg, azt most megbecsülni is nehéz. A végén úgyis az adófizetők konszolidálják a helyzetet, nem látszik más lehetőség.

Mindez azért fontos, mert fejétől bűzlik a hal. Az amerikai tőkepiac mint a világ legnagyobb és legmeghatározóbb piaca, abszolút iránytűként viselkedik. Az amerikai gazdaság úgyszintén. Kijelenthetjük, hogy addig, amíg nem körvonalazódik megoldás az ottani problémákra, addig biztosan nem áll talpra a tőzsdei világ.

Mitévők legyünk?

Mindenekelőtt fogadjuk el, hogy ez az élet része. A tőzsdéken, az ingatlanpiacon, mint ahogy a zöldségpiacon is, az árak le-fel mozognak. A recessziós időszakokat fellendülés követi, és akkor az árfolyamok is emelkednek. (Emlékezzünk, hogy 2000 és 2002 között, amikor sokan kiábrándultak a részvénypiacból, és az ingatlanpiacra menekültek, nem jártak jól. A részvények emelkedésnek indultak, miközben az ingatlanok alig drágultak.) Hogy mikor kezdenek újra emelkedni az árfolyamok, azt senki nem tudja előre. Egy éve sokan még féléves visszaesést jósoltak, amelyet azután még hat hónappal megtoldottak. Ma már egyre többen vannak, akik 2009-et is gyenge évnek látják.

Abban azonban szinte biztosak lehetünk, hogy a korábbi paradicsomi állapotok nem térnek vissza. Küzdenünk kell az olaj, a gáz, a szén, az ipari fémek és a mezőgazdasági termények által gerjesztett inflációval, így magasabbak lesznek a kamatok is. A részvénypiaci árfolyamok még sokáig, akár évekig, nagyon ingadozók lesznek. Kötélidegekre, józanságra és nagy odafigyelésre lesz szüksége minden befektetőnek.

Óvatosan kell vásárolni

Vannak időszakok, amikor majdnem lényegtelen, mit veszünk, mert a piacok folyamatosan csak egy irányba mozognak, felfelé. Ez volt az elmúlt években. A következő időszakban nehezebb lesz a helyzet. Felértékelődik azoknak a szerepe, akik hatékonyan tudják kiválasztani a jobban teljesítő egyedi értékpapírokat. Ez sokkal több energiát és nagyobb felkészültséget kíván. Ilyenkor ugyanis olyan részvények papírjai is eshetnek, amelyek kevésbé vagy egyáltalán nem érintettek a jelenlegi válságban. Óvatosan el lehet kezdeni részvényeket is vásárolni, bár ezt sokkal jobb, ha szakértőkre bízzuk, vagy azok segítségét vesszük igénybe.

Tekintettel kell lenni arra is, hogy vannak időszakok, amikor egyéves nyereségért 15- vagy akár 20-szoros árat fizetnek a tőzsdéken (ez a gyakran használt P/E, ár/nyereség hányados). De van számos példa arra is, hogy ez akár tíz alá csökken. Ezek már önmagában óriási különbségeket jelentenek (hiszen változatlan nyereség mellett a 10- és 15-szörös szorzó között 50 százalék a különbség!). Tehát nem elég jól működő, profitot termelő vállalatot találni, az sem mindegy, hogy a piac hova árazza be azt.

Ennek ellenére azt mondjuk, hogy az 5-10-es P/E-vel rendelkező társaságok jó befektetésnek bizonyulnak. Ma már egyre több olyan társaságot találunk, amelynek árfolyama annyit esett, hogy ebbe a tartományba került. A válság tehát nem jelenti azt, hogy ne lenne lehetőség pénzünket jól befektetni. Sőt, vannak olyanok, akik kifejezetten azokat az időszakokat kedvelik, amikor olcsón tudnak vásárolni.

Nyerő állampapír

Manapság jó magyar megtakarítónak lenni. A bankszámla nem jó befektetés, mert magas az infláció, a pénzügyi válság hatására azonban jelentősen emelkedett a magyar állampapírok hozama. (A magyarnál magasabb hozamszint Európában alig található.) Négy-öt százalékos infláció feletti hozammal bírnak ezek a befektetések, és nincs jelentős kockázatuk sem. Semmit nem kell tennünk, és nemcsak értékét őrzi a pénzünk, hanem még gyarapszik is. A magyar állam eddig mindig visszafizette a tőkét és hozzá a kamatot. Ma kisebb a hiány, mint az elmúlt években, így bízhatunk abban, hogy visszakapjuk a pénzünket. Bármilyen furcsa, jelenleg a magyar állampapír a nyerő.

Forrás: Haszon magazin – 2008. szeptember 8.