con flowerz 01
nov.
11
2013

Befektetési kényszer: Őrizzük meg pénzünk értékét!

A banki kamatok, az állampapírok hozamainak csökkenésével új utakat kell keresni a megtakarításaink értékének a megőrzéséhez. Az elmúlt években a forintban megtakarítók nagyon alacsony kockázattal tudták a pénzük értékállóságát biztosítani.
Most ősszel öt éve annak, hogy a New York-i Lehman Brothers bank csődöt jelentett. Bár a problémák sokkal korábban kezdődtek, ez az a pillanat, amit a nagy gazdasági válság kirobbanásának tekintünk. A válság kezelésének egyik legfontosabb eleme a pénznyomtatás mellett, a jegybanki kamatok drasztikus csökkentése.

Ezzel, illetve a kinyomtatott pénz állampapír-vásárlásaival a befektetők, megtakarítók által elérhető kamatok is összedőltek.

Amerikai dollárban, euróban, nem beszélve a japán jenről (ahol már két évtizede tart a stagnáló állapot), évek óta nem lehet rövid állampapír befektetésekkel hozamot elérni. A bankbetétek kamatai, mindenkor követve a rövid állampapír hozamokat, szintén a mélybe csúsztak, és tekintve a banki költségeket, illetve a jelenleg kismértékű, egy-kétszázalékos inflációt, a bankban tartott pénz rövidebb-hosszabb idő után nem éri azt, mint amit a bankban való elhelyezésekor ért.

A magyar helyzet különbözött a fentiektől. A hazai állampapírok, és a bankbetétek kamatai sokáig magas reálhozamot tartalmaztak, azaz a megtakarító/befektető kényelmes helyzetben volt. Nem csak a gazdasági válság éveire igaz ez, hanem a rendszerváltás óta eltelt több mint húsz évben reálhozamot lehetett elérni a magyar állampapírokban és így a bankbetétekkel is. Kényelmes helyzetet eredményezett ez, de ez a kényelmes helyzet megváltozása a küszöbön van.

hozamok 3
Az ábra a magas reálhozamú éveket mutatja. Amikor lekötjük a bankban a pénzünket, vagy állampapírt (kincstárjegyet, kötvényt, stb.) vásárolunk, akkor előre tudjuk, hogy milyen kamatra számíthatunk a lekötési időszak vagy az állampapír lejáratakor. Az inflációt azonban csak később, az időszak végén tudjuk, hogy mekkora volt. Az ábra ezt a gondolatmenetet követi és az év eleji egy éves magyar állampapír hozamával, illetve az év végi éves átlagos inflációs értékkel számol. A pénzünk a narancs színű oszloppal nőtt, a vásárlóértéke (reálhozam) a zöld színű oszloppal emelkedett.

Kamatcsökkentések eredménye

Az idei évben radikális változás következett be a magyar jegybank kamatpolitikájában. A kamatcsökkentések nemhogy elindultak, de gőzerővel folytatódnak. A jegybank mintha tesztelné, hogy mit bírnak el a szereplők. A Magyar Nemzeti Bank olyan területre lépett ugyanis, amire korábban nem volt példa, igazából sem ők, sem más szereplők nem tudják, hogy hol lehet ennek a kamatcsökkentésnek a vége és hol stabilizálódhatnak a kamatok. Egy biztos: a magyar forintbefektetőknek és a megtakarítóknak a helyzete ezzel jelentősen megváltozott. A reálkamat, illetve a reálhozam könnyedén eltűnhet. Előállhat az a helyzet, hogy a pénzünkért nem kapunk semmit! (Ma még nem ez a helyzet, ugyanis a csökkenő kamatok mellett az infláció is csökkent, főként olyan központi intézkedések hatására, mint a rezsicsökkentés. Az infláció várható emelkedésével azonban reálkamatok eltűnhetnek.) A megtakarított pénzzel, ami után kamatot nem vagy alig kapunk, „valamit kezdeni kell…”.
A nominális alacsony banki kamatoknak és állampapírhozamoknak pillanatok alatt lehetett érezni a hatását.

Nominális kamat, nominális hozam, REÁLKAMAT, REÁLHOZAM A nominális kamat vagy hozam az a számszerű kamat, amit a pénzünk után a bankban kapunk, vagy az állampapír kifizet. Például 100.000 forint után egy év múlva 106.000 forintot kapunk, ha 6 százalékos kamatra kötöttünk le. A reálkamat vagy reálhozam azt mutatja, hogy a valós értéke (vásárlóértéke) mennyivel növekedett. Ha ugyanis a lekötés közben az árak is nőnek (infláció), tegyük fel négy százalékkal, akkor a példánál maradva, a 106.000 forint valójában csak 2.000 forinttal ér többet, mint a 100.000 forint. A emberek döntésénél a nominális hozamok alakulásának sokszor nagyobb szerepe van, mint a reálhozamokénak. Ha a pénzünkre kapunk 5-6 százalékos nominális hozamot, még akkor is, ha csak 1-2 százalékkal ér többet, mint a lekötéskor, elégedettebbek vagyunk, mint ha 1-2 százalékot kapnánk és az valós reálhozam lenne…

A befektetési alapok az új magyar, rendszerváltás utáni rendszerében soha nem látott beáramlásokat eredményeztek. Az év első nyolc hónapjában 793 milliárd forint érkezett befektetési alapokba. Csak összehasonlításképpen a tavalyi év hasonló időszakában 184 milliárd forint kiáramlás(!) volt. Ha az alacsony kamatkörnyezet fennmarad, egészen biztosak lehetünk abban, hogy az ingatlanárakra is hatásuk lesz.

Új helyzet van tehát! Mit tegyünk, mit tehetünk?

Az első és legfontosabb: el kell dönteni, hogy mennyi pénzt szánunk a közeljövőre és mennyit a távolabbira. Ezen túl sokkal nehezebb lesz megkerülni ezt a kérdést. A rövid távú pénzeket ugyanis továbbra is bankbetétben fogjuk tartani még akkor is, ha annak az értékállóságát nem tudjuk biztosítani. A hosszabb távú egy-három-öt éves megtakarításokat vagy az egészen hosszú távúakat már be kell fektetni. Ez pedig – főként azoknak, akik nem foglalkoztak ilyennel az elmúlt években – nem könnyű feladat.

A második feladat a befektetési döntések meghozatala. Mindenekelőtt keresni kell egy olyan partnert, akinek a szakértelmében és tisztességességében megbízunk. Nincs ennél nehezebb helyzet. A pénzügyek diszkréciót követelnek mindenhol a világon, a magyar pedig az átlagosnál is visszafogottabb. Jól mutatja mindezt, hogy nagyon nehezen vált bankot, befektetési szolgáltatót még akkor is, ha elégedetlen. Márpedig, hogy a munkával megkeresett pénz értékállóságát biztosítani lehessen, fontos lesz megkeresni azt-azokat a szolgáltatókat, akik ebben segíteni tudnak.

Új a helyzet még a szakembereknek is

Bármilyen furcsa, a helyzet nem csak a pénzt befektetni óhajtóknak új. A pénzügyi rendszernek és szereplőinek is némileg az. A bankok eddig nagy volumenben betéteket „adtak” el, most pedig át kell állítani a rendszert a befektetési termékek értékesítésére. Sokkal több új, olyan munkatársra lesz szükség, akik korábban nem dolgoztak ezekkel a termékekkel, megoldásokkal. Őket oktatni kell, nekik ezt meg kell szokni, a különböző ügyféligényeket meg kell ismerni – higgyék el, nem lesz könnyű átmenet.
A döntésnél meg kellene tudni különböztetni a jót a rossztól. Ehhez pedig idő kell. A jövőben az tudja majd a pénze értékállóságát biztosítani, aki időt, energiát, fáradságot szán rá.
Az internet világában számos segítség van. Néhány kulcsszó, kattintás és azonnal vannak számaink, a számok pedig sorrendbe helyezhetők, és azonnali következtetések vonhatók le. Technikai segítség tehát van bőven, ami nagyon hasznos és rendkívüli mértékben megkönnyíti a döntést. Emellett azonban számos olyan tényező van, amire ma még nincs gyors és szakszerű segítség. A kulcsszavak beütésekor rengeteg hamis információ is megjelenik. Ezeket kiszűrni a laikus szemnek nagyon nehéz. De még ha az információk valósak, akkor is nehéz a döntés, ismereteket, tapasztalatot igényel. Ilyen például annak a kérdése, hogy az, aki egy befektetési alapnak a döntéseit hozta a múltban (aminek a múltbeli hozamát ismerjük és ami miatt vonzó az alap), az még továbbra is döntéshozó-e vagy már más intézmény, netalán befektetési alap égisze alatt hozza a (vélhetően jó) döntéseit…

A jó szakmai segítséget kell megtalálni!

Ha nem figyelünk oda, a nehezen megkeresett pénzünk értéke csökkeni fog.
Időt, energiát kell szánni arra, hogy jó helyen tudjuk a megtakarításainkat… A befektetési döntések meghozatala pedig nem kis mértékben azok segítségén fog múlni, akiktől méltán várjuk el, hogy szakszerűek és tisztességesek legyenek.