kotel
nov.
30
2012

Fogytán a bizalom

A hét közepén „Stein” kollégámmal Prágában részt vettem egy nagyszabású közép-kelet-európai részvénypiaci konferencián, melyen mind a nagyobb, régiónkbeli részvénypiaci vállalatok, mind pedig a régiónk vállalataiba fektető befektetési alapok portfóliómenedzserei képviseltették magukat. A konferencia lehetőséget teremtett számunkra, hogy a meglévő „befektetéseink” menedzsmentjeivel találkozzunk, tájékozódjunk a stratégiai kilátásaikban, jövőbeni eredményességüket befolyásoló fundamentumokban bekövetkező változásokról, és jelezzük a vállalatvezetőknek az általunk preferált, részvényesi értékteremtést szem előtt tartó gondolatainkat.

A konferencián mindemellett alkalmunk nyílt megvitatni külföldi vagyonkezelőkkel a vállalatokról, a régiós és globális gazdasági kilátásokról alkotott álláspontunkat, jövőképünket. A befektetők előszeretettel osztották meg gondolataikat kedvenc és utált részvényeikről, országaikról, iparágaikról egyaránt.

Kevés dologban volt akkora egyetértés, mint abban, hogy Magyarország rossz úton jár. Orbán Viktor nevét mindenki tökéletes kiejtéssel emlegette, és a kérdésemre, hogy befektetnek-e magyar részvényekbe, vagy felülsúlyozzák-e a magyar papírokat szinte kivétel nélkül nemleges válasz érkezett. Indokként pedig a következő szavak hangoztak el, persze angolul: bizonytalanság, kiszámíthatatlanság, bizalomhiány, extraadók, lemaradás.

Ahogy azt már Vakmajom kolléga is megírta, gazdaságunkból a legfontosabb fundamentum hiányzik, a bizalom. A bizalom, amely nélkül nem csak az üzleti kapcsolatok, de az emberi, baráti és a párkapcsolatok sem működnek. A bizalom hiányát pedig nem csak mi érezzük idehaza, nap mint nap közelről látva a folyamatokat, hanem a külföldi befektetők is.

A konferencián előadást tartott több ország nemzeti vagyonkezelője, köztük az Magyar Nemzeti Vagyonkezelő is. Lengyelország, Románia, Törökország igyekeznek felpörgetni az állami tulajdonban lévő eszközök privatizációját, elősegítve ezzel az államadósság és az állami szerepvállalás csökkentését. Ezzel ellentétben a magyar előadás a rendszerváltás óta lezajlott privatizációk bemutatása után az állam azon képességére hívta fel a figyelmet, hogy jó gazdaként, államosítással, a piaci mechanizmusok okozta hibák korrigálhatóak. Az állami szerepvállalás növekedésének folytatása várható idehaza a jövőben is, melynek legutóbbi állomása az E.ON. hazai gázüzletágának megvásárlása, melyről épp ma írtak alá a felek szándéknyilatkozatot.

Hogy azért nem elhanyagolható pozitívummal zárjam a jegyzetet: a vállalatokkal zajlott találkozók megerősítettek bennünket abban, hogy számos kedvező befektetési lehetőség kínálkozik a közép-kelet-európai részvénypiacon, ahol az állam jóval alacsonyabb kockázati tényezőt képvisel. A régiós összevetésben lemaradó hazai részvények árában pedig már tükröződnek a befektetők negatív várakozásai. Kérdés, hogy a hazai részvénytársaságoknak kiosztott politikai jobbegyenesek idővel alábbhagynak, vagy az „evés közben jön meg az étvágy” elvét követve folytatódnak a jövőben is.