Botrány CUNAMI

Az elmúlt napok eseményei teljesen hihetetlenek számomra és kollégáim számára. Egyik privát bankár kollégám azt mondta, hogy tisztességesen élő és gondolkodó ember ezt nem tudja felfogni, mert „nem így működik az agya”.

Ezzel a botránysorozattal akarva-akaratlanul – nem tudjuk még mennyire, de – távolabb kerültünk attól a világtól, amit a megtakarítások korszerű kezelése jelent. Visszamentünk néhány évet az időben. Mindezt köszönhetően néhány (valószínűsíthetően) köztörvényes, pitinek nem nevezhető bűnözőnek.

Mély sebeket ejtett a magyar pénz- és tőkepiac egészén. Csak remélni tudom, hogy vége van. Ugyanakkor azt tudom, hogy a csontvázak nem esnek ki egyből. Lassan derül ki, hogy ki mindenkinek volt itt-ott kisebb-nagyobb megtakarítása. Sok ezer ügyfél érintett. Lesújtó. Nincsenek illúzióim, ezek a hegek lassan gyógyulnak majd be.

A magyar vállalati kötvénypiac halott. Sajnos volt már néhány előfutára. Azok ehhez a botránycunamihoz képest mind kis pöcsöknek tűnnek.

Kinek van mindebben felelőssége? – teszik fel joggal a kérdést. A sablonos válasz helyett (illetve inkább mellette – mert egyértelmű a felelősök köre) álljon itt annyi, hogy nekem és nekünk van felelősségünk. Igen, nagy felelősségünk. Lehet meglepő, de így van. Húsz éve tudjuk, hogy nincsenek csodák. Húsz éve ismerjük a korrekt működés feltételrendszerét. Húsz éve tudjuk, hogy milyen nehéz jó hozamot elérni. Húsz éve tudjuk, hogy minden magasabb hozamígéret vége szomorú. Mégis olyan diszkréten kezeltük mindezt, mintha felrúgva a fenti állításokat, elfogadható lett volna, hogy régi-új titánok működnek a piacon, a mi piacunkon, akik képesek a lehetetlenre. És hallgattunk! Egymás között beszéltük, hogy „Itt valami nincs rendben”, de nem volt elég nagy farkunk bátorságunk hozzá, hogy ezt nyilvánosan is elmondjuk. A legtöbb, amit megfogalmaztunk a kételkedésünk volt, de ennél sosem több. Lehet, hogy „nem így működik az agyunk”, de a hallgatás, a hümmögés itt és most a mi felelősségünk.

Futhatunk a megtépázott reputációnk után. Magyarázkodhatunk, hogy mi nem vagyunk spekulánsok, nem vagyunk olyanok. Egy ideig mit sem ér.

Így jutottunk el oda, hogy amit soha az elmúlt húsz évben nem tettünk meg, hogy nyilatkozatot adunk ki vagy rendkívüli sajtótájékoztatót hívunk össze.

Van min elgondolkodnunk.