Bűn és bűnhődés  

„Óvatos, visszafogott optimizmusomat az táplálja leginkább, hogy ebben az internetre alapuló információs társadalomban a tudás és az információ olyan módon és sebességgel terjed, hogy sokkal nehezebb titkokat tartani” –  mondja az Alapblognak adott interjúban Peter Singer, az ember örök és változó természetének okait évtizedek óta kutató ausztrál professzor, az amerikai Princetoni Egyetem tanára. A Volkswagen botrány kapcsán számára az az egyik alapvető tanulság, hogy a konszern legfőbb vezetői elzárták magukat a való világtól, egy nyitott társadalmon belül egy zártat hoztak létre, amelynek nyilvánvalóan buknia kellett. A világgazdaság többi nagy szereplője – a professzor szerint – maximálisan le fogja vonni a szükséges tanulságokat.

Zentai Péter: Az Ön legutóbbi esszéje azt üzeni a világnak, hogy a Volkswagen botrány lelepleződése morálisan magasabb rendű üzleti világ kialakulásához járulhat hozzá. De csak az derült ki megint, hogy az ember természete mit sem változik, ha azt érzékeli, hogy megengedhet magának bármit, akkor meg is teszi…
Peter Singer: Az ember természete valóban nem változik, a körülmények azonban szakadatlanul változnak, folyamatosan szűkítve az ember természetéből fakadó cselekedetek mozgásterét. A VW csalási ügyének egyik leglényegesebb eleme, hogy lelepleződött. Mellesleg csakis ez a variáció jöhetett be. Így leginkább azt lehet az autógyártó döntéshozói szemére vetni, hogy elszakadtak a valós világtól.

Ha a 21. században, a világ egyik legdemokratikusabb társadalmában egy kiemelt gazdasági szereplő főnökei tartósan elveszthetik kapcsolatukat a való világgal, akkor e szerint a mélyben nagyon nincsenek rendben a dolgok a nyitott társadalmakban…
A VW ügynek nincs igazán köze a német társadalmi berendezkedéshez. A New York Times e témában végzett oknyomozásának lényegi üzenete az volt számomra, hogy a Volkswagen belső struktúrája az utóbbi időkben oligarchikussá vált: néhány – egyébként egymással is viaskodó – ember kezében rendkívüli hatalom összpontosult. Az egyik legfőbb részvényes megtehette, hogy beülteti – abszolút outsider – titkárnőjét a top döntéshozók közé… A jelek szerint nyitott (társadalmi) rendszeren belül is kialakulhatnak zárt rendszerek, ám a végén elkerülhetetlenül bukás lesz a sorsuk.

Olyan hatalmas jelentőséggel is bírhat ez esetben a bukásuk, hogy magukkal ránthatják az őket körülvevő környezetet is?
Ha például Oroszországban csinálná meg ugyanazt egy, a putyini klientúra rendszerbe beépült cégóriás, mint ami a VW csoportnál történt, akkor azt totálisan elhallgatnák, a világ mit sem tudna róla. Éppenséggel a modern Németországban és az általa fémjelzett transzparens, versenyre épülő rendszerekben törvényszerű, hogy lelepleződnek a visszaélések, majd mindig bekövetkezik a hibát vagy bűnt elkövetők felelősségre vonása.
Csak az ilyen rendszerek szereplőiben tud kialakulni a természetes képesség a megtisztulásra, az újrakezdésre, a tanulságok levonására. A VW ügy hozzájárul annak tudatosításához, hogy képtelenségre vállalkoznak azok, akik – akárcsak egy részterületen is – mások becsapása révén remélnek profitot. A VW-t, a hosszú-hosszú évtizedek alatt felépített brandet  pillanatok leforgása alatt érték mérhetetlen anyagi és erkölcsi károk ország-világ előtt. Ez egyrészt elrettentő hatással bír, másrészt a döntési pozíciókban lévők feletti kontroll rendkívüli megerősítését idézi elő a világ autóiparában és az egész globális gazdaságban.

A globális gazdaságban hatalomkoncentráció megy végbe, a leginkább élenjáró, jövedelmezőnek számító gazdasági-technológiai területeken egészen csekély számú vállalat uralja az egész „pályát”. Monopol helyzetekbe került cégek márpedig saját szájuk íze szerint manipulálhatják a velük, tevékenységükkel kapcsolatos információkat. Feltételezi egyébként, hogy a VW ügy kapcsán bármilyen tanulságot le fognak vonni Kínában, Indiában, Mexikóban, Brazíliában?
Azok körében elkerülhetetlenül levonják a tanulságokat, akik a világpiacból élnek, mindenekelőtt azoknál, akik konvertibilis márkával rendelkeznek.
Valójában pedig nem létezik egyetlen olyan technológiai, gazdasági terület sem, amelyet képes lenne egyetlenegy szereplő totálisan uralni, ahol nem alakul ki ádáz konkurenciaharc. Ez mindinkább tudatosul mindenkiben, a legnagyobb szereplők körében is. Egyébként pedig főként azok fejlesztettek ki a turpisságok, átverések leleplezését is egyre inkább szolgálni tudó információs technológiákat, akikkel szemben a monopolvádak oly gyakran elhangzanak.
Az én óvatos, visszafogott optimizmusomat az táplálja leginkább, hogy ebben az internetre alapuló információs társadalomban a tudás és az információ olyan módon és sebességgel terjed, hogy sokkal nehezebb titkokat tartani.