Kater Ulrich
szept.
25
2013

CDU? SPD? A kettő ugyanaz

Kater UlrichA német belpolitikai fejlemények a legcsekélyebb mértékben sem befolyásolják az eurózóna körüli helyzetet, nagyon lassan, de nagyon biztosan mennek a dolgok az egységes európai kormányzás irányába. Ez a határozott véleménye Németország egyik legnagyobb befektetői csoportjának, a takarékpénztárak és más intézményi kliensek összességben 160 milliárd eurónyi vagyonát kezelő Dekabank irányító pénzügyi tanácsadójának, a csoport első számú közgazdászának, Ulrich Katernak. Az alapblog.hu-nak adott interjújában jelzi, hogy a sokak által javasolt közös eurókötvény kibocsátás egyelőre súlyos németországi és európai jogi akadályokba ütközik, ezen az állapoton csak hosszú idő alatt lehet változtatni. Viszont az idő és főként a roppant erejű Európai Központi Bank mégiscsak a válságból való ütemes kilábaláson dolgozik.

A Dekabank fő közgazdásza szerint a közeljövőben semmiféle monetáris szigorítás nem várható, a kamatok maradnak a nulla szint körül. Ebben a környezetben ők főként amerikai, ázsiai és európai részvényekbe fektetik hatalmas pénzeiket, a mi térségünkben igazából csak Lengyelországban bíznak, Magyarországban pedig a legkevésbé. Az interjúalany szerint egy éven belül az euró az 1,25 dolláros szintre gyengül.

 

Zentai Péter: Szolgált-e a németországi parlamenti választás a legfőbb piaci szereplők számára meglepetéssel? Nem drámai-e, hogy kiesett a parlamentből az egyedüli jobboldali – mármint gazdaságpolitikai értelemben jobboldali – erő, az FDP? Ki fogja ezentúl erőteljesen képviselni a munkaadók érdekeit?

Ulrich Kater: Semmiféle meglepetés nem történt. Minden jelentős parlamenti párt, a győztesek és a vesztesek egyaránt elkötelezett hívei a szociális piacgazdaságnak. Ez a fogalom és ennek a tartalma alapvetően eddig is meghatározta a német politikai életet, ezt teszi ezután is. Ami az FDP-t illeti, annak főbb céljai: a piaci folyamatok liberalizálása, a gazdasági fejlődést erőteljesebben szolgáló flexibilitás a munkaerőpiacon, a tőkevándorlásban, általában az állam interveniálási lehetőségének korlátozása – mind-mind megvalósult az elmúlt években, tulajdonképpen az elmúlt két évtizedben. Az FDP, a német liberális párt betöltötte hivatalát. Nélküle is simán mennek a dolgok tovább. Mindazonáltal személy szerint azt hiszem, hogy a liberálisok néhány éven belül újra feljönnek és megint komolyabb befolyással bíró politikai erővé válnak.

 

Angela Merkel kezében van a lehetőség, hogy a Zöldek pártját meghívja a kormányába. Ennek vajon nem lehetnek-e komolyabb német nemzetgazdasági, illetve európai pénzügy-politikai következményei?

Nehéz ez a kérdés, ugyanis nem igazán tudhatjuk, hogy mit is akarnak a Zöldek a gazdaságban. Ők alapvetően inkább baloldali politikai erőt képviselnek. De – mindent egybevetve – homályos a programjuk. A kancellárasszony már csak ezért sem fogja őket kormányra segíteni. Számára – és szerintem is ez a reális lehetőség – az egyedül kínálkozó út az effektív kormányzáshoz, ha beemeli koalíciós partnerének a szociáldemokratákat. A Nagykoalíció létrejötte azonban vajmi kevéssé befolyásolhatja például az eurózóna jövőjével kapcsolatos kérdéseket. Azt kell megérteniük mindazoknak, akik folyton biztatnak bennünket, németeket, hogy vállaljunk nagyobb, vezető szerepet az eurózónában és általában az európai pénzügyek irányításában, hogy ezt – sem német, sem európai alkotmányjogi szempontból – nem tehetjük meg. A várhatóan létrejövő Nagykoalícióban résztvevők egyike sem törekszik mostanában olyan alkotmánymódosításokra, olyan európai szerződésváltoztatásokra, amelyek nyomán rövid időn belül kialakulhat egy nagyon mély, fundamentumokra épülő összeurópai föderáció. Egyelőre nincs mód arra, hogy a tagállamok felügyelete alól teljesen kivonjuk a pénz- és költségvetési ügyeket, hogy létrehozzunk egy adósságátvállalási közösséget. E tekintetben éretlenek az európai országok, kormányok. Hosszú-hosszú távon azonban kétségtelenül ebbe az irányba megyünk, mert ez elkerülhetetlen. Létre fog jönni – lassan, de biztosan – egy közös, európai, pénzügyi kormányzat, de ez a jövő zenéje. Változást hozna például az, ha négy-öt év múlva újabb nagy válság törne ki. Pillanatnyilag azonban az látszik, hogy az idő faktor nem telepszik ránk drámai mértékben. A megfontoltság, a körültekintés, a felelősségtudattal párosuló politika tetszik a piacoknak. Az eurózóna ténylegesen gyógyul, a nemzetgazdaságok állapota határozottan javul.

 

És közben alakulgat az európai bankunió. Vagyis egyre inkább úgy tűnik, hogy a bankszféra ellenőrzése kiesik a nemzeti hatáskörökből…

A kezdet kezdetén tartunk e tekintetben is. Az EKB kontrollja alá egyelőre mindössze 130 európai bank tartozik, a többi pénzintézet, a bankok többsége még mindig a nemzeti kormányoknak tartozik felelősséggel. Az EKB valós, a piacok által nagyra értékelt ereje az, amibe kapaszkodhatunk. A pénzpiacok hisznek a központi bankban, ezért aztán az EKB képes „időt vásárolni”. Ezt az EKB és az euró tekintélyén alapuló időt kell tudni kihasználnia a politikának, például a német politikai vezetésnek, hogy gyökeres intézményi reformokkal és egy összeurópai pénzügyi kormányzás megteremtésével bebetonozza „Eurolandot”. Ha a politika ellazsálja ezt a kegyelmi időszakot, akkor öt-tíz év múlva olyan krízis törhet ki, amely a végső lesz, amely mindennek a végét fogja jelenteni.

 

Az eddigi német kormánykoalíció a megszorításoknak adott prioritást az eurózónára nézve. A növekedés ügyét másodlagosnak tekintette. Most viszont jönnek valószínűleg a „szocdemek”, akik számára fordított a sorrend. Ez azért mégis komoly változást ígér Európa számára.

Még egyszer: ilyen ügyekben nincs számottevő különbség a két nagy párt között. A CDU és az SPD – külön-külön és együttesen is nagyjából ugyanaz. Legalábbis abban a kérdésben, amit Ön most feszeget. Mindketten egyfajta keverékét javasolják a növekedést serkentő reformoknak és a megszorításoknak. Azon túlmenően egyik sem óhajt véteni a német alkotmány és az európai szerződések ellen.

 

Figyelembe véve mindazt, amit most elmondott nekünk, vajon a Dekabank Csoport hatalmas kezelt vagyonával mit lehet kezdeni? Hova, mibe fektetik az euró tízmilliárdokat, például a német takarékpénztárak óriási megtakarításait?

Abból indulunk ki, hogy még sokáig marad a szinte zéró kamatkörnyezet. Olyan az adóssághelyzet egy sor euró-tagállamban, hogy egyszerűen nem emelhet kamatot az EKB.
Ez egyébként veszélyes szituáció a magunk fajta nagybefektetők számára, mert a nulla kamatok világában bárhol felütheti a fejét az infláció, így bizonyos befektetéseinken sokat veszíthetünk. Ezért nagyon erősen és globálisan kell diverzifikálnunk a befektetéseinket. Mindenesetre most a részvények évadát éljük. Tehát komoly, reális befektetésekbe megyünk, ahol viszonylag bizonyosnak látszik a nullánál magasabb osztalék. Célunk, hogy tartósan tartsuk a három-négyszázalékos évi jövedelmezőséget, hozamot a vásárolt papírok után.
Ez a fő szempont, és az, hogy nagy, széles piacokon „operáljunk”.

 

Konkrétabban?

Amerika elsősorban. Az Egyesült Államok dinamikusabban kezd kilábalni a válságból, mint Európa, vagy mint bármely más része a világnak. Jó az egész környezet potenciálja. Tehát ottani komoly vállalatokba fektetünk. Azután Ázsiába és a nagy feltörekvő piacokba. Úgy gondoljuk, hogy nem törik meg a fergeteges gazdasági növekedés ezeken a területeken. Hiszünk bennük továbbra is. És vásárolunk Eurolandban is, mert úgy látjuk, hogy itt is javul a közvetlen környezetünk, beindul a gazdaság motorja, minden nagyobb gazdasági szektor vezető vállalatai jó profitokat csinálnak, érdemes bevásárolni papírjaikból.

 

És mi van velünk, Közép-Európával?

Azt a piacot is kedveljük. Elsősorban Lengyelországot. Ragyogóan növekszik. Egyúttal egy nagy piac. A kisebb piacok veszélyesebbek, kockázatosabbak, de általánosságban jónak tartjuk Közép-Európa gazdasági kilátásait.

 

Magyarországét?

Egy befektető számára mindig elsődleges mérlegelési szempont, hogy az adott piac mennyire stabil politikailag. Magyarország a térség azon országa, amellyel kapcsolatban aggodalmaink vannak, makrogazdasági és politikai értelemben egyaránt. Hadd fejezzem ki magam a következőképpen: Magyarország nem tartozik azon piacok közé, amelyeket túlsúlyoznánk…

 

A devizák világában mire „játszanak”?

Amerika kapcsán pozitívabb a várakozásunk, mint Európa kapcsán. Mint említettem, gyorsabb, dinamikusabb a gazdasági növekedési ütem az Egyesült Államokban. Ezért aztán – a nyugati világban – legelőször ott fognak kamatot emelni. Ez a dollár erősödését fogja magával hozni. Konkrétan, egy éven belül 1,25-ös szintre erősödő dollárt várunk az euróval szemben.