Cégek, amelyek az évszázadok viharát is kiállták

Cégek jönnek létre és buknak el az idők során, azonban korántsem mindegy, hogy egy gazdaságban milyen érettségi szakaszban lévő cégek tevékenykednek. Az USA-ban, mint a legfejlettebb részvénypiacon jó néhány régi hagyománnyal rendelkező vállalatot találni, azonban a legrégebben működő cégeket mégis Japánban kell keresni.

Meddig él egy cég?

A legegyszerűbb részvényárazási modellek alapfeltétele, hogy a cég örökké működik. Ez a feltételezés nagyon leegyszerűsíti a dolgunk, hiszen a pénzáramlás (osztalék) így örökjáradékként kezelhető, de belátható módon csak kivételes esetekben alkalmazható a formula. Természetesen cégek jönnek létre és buknak el folyamatosan, de felvetődik a kérdés, hogy mégis mennyi ideig élhet egy átlagos cég?

Az amerikai S&P 500 indexet alapul véve, a cégek átlagos életkora az alapítástól számítva körülbelül 60 évre tehető, persze találunk olyan több mint 100 éves titánokat is, mint az Exxon Mobile, az AT&T vagy General Motors. Ugyanakkor már csak azért is érdekes a kérdés, mert a legfejlettebb részvénypiacon egyre inkább gyorsul a cégek cserélődése, legalábbis az indexben eltöltött élettartamuk alapján. Aktuálisan az S&P 500 cégeit figyelembe véve ez 20 évre tehető, ugyanakkor 1950-ben még 60 évig jegyeztek egy céget az indexben a Credit Suisse elemzése alapján. Ennek oka elsősorban az 1980-as években indult M&A aktivitás megugrása (vállalati összeolvadás és felvásárlás), de még inkább a technológiai szektorban tevékenykedő cégek számának gyarapodása, ami miatt tartani kell az ütemet a vállalatoknak.

Egy frissen induló cég körülbelül 6 éves élettartammal számolhat, míg nagyjából 50%-uk az 5 éves kort sem éri el az USA-ban. A frissen tőzsdére bevezetett cégek esetében a halandóság az első 4 évben a legnagyobb, de a 16 éves kort a cégek fele sem éri el. Ráadásul jelentős különbségek vannak a fejlett és fejlődő piacok túlélési esélyei között. Érdekes adalék, hogy hazánkban a frissen alapított cégek mindösszesen 70%-a éri el az 5 éves kort, míg a 10 évet mindösszesen a felük. A hazai cégek mintegy fele, ami 10 évnél fiatalabb, a 30 év körüli cégek aránya mindösszesen 4%-os.

Túlélési torzítás a tőzsdéken

Jól látható, hogy a túlélési ráta alapján a tőzsdén jegyzett cégek körében is igen nagy a lecserélődés, amit nekünk is figyelembe kell venni, hogy ne essünk a túlélési torzítás csapdájába. A több évtizedre visszatekintő hozamok esetében tulajdonképpen egy szelekciós hatása valósul meg, hiszen a még életben lévő vállalatok teljesítményét vesszük csak figyelembe. Ez alapján lényegesen mást mutatna a kép, ha a számításba belevennénk a közben becsődölt, felszámolt vállalatokat is.

Vannak olyan – akár több száz éves múlttal rendelkező – cégek is, amelyek a túlélés mellett lényeges változásokon is keresztülmentek. Akár az elmúlt évtizedekre is visszatekintve bőven találni olyan cégeket, amelyek a kezdeti profiljuktól már lényegesen eltértek vagy folyamatosan vettek fel újabb tevékenységeket (papírgyártás helyett biotechnológiai kutatások). A túlélés záloga valószínűleg az innováció és az új körülményekhez való alkalmazkodás volt. Természetesen az innováció tekintetében van bőven negatív példa is, amikor korábban sikeres cégek buktak el csúnyán (elég csak a Nokia vagy az Eastman Kodak sztorijára gondolni).

Azt is figyelembe kell venni, hogy a megújulás a tőzsdén jegyzett vállalatoknál nem mindig sétagalopp, hiszen a rövid távú érdekek sokszor összetűzésbe kerülnek a vállalat számára egyébként kecsegtetőnek tűnő hosszú távú célokkal.

Japánban a cégek is hosszú életűek

Vannak ugyanakkor szinte örökzöld cégek is, amelyek az évszázadok viharjaiban is meg tudták állni a helyüket és akár évszázadok óta vagy akár 1000 éve is fenntartják a működésüket. Persze nem a hagyományos ipari vállalatokra kell elsősorban gondolni, hanem a szolgáltató szektorban tevékenykedő szálláshelyekre/fogadókra, kocsmákra.

Japánban több mint 20 ezer olyan vállalat van, amely 100 évnél is idősebb, ezek közül néhány még 1000 évnél is régebbi múlttal büszkélkedhet. Ott van például az 578-ban alapított Kongo Gumi, amely elsősorban az építőiparban tevékenykedik, méghozzá kolostorokat épít, vagy éppen a 705-re datálható fogadóként szolgáló Hoshi Ryokan, illetve a szakét gyártó Sudo Honke. A japánoknál olyan kultúrája van a hosszú életű cégeknek, hogy még külön szavuk is van rájuk (shinise).

A kutatások alapján az a következtetés vonható le, hogy a shinise cégek többsége alapvetően generációkra visszamenő családi vállalkozások, amelyeknek az évszázadok alatt erős fogyasztóbázist sikerült kiépítenie. Ugyanakkor a hagyományok tisztelete és az öröklési rend is nagy szerepet játszik abban, hogy ezek a vállalkozások ennyi időn keresztül fennmaradhattak.

A primogenitúra elve alapján egészen a 20. század elejéig az elsőszülött fiú örökölte a felmenők vagyonát, ami így a családi vállalkozások folytonosságát is fenntartotta. Tipikusan japán intézmény a felnőttek örökbefogadása is, ami pontosan azért alakult ki, hogy a cégek megfelelő irányítás alatt maradjanak. A hagyomány mára sem halt ki, hiszen az esetek több mint 90%-ában még ma is felnőttet fogadnak örökbe a japánok.