Ciklusok

Több olyan kérdést kaptam mostanában, hogy meddig tart a hazai gazdasági fellendülés? Ha megnézzük a rendszerváltás óta eltelt időszakot, akkor azt láthatjuk, hogy eléggé hosszú hullámokban mozgott a gazdaság és úgy vélem, ez most is így lesz.

Nagyon leegyszerűsítve ez a 4 főbb hullám volt/van az elmúlt 25 évben:

1.
1989-94  Rendszerváltás, megadepresszió

A piacgazdaságra történő átállás nagyon súlyos áldozatokkal járt, több százezer ember vesztette el úgy a munkahelyét, hogy már nem is tudott ismét elhelyezkedni. Ez a valódi és álrokkantnyugdíjasok korszaka, a spontán privatizáció és szabadrablás keveréke. A gazdaságot óriási összeomlás jellemezte, a magyar GDP 16%-kal csökkent, az egy főre jutó fogyasztás 1996-ig esett, összesen bő 20%-kal, ez nem maradt el messze a Nagy Gazdasági Világválság (1929-33) pusztításától. A foglalkoztatottak száma 5,2 millióról 4,2 millióra csökkent, ami önmagában is elképesztő szám. Én ezalatt jártam gimnáziumba, annyi volt ebből csak egyértelmű akkor, hogy igazándiból senkinek se volt sok pénze :)

2.
1995-2006/7/8 A fordulatot a Bokros-csomag néven elhíresült gazdasági stabilizáció hozta meg, ami után elkezdett beömleni a külföldi tőke, új munkahelyek keletkeztek, átalakult a gazdasági szerkezet, és 1996-97-től elkezdtek emelkedni a reálbérek is. Ezen belül az első fázis nagyjából 2001-2-ig tartott, eddig úgymond saját erejéből nőtt a gazdaság, majd egyre inkább a hitelfelvétel vezette a növekedést: először a kormányzat, majd a lakosság (egyre inkább devizában történő) eladósodása húzta a gazdaságot. A nettó reálbérek 1995-2006 között 54%-kal nőttek, a kiskereskedelmi forgalom 68%-kal nőtt, a GDP 51%-kal emelkedett (2008-ban tetőzött). A felívelő szakasz második felében már láthatóvá váltak a problémák: a kormányzati és lakossági túlköltekezés egyre fenntarthatatlanabbá vált, miközben a strukturális gazdasági potenciált emelő reformok rendre elmaradtak.

3.
2006/7/8-2012 Depresszió/Hét szűk esztendő

Az előző felívelés összes bűnéért bűnhődni kellett. 2006-tól megkezdődött a kormányzati kiigazítás adóemelés/deficitcsökkentés formájában, ami azonnal visszavetette a lakossági fogyasztást, olyannyira, hogy az 2006-tól folyamatosan zsugorodott. A kiskereskedelem 19%-kal ment össze, a GDP 6%-ot esett. A kettő közötti hatalmas különbség egyben arra is rámutat, hogy ezt az időszakot a hitelundor, a deleveraging jellemezte, hatalmasat javított mérlegszerkezetén mind a lakossági, mind a vállalati szektor: a megtakarítási hajlandóság megugrott, és mindenki a hiteleit fizette vissza. A reálbérek 2006-tól 2009-ig csökkentek összesen 6%-kal. Ennek a recessziós hullámnak 2010-ben egyébként véget kellett volna érnie, de a hibás kormányzati intézkedések (2011-es értelmetlen stimulus, majd 2012-es megszorítás) két évvel meghosszabbították.

4.
2013-???? Az EU-s pénzeső kora (hét bő esztendő?)

A hosszú és mély recesszió után teljesen természetes a fellendülés, különösen, hogy jelentősen javult mind a lakosság, mind a vállalatok megtakarítási és hitelhelyzete, amit a folyó fizetési mérleg hatalmas pluszba lendülése is mutat. Ráadásul a költségvetés is egyensúlyba került, úgyhogy sok tekintetben egészségessé vált a gazdaság. Míg az 1995 utáni időszakban a beáramló külföldi működőtőke vezette a növekedést, most a beáramló EU-s pénzeknek köszönhető a fejlődés jelentős része. Az előző felívelő hullám tanulsága az, hogy amíg ez a külső támogatás fennáll és a monetáris/fiskális politikának van mozgástere, addig a növekedés fennmaradhat. Habár 2016-ban lehet egy ciklus közepi megingás, de ezután várhatóan ismét magára talál a gazdaság, és amíg az EU-ból jön a pénz, addig lesz növekedés. Ezek alapján a mostani felívelő ciklus valószínűleg kitart 2020-ig: minden adott ahhoz, hogy ezalatt folyamatosan növekedjenek a reálbérek, a fogyasztás, a GDP. A legnagyobb kockázatnak talán a munkaerő hiánya tekinthető, és az emiatt kialakuló bér–ár spirál, azaz a potenciálisan visszatérő infláció. Ezt ugyanis a hazai monetáris politika nem nagyon fogja tudni kezelni mindaddig, amíg a külföldi bérek sokkal nagyobbak, mint a hazaiak, a munkaerő külföldre áramlását megállítani vagy lassítani csak a hazai bérek emelésével lehet, ez pedig valószínűleg inflációt okoz, függetlenül attól, hogy mekkora a kamatszint.

Egyébként a 2012-es mélypont óta a GDP kb. 8%-kal nőtt, a kiskereskedelmi forgalom 15%-kal, a reálbérek pedig 10%-kal emelkedtek. A jelenlegi cikluson belüli pozíció valószínűleg az 1998-99-esre hajaz: megindult a fellendülés, de ez kiegyensúlyozott szerkezetben történik, a lakossági fogyasztás fellendül, megindul az ingatlanpiac, minden szép és jó. Viszont fontos különbség az akkorihoz képest, hogy ez a növekedés nem lenne lehetséges az EU támogatása nélkül, és ha az a forrás elapad, akkor valószínűleg ismét komoly nehézségek következnek.

Az eszközárak szempontjából ebben a ciklusban az ingatlanpiac lehet a nyerő, a vállakozások profitját ugyanis erősen fenyegeti a bérnyomás, a profitbővülés nehézkes lehet.

www.zsiday.hu