Csalán és öngondoskodás

Furcsa, de az alábbi mondatokat annak a kormánynak a gazdasági minisztere mondta, amelynek a magánnyugdíj-pénztári rendszer felszámolását köszönhetjük:

„A nyugdíjrendszerről a miniszter azt mondta, stabil, de az öngondoskodás elemi rész kell, hogy legyen mindenkinek az életében. Szemléletváltást igényel az állampolgároktól, és minél több embernek fel kell ismernie azt, hogy mindenkinek az életében szükség van arra, hogy megtakarításokkal rendelkezzen.”

Furcsa, mert ez nem csak a hosszú távon fenntartható nyugdíjrendszer – egyelőre átmenetinek nem mondható – felszámolását jelentette (erről már tavaly is füstölögtem egy sort…), de egyben a lakosság öngondoskodásra nevelésére mért hatalmas pofon is volt. Azt a minden család életében jelen lévő, így elég szemléletesnek mondható jó példát szüntették meg (ráadásul a szokásos negatív kampánnyal tetézve), ami az első lépés volt ezen a kifejezetten hosszúnak mondható úton. Nem lesz most könnyű úgy belekezdeni egy hatékony „gondoskodj magadról, mert az állam nem tud” kampányba, ha hat éve még a „ne gondoskodj magadról, bízd azt az államra” sláger szólt a rádióban.

Ha pedig már amúgy is feltépésre kerültek azok a sebek, akkor álljon itt a még talpon maradó magánynyugdíjpénztárak teljesítménye a 2009. december 31. és a 2016. szeptember 30. közötti időszakból. A hozamok medián értékét tüntettük fel, valamint az inflációt a miheztartás (az „eltőzsdézés”) végett.

Medián magánynyugdíj-pénztári hozamok 2009.12.31–2016.09.30

Medián magánynyugdíj-pénztári hozamok 2009.12.31–2016.09.30