1395760472 sergey-guriev
ápr.
15
2014

Csapdában

Oroszországot egyszerűen fejlődésképtelenné teszi Putyin elnök. Ezt üzeni az Alapblog.hu olvasóinak a moszkvai elit intézmény, a New Economic School nemrég lemondott rektora, Szergej Gurijev. Az oroszországi helyzet tarthatatlansága miatt tavaly Párizsba emigrált, jelenleg az ottani elitképző, a Scienses Po professzoraként ténykedő orosz tudós szerint Oroszországot csak átfogó, valós reformokkal lehetne kirángatni az egyre mélyülő gazdasági válságból. Csakhogy – mint az interjúalany rámutat – Putyin és az egész orosz uralkodó elit egzisztenciális, hatalmon maradási érdeke ellentétben áll Oroszország érdekeivel.

A szükséges reformok természetéből ugyanis jogilag tiszta tulajdonviszonyok következnének és velejárójukként felszámolódna a klientúra-szisztéma, szabaddá, átláthatóvá válna a piaci verseny, függetlenedne a média, a bíróság, az ügyészség. Más szóval Putyin joggal tarthatna az őt éltető, hatalmon tartó rendszer összeomlásától.
Így hát nem marad más egyelőre a számára, mint a nacionalizmus magas lángon tartása, az orosz milliók agyának még erőteljesebb mosása, ellenségképek újragyártása. Eközben számolatlanul és egyre ütemesebben menekül a tőke Oroszországból.
Gurijev ugyanakkor megnyugtatja a magyarokat: bármit ígért is Putyin Paks bővítésével kapcsolatos „dealben”, az adott szavát be fogja tartani. Oroszország mindenkori vezetőinek természetéhez tartozik ugyanis, hogy tartják magukat a gazdasági-kereskedelmi megállapodásokban foglaltakhoz.

 

Zentai Péter: Vajon hozzájárult-e az orosz gazdaság egy-két éve tartó hanyatlása a Krím elfoglalásához, az új orosz imperialista jellegű politika beindításához?

Szergej Gurijev: Feltétlenül hozzájárult. A gazdaság egy helyben topogása, a stagnálás, a BRIC országcsoport (Brazília, Oroszország, India, Kína) többi tagjához viszonyított folyamatos lemorzsolódás, a szakadék egyre nyilvánvalóbb mélyülése Oroszország és más feltörekvő országok, pláne a vezető tőkés országok között – nos mindez meghatározóan befolyásolta-befolyásolja Putyin cselekedeteit. Előbb abban reménykedett, hogy a Szocsi olimpia fogja valamelyest kihúzni az országot a recesszióból…

 

De ez nem történt meg. Semmiféle bizonyítható, érdemi gazdasági élénkülést sem tapasztalni Szocsi hatására.

Ez nyilvánvaló. Viszont Putyin és köre számára a hatalom megtartása és bebetonozása a lényeg. Ha a gazdaság nem jól „muzsikál”, akkor is minden áron fenn kell tartaniuk a megfelelő népszerűségi szintet. Szocsi: az olimpiai játékok rendezési jogának megszerzése és a játékok lebonyolítása igenis hozzájárult e céljukhoz. De – „biztos, ami biztos” alapon – a nemzeti büszkeségre, a nacionalizmusra építkező politika csinálói úgy érezték, hogy tovább kell lépniük – így külső terjeszkedésbe kezdtek.

 

Azt akarja mondani, hogy Szocsi, illetve az ukrán helyzet drámaira fordulása vagy fordítása és az arra adott válasz, tehát a Krím elfoglalása nélkül veszélybe került volna Putyin népszerűsége, netán maga a Putyin-rendszer?

Maga a rendszer természetesen nem bukhatott volna meg. Hiszen Putyinék kialakítottak egy egészen kiválóan működő agymosó szisztémát: szinte százszázalékosan kezükben van a média. Az elektronikus és írott sajtóban megjelenő írások, kommentárok, a tévéhíradók – trükkösen, áttételesen vagy közvetlenül és nyíltan – párt- és állam-, illetve Putyin-propagandát folytatnak. A fő üzenet: Oroszország harcban áll. Harcban azokkal a kül- és belföldi erőkkel, amelyek ki akarják árusítani az orosz hazát idegeneknek, illetve azt le akarják igázni. Harcban azokkal szemben, akik nem akarják tudomásul venni, hogy Oroszország Putyin irányításával minden téren óriási sikereket ér el, s e sikereket elirigyelték Oroszországtól. Mindeközben Putyinék kezében van az ügyészség, a bíróság, a rendőrség.
Azt kell megérteni, hogy a nacionalizmus és az ehhez kapcsolódó kommunikáció integráns része a gazdaságpolitikának!
E politikához kapcsolódik, hogy megfélemlítik, zsarolják a kisebb gazdasági, politikai és sajtó szereplőket és mindazokat, akik „ugrálnak”. Rejtélyes halálesetek, koholt vádak alapján való letartóztatások – elengedhetetlen részei a megfélemlítési gépezetnek.
Ámde mégis sokan vannak, köztük üzletemberek, sőt némely oligarchák is, akik a nyilvánosság előtt dicsőítik ugyan Putyint és rendszerét, de odahaza, barátok között, magánbeszélgetésekben egészen másként beszélnek, magukban más gondolnak.

 

Jut eszembe az oligarchákról… Korábban az ukrán és az orosz dúsgazdagok, meghatározó üzletemberek összefonódásban voltak egymással. Szétment-e ez a kapocs?

Feltételezhető, de nem bizonyítható, hogy e kapocs „él” köztük továbbra is. A nyilvánosság előtt azonban az ukrán oligarchák elítélik az orosz agressziót, az orosz oligarchák viszont egyértelműen védelmezik a Krím bekebelezésének ügyét. Ezek az orosz milliárdosok persze e téren is inkább csak alkalmazkodnak a nacionalista propaganda gépezet elvárásaihoz.

 

Viszont az orosz oligarchák némelyikét komoly érdeksérelem is érte a nyugati büntető intézkedések, számla befagyasztások nyomán: nem tudnak hozzájutni amerikai és más bankokban elhelyezett pénzeikhez, vagyonaikhoz. De vajon miként érintik ezek a büntetőintézkedések magát Putyint? Úgy tudni, hogy ő Oroszország egyik legesleggazdagabb embere, például komoly tulajdonrészei vannak a Gazpromban és más üzleti konglomerátumokban is…

Ő mindezt tagadja. Saját bevallása szerint egy kisebb házon és telken, valamint egy autón kívül nincs más vagyontárgya.

 

De hát ezt senki sem hiszi el. Még Oroszországban sem. Vagy?

Ez az a téma, amiről – tapasztalataim szerint – az orosz emberek nem mernek nyíltan beszélni. Többségük tényleg kedveli Putyint és hinni akarja, hogy őszintén harcol a korrupció ellen. Jelzem, immár 14 éve mondja, hogy ezt teszi, de a korrupció mind a mai napig megmaradt az Oroszországot gyötrő egyik legsúlyosabb betegségnek.
Szipolyozza, bénítja a nemzetgazdaságot. A korrupció a legalsóbb szinteken is megy tovább: kenőpénz az orvosnak, kenőpénz a rendőrnek. Azt viszont kárörvendve vehetik tudomásul oroszok milliói, hogy néhány oligarcha „megszívta” és a szankciók miatt nem tud hozzáférni a Nyugatra síbolt pénzeihez.

 

Mégis mindeközben erőteljesebben szivattyúzzák ki a pénzt Oroszországból, mint valaha.

A legfrissebb – orosz hivatalos – adat szerint 64 milliárd dollárnyi eszköz távozott az országból az év első három hónapjában. Annyi tehát, mint a tavalyi év egészében. A Világbank a napokban tette közzé figyelmeztetését, hogy az Ukrajna körüli válság mélyülésével párhuzamosan további 150 milliárd dollár távozhat Oroszországból.
Akárhogyan is, óriási a nyomás az orosz fizetőeszközön, a rubelen. Annak drámai leértékelődésén keresztül importálódik az egyre nagyobb infláció.
Valójában a tőkemenekítés válhat egyhamar az orosz gazdaság legsúlyosabb drámájává.

 

A másik oldalon viszont tovább szigoríthatják a pénzek gazdáira mért szankciókat: Brüsszel és Washington akár Ciprust, talán még Svájcot is – azokat a helyeket, ahova állítólag a legtöbb pénzt és egyéb értéket menekítik – kötelezheti, hogy csatlakozzon ezekhez a büntetőintézkedésekhez.

Az orosz gazdaság és annak főszereplői nyakán szorul a hurok, ez kétségtelen. Viszont Putyin elkezdett nyíltan fenyegetőzni, hogy az Ukrajna számára létfontosságú gázszállítások befagyasztása révén – lényegileg – kész bevetni a „gázfegyvert” Nyugat-Európa ellen is.
Mindent egybevetve azonban Oroszország sokkal többet veszíthet, mint a Nyugat, ha mélyül ez az új hidegháború.
Megint csak a Világbank friss prognózisára hivatkozom: a politikai és külgazdasági helyzet további romlása Oroszországban nemhogy semmiféle gazdasági növekedést sem tesz lehetővé, hanem másfél-két százalékos visszaesést hozhat, mégpedig az idei év végére!

 

Tud-e a magyarországi paksi atomerőmű jelentős bővítéséről szóló magyar–orosz szerződésről?

Természetesen tudok. Nem annyira látok benne politikát, mint inkább üzletet. A részleteket persze nem ismerem, de az a tapasztalat, hogy amit beígér Oroszország technológiai és pénzügyi szempontból, azt be is tartja. Tegyük fel, hogy a „deal” részeként Magyarországnak diszkont áron ígértek be x mennyiségű gáz szállítását, akkor szinte bizonyos, hogy ezt az ígéretet is be fogja tartani az orosz fél. Tudnivaló, hogy Putyinék mindenekelőtt, mindenekfelett üzletemberek, s ekként is viselkednek a nemzetközi kapcsolatokban.

 

Ezek az üzletemberek miért nem teszik versenyképessé az orosz gazdaságot, miért nem modernizálják azt, miért hagyják, hogy Oroszország ezentúl is csupán a világ fő nyersanyagszállítója legyen?

Azért, mert ehhez reformokat kellene végrehajtaniuk. A reformok azonban csak akkor hatékonyak, ha egyértelművé tennék minden értelemben a tulajdonviszonyokat, megvédenék a magántulajdont, ha felszabadítanák a versenyt a gazdaságban, ha privatizálnának. Ha felszámolnák azt a rezsimet, amelynek lényege, hogy a hűség, a megbízhatóság alapján osztanak szét vagyonokat, amelyeket másoktól lefoglalnak. Az ilyen lényegbevágó, tényleges, tartalmi gazdasági reformok végrehajtásából következne, hogy fel kellene szabadítani a sajtót, az szerves alapon kezdene szabaddá, függetlenné válni, mint ahogy azzá kellene válniuk a bíróságoknak, az ügyészségnek.
Nos, mindezzel tisztában van Putyin.
Ha belemenne a valós reformokba, akkor – legalábbis így fogja fel ő és az uralkodó elit – elvesztenék a hatalmukat.

 

Inkább hagyják lecsúszni, lemorzsolódni hazájukat?

Inkább hagyják…