ápr.
17
2013

Devizák

A devizák egymáshoz viszonyított árfolyamát – sok egyében kívül – elsõsorban a monetáris politika befolyásolja. Nevezetesen elsõrendû fontosságú a kamatszint, a várható kamatszint, a kamatszint változása, és a várható kamatszint változására vonatkozó várakozások változása. Mivel a fejlett világban gyakorlatilag mindenhol nulla a kamatszint (tehát ebben nincs különbség), így a nagy devizák árfolyamát elsõsorban az addicionális, unortodox monetáris stimulusok (köznyelven pénznyomtatás) határozza meg.

Jól látható, hogy az elmúlt hetek-hónapok mozgását is ez alakította. Ebben a versenyben elsõ helyen vannak a japánok, akik heveny printingitisben szenvednek: gyakorlatilag azt deklarálták, hogy annyi pénzt nyomtatnak, amennyit csak kell, hogy kirántsák a gazdaságot a deflációból. Márpedig ehhez bõven kell nyomtatni. Ennek megfelelõen a jen óriásit gyengült mindennel szemben. A második helyen vannak az amerikaiak, ahol immár – steady as she goes – stabilan nyomtatják a szükséges pénzeket, amikor a gazdaság akár csak egyet is döccen. A britek is nagy nyomtatók, ráadásul valami miatt az érkezõ, kanadai jegybankelnöktõl még több unortodoxiát várnak, s ennek megfelelõen idén sokat gyengült a font is. A kakukktojás a bundesbanki kõkemény ortodoxia oltárán majdhogynem Európát is feláldozni képes, mondhatni begyepesedett ECB. Európában, a nagy jegybankokra példátlan módon, a jegybank mérlegfõösszege nem nõ, hanem csökken. Az ECB a recesszió közepén valójában megszorít. Ez egyfelõl szerintem butaság, másfelõl viszont ez adja az euró erejét. Azt lehet látni, hogy az euró meglehetõsen erõs, és úgy tûnik ismét erõsödõ pályára kapcsolt. Az euró-kereskedés fõszabály alapján tehát úgy alakul, hogy a közös pénz felértékelõdõ trendben van, mivel a monetáris politika mindenki máshoz képest szigorú,megszigorító, miközben az idõnkénti európai aggodalmakra (olasz választás, ciprusi gazdasági atomcsapás, stb.) idõlegesen begyengül az euró az ijedelem hatására, de aztán talpraáll.

Magyarországon ebbõl a szempontból jól látható, hogy mi a helyzet: a jegybank tavaly nyár óta elindította a kamatcsökkentést, és nem meglepõ módon kedvenc pénzünk a 270-80-as sávból ennek megfelelõen (hiszen folyamatosan, és nagymértékben csökkent a kamatmkülönbözet) gyengülni tudott, egészen 300 környékéig (euróval szemben). Ebben szerepet játszott a várható unortodoxiára vonatkozó várakozások beépülése is. Most, látván, hogy a jegybanki unortodoxia nem is olyan nagy, ezek a várakozások árazódnak ki, ezért erõsödik ismét a forint. Azonban, mivel a jövõben várhatóan tovább folytatódik a kamatvagdosás, és ha sikeres lesz a magyar mini-QE, akkor nyilván lesz folytatása is, így a forint erõsödése valószínûleg idõleges. Ha szerencsénk van, akkor a nyári turistaszezont kihúzhatjuk egy stabilabb, erõsebb forinttal, de azután véleményem szerint ismét inkább 300 körül, vagy afelett lesz az árfolyam a fent leírtak miatt.

Valójában a devizaárfolyamokat teljesen érthetõ, logikus folyamatok mozgatják, a relatív monetáris változások, és arra vonatkozó várakozások (változása) irányítja jelenleg ezeket a piacokat. Csodák nincsenek itt sem…  

 

http://www.zsiday.hu/blog/deviz%C3%A1k