dollar es juan

Devizapiaci dogma

Az olimpiát követve csupa olyan sportembert láthattunk, akik egy célnak, egy víziónak rendeltek alá mindent. Egy hosszú felkészülést követően a verseny végén azonnal megszületik az ítélet és kiderül, hogy megérte-e a sok áldozat. Bizonyos megközelítésből ez igaz a befektetési területre is, ahol a piac ugyan a maga hibáival, de mindent gyorsan áraz. Azonban ha hosszú távon akarunk győzni, stratégiánkról többnyire egészen különböző visszajelzéseket kapunk a jellemzően nagy szórású piactól, ami könnyen vált ki bennünk bizonytalanságot – kivéve, ha szilárd meggyőződésünk van a végkimenetelről. Ennek kapcsán hozta le a Bloomberg Mark Hart dallasi befektető történetét, aki saját elmondása szerint dogmaként kezelte saját piaci várakozását.

Hart 2009 elején, a válság kibontakozása közben figyelt fel a kínai fizetőeszköz túlértékeltségére az amerikai dollárral szemben. Ezt jüan eladási opciókkal igyekezett meglovagolni befektetési alapján keresztül, vagyis meggyőződése szerint eléggé közel volt a várt esés ahhoz, hogy az addig lejáró szerződések díjait is bőségesen kitermeljék majd a megfelelően nagy leértékelés/beszakadás idején lehívásra kerülő opciók.

A dollár értéke a jüan arányában – megfordítva érzelmi hullámvasút

Forrás: Bloomberg

Forrás: Bloomberg

Egy ilyen akcióhoz alapvetően négy dolog kell. Először is a meglátás, ami esetünkben kellően megalapozott lehetett annak ellenére is, hogy eddig a piac nem igazolta. A stratégia következetes megvalósításához elengedhetetlen az egészséges önbizalom, amit megalapozhatott, hogy hősünk nem sokkal a kínai dobás előtt remekül keresett az amerikai jelzálogpiaci válságon, majd időközben az európai adósságválságon is. Az alapba tekintélyes összeg gyűlt össze (a kínai jegybank devizatartalékainak durván 1%-a volt a legnagyobb összkitettség), a szűk keresztmetszet tehát az idő volt. Hart coelhói gondolatát idézve „át kell mennünk a völgyön, hogy a túloldalra jussunk”.

A völgy azonban túl hosszúnak bizonyult, legalábbis ahhoz mindenképp, hogy egy lendülettel sikerüljön átjutni rajta. Hart kitartott, de a jüan hasonlóan makacsul erősödött a dollárral szemben, mint ahogyan ő kötötte rá az eladási opciókat. A szerződések díjai jellegüknél fogva ugyan viszonylag alacsonyak voltak, a kitartóan erősödő jüan azonban 2012-ben így is hosszabb pihenőre kényszerítette Hartot, aki végül 2015-ben feladva a küzdelmet, visszafizette ügyfelei befektetését. Viszont 2 hónappal később a kínai jegybank végre leértékelte a jüant, ami Hartnak túl jó visszajelzés volt ahhoz, hogy még tovább kívülálló maradjon. Főleg, mert ez a leértékelés szerinte még csak a kezdet volt, ezért a második menetnek a korábbihoz hasonló magabiztossággal – viszont sokkal kisebb téttel –  mehetett neki.

A fogadás eredményétől függetlenül már a történet eddigi alakulása is több tanulsággal szolgál. Hart sok szempontból igazi befektetőként, hosszú távban gondolkodva kötötte ügyleteit – ez egy profinál sem mindig magától értetődő dolog, elvégre ők is emberek, akik közül sok nagy játékost kognitív eredetű egyszerűsítéseik, hibáik alkalmanként annyira félrevisznek, hogy az a piacon szélsőséges árváltozást okoz.  A gondok akkor kezdődhettek, amikor a veszteségek kitartó növekedése folytán a magas önbizalom makacs ragaszkodásba váltott át (a kilátáselmélet egyik megállapítása, hogy minél nagyobb vesztésre állunk a tét arányában, annál könnyebben adunk esélyt a feltámadásra egységnyi bukást követően). A dogma e pont átlépése után is tartotta magát, a fundamentumok felülvizsgálata pedig ennek megfelelően elmaradt.

Egy befektetési döntés mögött számtalan érv, szempont és külső tényező állhat, melyek olyan kusza rendszert alkotnak, melyben nem lehet minden tételt egyértelműen egymás alá-, fölé- vagy mellérendelni. Ha a meggyőződés megszállottságba megy át, akkor ez a fanatizmus véleményem szerint felülemelkedik a többi tényezőn, egyben mintegy háttérbe is szorítja azokat. Ugyanis megszűnik az a kontroll, amely mellett a körülmények változása még kihatással van a többi faktor vagy legalább azok szubjektív súlyának változására. Ezért nem szerencsés meghatározott időn belül a jövőben bármit is biztosnak venni, egyfajta biztonsági ráhagyással mindig élnünk kell.