Disszidálás

Az ember nem csak az újságokból, hanem saját környezetéből is lát hall ezt-azt. Ami nekem az elmúlt időszakból szembeötlő volt, hogy nem tudok úgy leülni egy baráti társaságba sörözni, hogy ne legyen téma a külföldi munkavállalás lehetősége. A jelenség sajnos nem új keletű, de egyre többet foglalkozik vele a sajtó is, és én is egyre fogékonyabb lettem ezekre a hírekre.

Ha végignézem, a gimis osztálytársaim legalább egy harmada már külföldön dolgozik, és ők nem mosogatni mentek Londonba, hanem fizikusok, matematikusok, informatikusok és mérnökök lettek. Baj csak akkor lesz, ha ez a jelenség („brain drain”) felgyorsul, és egyre nagyobb ütemben hagyják el hazánkat az emberek, leginkább a fiatalabb jól képzett generáció.

A negatív hatásai a gazdaságra ennek borzasztóak: egyre kevesebb fiatal fog eltartani egyre több öreget, tehát a nyugdíjunknak lőttek (mondjuk, ez az elmúlt évben teljesen biztossá vált bennem). Mivel kevesebb fogyasztó lesz, ezért a gazdaság szinte minden részét kedvezőtlenül érinti. Ha kevesebb ember él itt, kevesebb lakásra, autóra, étteremre, ruhára stb. van szükség.

Az átalakított felsőoktatási rendszer, a növekvő munkanélküliség, persze nem segít itthon tartani a fiatalokat. Csak egy idézet a mellékelt cikkből: „Az elmúlt húsz évben sosem volt ilyen magas a magyarok körében a migrációt tervezők aránya” – derült ki a Társadalomkutató Intézet (Tárki) a témában készített kutatásából.

Minden ideköt vagy akkor mégsem?

Pontos statisztika a külföldi munkavállalókról nincsen, és a népszámlálás se mutat tiszta képet arról, hogy valójában mennyien élnek még szerény hazánkban. Van egy olyan megérzésem, ha pontos számot kapnánk, hogy mennyi ember él itt valójában, akkor nagyon messze lennénk a 10 millió főtől. A mellékelt cikk is arról tanúskodik, hogy egyre több magyar munkavállaló érkezik Ausztriába illetve Németországba.

A kérdés csak az bennem, hogy visszafordítható-e ez a folyamat, visszajönnek-e majd a tehetséges fiatalok valaha? Egyelőre a kivándorlás felgyorsulása nehezen megfordítható folyamatnak tűnik nekem, de én azért reménykedem abban, hogy nem feltétlenül a munkaerőnek kell külföldre vándorolnia, hanem az új beruházások és munkahelyek vándorolnak majd ide hozzánk. Ugye eléggé „tündérmesének” tűnik, Richard? :-)

Ehhez persze a versenyképességünket növelni kéne, gyengébb forinttal, alacsonyabb adókulcsokkal, jobb felsőoktatással, és leginkább kiszámítható és megbízható jogrendszerrel és gazdaságpolitikával!!!

Aki szeretne még érdekes blogot olvasni egyéni sorsokról, akik külföldön próbáltak szerencsét, annak nagyon ajánlom a következő oldalt: http://hataratkelo.blog.hu/