Egyre jobb színben a világ szegényei

Az extrém szegénységben élők aránya az utóbbi 3 évtizedben több mint felére csökkent a világon. Viszont a közvélemény-kutatások szerint a fejlett országokban az emberek ebből szinte semmit sem érzékeltek, pedig a 20. század második fele az emberi szenvedések drámai csökkenésének évszázada volt. A Világbank közgazdászai szerint 2030-ra még az extrém szegénység teljes megszüntetése sem elérhetetlen, viszont ahhoz világszintű összefogás és politikai akarat is szükséges.

Az elmúlt évtizedekben rohamosan csökkent az extrém szegénység mértéke

Sokszor szokták felróni a közgazdászok, gazdaságpolitikusok számára, hogy tulajdonképpen az elmúlt évtizedek során a szegény rétegek felzárkóztatásának politikája kudarccal zárult. Sőt, egyre több kutatás arról szól, hogy a globális vagyoni egyenlőtlenségek csak nőnek, és hatalmas szakadék tátong a legszegényebbek és leggazdagabbak között. Ennek ellenére az extrém szegénységben élők körében óriási javulás figyelhető meg, mivel globális szinten ezen társadalmi rétegek aránya több, mint felére tudott csökkeni az elmúlt 30 évben. Ráadásul a betegségek megelőzésében is egyre nagyobb az előretörés, a gyermekhalálozások számában is csökkenés tapasztalható, de évente 6 millió embert menekítenek meg a különféle orvosságok is világszerte.

Szerencsére a szegények helyzete a világ minden pontján javulni tudott, a viszonylag gazdagnak mondható közép-kelet-európai és latin-amerikai térségét, és a hatalmas szegénységgel küzdő szubszahari Afrikát és Dél-Ázsiát is beleértve. Persze a szegénységi arány csökkenésének sebességében nagy volt az eltérés. Ha egy átlagra vagyunk kíváncsiak, a Világbank egy friss jelentése hasznosnak bizonyul. Ebből az olvasható ki, hogy a szélsőségesen szegény rétegek aránya (vagyis akik napi 1,9 dollárnál is kevesebb jövedelemmel rendelkeznek) 2013-ra 800 millió főre csökkent, az 1990-es 1,8 milliárdról. Ráadásul ez a több, mint 50 százalékos javulás úgy valósult meg, hogy közben a globális népesség 2 milliárd fővel bővült.

A szegénység rohamos csökkenésére természetesen a gazdasági ciklusok felívelő szakaszában került sor, de még a gazdasági krízisek során sem történt nagyobb visszaesés. Az egyetlen kivétel az 1998-as ázsiai válság során volt, mikor a globális szegénység számszerűen és arányában is növekedett, leginkább a dél-ázsiai térséget érintve.

Kevesebb a szegény, az emberek mégis borúlátóak

Közvélemény-kutatások keretében az amerikai embereket is megkérdezték arról, hogy vajon mit gondolnak, az elmúlt 30 évben hogyan alakult a szegénység helyzete a világban. 2014-ben a megkérdezett amerikaiak 84 százaléka egyáltalán nem is volt tudatában, hogy globálisan csökkent a szegénységben élők aránya, míg 67 százalékuk egyenesen azt felelte, hogy az időszak alatt inkább többen kerültek a tönk szélére. Ennek fényében az sem meglepő, hogy 68 százalékuk azt gondolja, hogy az extrém szegénység arányán nem is lehet számottevő arányban javítani az elkövetkező 25 év során sem.

Ez a fajta vélemény azonban nem csak az amerikaiak körében hódít. Egy másik tanulmány szerint számos más fejlett ország lakosa sincs tisztában a szegénységet illető globális trendekkel. Érdekes módon a megkérdezett kínaiak nagyobb arányban mondták azt, hogy az elmúlt évtizedekben javulni tudott a legszegényebbek helyzete, talán azért mert a saját bőrükön is érezték a nagymértékű változást.

A szegénység csökkenésével kapcsolatos közvélemény-kutatások eredménye talán analóg lehet a jólét- és boldogságkutatások eredményeivel is. Az emberek nem veszik észre a körülöttük megváltozott életkörülményeket, és voltaképpen egy bizonyos szint után a megnövekedett jövedelem is az emberek referenciapontjának részévé válik (a pszichológia hedonikus adaptációnak hívja a jelenséget).

2030-ra eltűnik az extrém szegénység?

A Világbank közgazdászai az emberek borúlátása ellenére is úgy gondolják, hogy van még tér a jövőben is a szegénység csökkentésére, mivel nem egy véletlenszerű jelenségről van szó. Különböző kutatások már azonosítottak számos olyan tényezőt, ami nagyban elősegíti az országok növekedését és ezen keresztül a szegénység csökkentését. Ilyen lehet például a makroökonómiai növekedéselméletek által is sugallt humán tőkébe való befektetés illetve az infrastrukturális fejlesztések támogatása, ami a munkaerőt és a gazdaságot egyaránt versenyképessé teszi. Persze országonként nagyon eltérő lehet az, hogy milyen szerkezettel érhető el a növekedés, összességében egy általános receptet még nem sikerült azonosítani.

Másrészről azért is van ok az optimizmusra az extrém szegénység megszüntetésének kérdésében, mert a Világbank közgazdászai szerint ennek költségei nem olyan tetemesek, mint azt a gazdaságpolitikusok gondolják. A költségek megbecslése nagy pontossággal ugyan nem lehetséges, de egy egyszerű eszmefuttatás alapján arra lenne szükség, hogy az extrém szegények jövedelmét legalább a létminimumra hozzák fel világszerte (a létminimum 1,9 dollár a Világbank szerint). A szegénység kiküszöbölésének összege a globális GDP 0,15 százalékát, vagyis 150 milliárd dollárt tenne ki évente. Persze ez a nyers szám figyelmen kívül hagyja, hogy a valós világban egy ilyen intézkedés óhatatlanul adminisztratív költségekkel járna, a szegények megfelelő azonosítására és megfelelő elérésére is szükség lenne, de elsősorban politikai akarat kellene hozzá.

A Világbank szakértői szerint elgondolkodtató a tény, hogy az általuk felvázolt költség mindösszesen a felét teszi ki annak a lehetséges adóbevételnek, ami évente vélhetően az adóparadicsomokban tűnik el. De még annál az összegnél is jóval kevesebb, mint amennyit az emberek szerencsejátékok révén veszítenek évente a 10 leginkább szerencsejáték függő országban.

A szegénység jövőbeli alakulásával kapcsolatban a Világbank közgazdászai már kevésbé optimisták. Ha a szegénység múltbeli csökkenési ütemét a jövőre kivetítjük, azt tapasztaljuk, hogy 2030-ra az extrém szegénység eltűnne a világunkból. Persze az ilyen lineáris kivetítés sok esetben félrevezető és naiv képet tár elénk.

A jövőben már nem bízhatunk azokban a folyamatokban, amelyek eddig a szegénység drámai mértékű csökkenése mellett álltak. Kína és több más feltörekvő ország már szép eredményeket ért el, de például Indiában még mindig 217 millióan tartoznak a legkiszolgáltatottabbak táborába. Az extrém szegénység csökkentésének utolsó mérföldkövét nagyon nehéz lesz átlépni az alacsony jövedelmű és feltörekvő országokban, mivel a szükséges változások listája hosszú, mind társadalmi-gazdasági, mind politikai fronton.