Egyre nagyobb a kockázatéhség a privátbanki ügyféloldalon (Melléklet – Private Banking)

(…) Ugyanakkor nem feltétlenül szükséges, hogy a privát bankárok mintegy „portfóliómenedzserként” lépjenek fel – állítja Bilibók Botond, a Concorde Alapkezelő Zrt. vezérigazgatója.

Jelentősen megváltozott környezetben kell működniük a magyarországi privát bankoknak. Mennyi maradt meg a bankárok döntési szabadságából?

Kállay András (K. A.): Ez a szabadság egyre csökken, ami nem feltétlenül negatív folyamat, korábban ugyanis volt egy olyan pont, amikor túlzottan sok termék volt a piacon és ezzel túlságosan a bankár „képzelőerejére” volt bízva, hogy mit ajánl az ügyfélnek. A termékeket a korábbinál jobban meg kell szűrni, ami egyrészt a klasszikus befektetési tanácsadás lehetőségeinek szűkülésével jár, másrészt viszont alkalmat ad arra, hogy a piacon található mintegy ezer befektetési alap közül 30-50-ből építsünk modern portfóliókat.

Bilibók Botond (B. B.): A privát bankár akarva-akaratlanul belekényszerül egy eszközallokátori, portfóliómenedzseri szerepbe, e téren azonban csak kevesek képesek igazi többletteljesítményre. Nagy dilemma egyébként, hogy egyáltalán lehet-e, kell-e nagyfokú szabadságot adni a privát bankároknak – ez a kérdés az elmúlt években jellemzően akkor került napvilágra, ha valami baj történt. Én úgy vélem, nem szabad a privát bankárnak ilyen szerepet kapnia – működőképes modell lehet ugyanakkor, hogy egy kiváló szakmai műhely támogatásával működjön eszközallokátor-tanácsadóként, így nagyobb „mellényúlásokra” kisebb az esély.

A hozamok csökkenésével sokak szerint felértékelődik a kockázatéhség – milyen változásokat hozott e téren a mostani kamattrend?

A.: A komoly és éles hozamcsökkenést pozitívan éljük meg, ezzel ugyanis felértékelődtek a befektetések, a tudás, vagyis a professzionálisabb szolgáltatók jöhetnek ki jobban a helyzetből. A korábbi magas betéti hozamok számos strukturális problémát fedtek el a magyar privát banki piacon, a szektor egy része egyfajta VIP-szerepben ragadt, most azonban az ügyfelek már nem elégednek meg 3,5 százalékos hozammal, ami inspiráló mind az ügyfelek, mind a szolgáltatók oldalán. A mostani helyzetben az vált megkülönböztetővé a piacon, hogy ki mit épít a rendelkezésre álló termékekből. Itthon – legalábbis a környező országokhoz képest – jóval nagyobb az ügyfelek kockázatvállalási hajlandósága, a betéti arányok változásából pedig az látszik, hogy ez az ügyfélkör „mozgatható”.

B.: Az ügyfelek többségénél a nominális hozamok számítanak, elenyésző számú olyan tudatos ember van, aki ne így gondolkodna. Ha marad ez a környezet – ami azért nagy kérdőjel –, az teljesen felforgathatja a pénzügyi közvetítő rendszer ezen ágát, azaz jó és rossz időszakokra egyaránt számítani lehet tíz év távlatában. Abban nem hiszek, hogy a professzionizmus egyik pillanatról a másikra megjelenne általános szinten, erre általában „pofonok” után kerül sor, ahogy ezt a privát- és prémium banki szolgáltatások szétválásánál is láttuk.

Vagyis komoly átrendeződésre lehet számítani az ágazatban?

B.: A szolgáltatók ma leginkább a portfóliókezelésre és -tanácsadásra fókuszálnak, az pedig, hogy egy átlagos privát bank legalább 100 millió forintos „beugrót” kér és az ügyfelek több szolgáltatónál is elhelyezik pénzüket, azt feltételezi, hogy a likvid megtakarítás ennek többszöröse lehet „fejenként”. A peremterületek ezért még rejthetnek lehetőségeket, ráadásul a családi vagyontervezés is éppen csak megjelent Magyarországon. Nyolc-tíz éve azt vártam, hogy létrejönnek profi és független szolgáltatók, hiszen nincs olyan nyugat-európai ország, ahol nem így lenne, ez azonban egyelőre nem történt meg.

A.: A legtöbb ügyfél látja ugyan a kamatkörnyezetet, egyelőre azonban nem tapasztaljuk, hogy 1,5-2 százalékos hozamkülönbségek számítanának két szolgáltató között. Száz ügyfelet ebben a hozamkörnyezetben, ebben a volatilitásban nehéz kiszolgálni, hiszen nem mindegy, hogy mit épít, mit ad át az ügyfélnek a szolgáltató. A magyar ügyfélkör nehezen vált teljes összeggel, átallokálásokra persze van példa, de a legtöbb privát bank több szálon is kötődik partneréhez. A piaci konszolidációt azonban mindezek ellenére alapvetően a nagybanki döntések mozgatják majd a következő években.

 Sorra rendülnek meg a hagyományos offshoreközpontok, mi érezhető ebből a privát banki szegmensben?

A.: Sok kisebb összeg jött vissza ilyen irányból az elmúlt időszakban és továbbra is várunk hasonlóra. Ami tavaly januárban kiment az országból, az mostanra nagyjából vissza is jött az adóamnesztia keretén belül egy-másfél év alatt, legalábbis a befizetett adó alapján.

B.: Az offshore-on mindenki mást ért, a magyar köznyelvben általában a feketén megkeresett, kivitt és nem adózott jövedelmeket, azonban nonszensz Ausztriát vagy Ciprust offshore-nak nevezni. Összességében nem adózott pénzeket nem lehet bankrendszerben tartani már Svájcban sem, Európa más részein pedig az teszi majd ezt gyakorlatilag lehetetlenné, hogy egy nagy központi adatbázisba kötik majd a bankokat – így hosszú távon egyre többen élnek majd az adóamnesztia teremtette lehetőségekkel.

Leszák Tamás

Forrás: Napi Gazdaság – 2013. november 27.