magyar nepmesek
feb.
20
2014

EGYSZER VOLT,…

…hol nem volt, az Atlanti- és Csendes-óceánon innen és túl, volt néhány világgazdasági szempontból meghatározó ország, melynek jegybanki vezetői nem árasztották el a világot fedezet nélkül nyomtatott pénzzel. Ezekben az országokban a megtakarítók kamatot kaptak megtakarításaikra (bizonyos időszakokban akár reálértelemben véve is), a kockázatvállalásért prémiumot fizettek a befektetőknek és a pénzügyi instrumentumok árát sem torzította a mérhetetlen mértékű monetáris expanzió. Nem volt tehát fél százalék alatti hozama a két éves államkötvényeknek ezen országok mindegyikében, hiszen némelyikben nem vásárolta meg a jegybank az újonnan kibocsátott államkötvények túlnyomó többségét.

Nehéz világ volt ez a szolgalelkű politikus legények számára, hiszen időről időre a nagyhatalmú piac színe elé kellett járulniuk könyörületért (és finanszírozásért) fohászkodva. Akkor is igaz volt ez, ha olyan messze földről híres országokból érkeztek, mint Ruanda, Mozambik vagy Tanzánia. Olykor-olykor magyarázkodni kényszerültek „unortodox” lépéseik és pazarló viselkedésük miatt és ígértek fűt-fát annak érdekében, hogy elkerüljék hatalmas úr büntetését. Sajnos azonban nem mindig jártak sikerrel, alkalmanként botütést és megvetést kaptak, olykor nem volt más választásuk, mint leakasztani a szögről tarisznyájukat, melyben lapult azért néhány hamuban sült pogácsa és világgá menni szégyenükben.

Nem volt ez mindig kényelmes világ azoknak a befektetőknek sem, aki az Atlanti-óceánon túli birodalom részvénypiacán fektettek be. Az árfolyamok nem mindig csak a jól megszokott irányba mentek, olykor estek és csapkodtak, nem mindig járt jól, aki a pár százalékos korrekciókat megvette. Olykor aggasztó, sőt néha rossz híreket hoztak a futárok, melyek bizonytalanságra adtak okot egyes esetekben sokkolták a közvéleményt. Időnként a keresleti oldal is gyengébb volt, a vállalatok nem vásárolták két kézzel saját részvényeiket, sőt néha kiderült, hogy a múltban rosszul döntöttek, amikor ezt tették. Mivel a kölcsön vett pénzre kamatot kellett fizetni, így ez sokakat távol tartott attól, hogy tőkeáttétellel vásároljanak.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kicsi, de annál híresebb birodalom ország Közép-Európában, melynek uralkodói nem avatkoztak lépten-nyomon a gazdaság folyamataiba. Bankjainak nem csak lehetősége, de kedve is volt hitelezni, részvénypiaca 25-nél is nagyobb ciklikusan igazított P/E rátával forgott. Eközben az ország népe – hagyományaihoz képes – optimistán tekintett a jövőbe, melynek következtében bátran költekezett. Ennek eredményeképpen a gazdaság magas folyó fizetési mérleg hiánnyal küzdött. Látván mindezt a külföldi uzsorások magas kamatokat követeltek az uralkodó kiadásainak finanszírozásáért cserébe. Mit volt mit tenni, a stabilitás érdekében teljesíteni kellett kérésüket.

 

Rég volt, talán igaz se volt. Aki nem hiszi, járjon utána!