Élelmiszer túlkínálat – geopolitikai okokból

További világpiaci áresést sejtet a FAO, az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet vezető közgazdásza az alapblog.hu-nak adott interjúban. Concepcion Calpe egyelőre csak erősen odafigyelésre méltó fejleménysorozatnak ítéli meg, hogy immár negyedik hónapja olcsóbbá válnak az alapvető mezőgazdasági cikkek – az árutőzsdéken. Szerinte ennek csak részben lehet oka a vártnál jobb termés egy sor meghatározó jelentőséggel bíró exportőr országban. A további okokat a geopolitikai, politikai fejleményekben érdemes keresni.

Az viszont biztos, hogy az utóbbi idők piaci fejleményeiben még csak szerepet sem játszhatott az „Oroszország-sztori”, hiszen az oroszok csupán néhány nappal ezelőtt vetették be az importstop-fegyverüket. Nem lehet persze pontosan megjósolni, hogy a legújabb keletű Nyugat–orosz kereskedelmi háborúskodás végül milyen hatással lesz az (élelmiszer)piacokra, de az jó eséllyel inkább le fogja nyomni az árakat. Ausztrália, Új-Zéland, az EU, Amerika termelői, exportőrei ugyanis vélhetőleg az eddiginél sokkal ádázabb csatákba kezdenek, hogy az orosz piac kiesését más piacok „bevételével” kárpótolják, az exportra szánt élelmiszer fölösleg halmozódása – legalábbis ezt diktálja a logika – áreséseket fog produkálni. Ám ha ez be is következik – figyelmeztet az interjúalany –, nem lesz szükségszerűen kevesebb a kenyér vagy a hús ára a boltokban.

 

Zentai Péter: Fordulat van kialakulóban az élelmiszerek világpiacán? Ha jól tudom, nem jelentéktelen mértékben mennek le az árak, holott néhány évvel ezelőtt egybehangzó prognózisokat hallhattunk a vezető szakértőktől arról, hogy az alapvető mezőgazdasági cikkek folyamatosan drágulni fognak.

Concepcion Calpe: Kétségtelenül egyfajta „ár-leolvadásnak” vagyunk a tanúi. Figyelemre méltó, hogy most már a negyedik hónap telik el úgy, hogy olcsóbbá válnak a leglényegesebb, alapvetőnek számító termények: a gabonafélékről és a takarmánynövényekről, növényi olajokról beszélhetünk igazán. Takarmányok esetében több 10 százalékos az áresés mértéke. A cukor, illetve a hús drágult – de tényleg egészen elenyésző mértékben! A cukornál ezt a két nagy termelőnél (Brazíliában és Indiában) végbement átmeneti politikai természetű bizonytalanságok okozták, a húsnál pedig az, hogy a legnagyobb állattenyésztő országokban a piac stabilizálása érdekében direkt visszafogták a vágásokat, s így a hústermelést és -feldolgozást. A tendencia azonban világos: olvadnak az árak.

 

Alapvető fordulat van kialakulóban?

Ilyesfajta helyzetekre volt már példa korábban is. A tendencia akár meg is fordulhat. Azonban elég érdekesnek tartom a helyzetet, mivel most a szokásosnál többféle, nem éghajlati ok befolyásolja azt. A szituáció persze egyelőre semmiképpen sem nevezhető precedens nélkülinek. Mégis érdemes a szokásosnál is éberebben odafigyelnünk az áralakulásra a következő hónapokban, hogy kiderüljön, vajon a végén árfordulat történik-e, vagy hogy egyértelmű árcsökkenési trend alakult-e ki.

 

Önnek komoly, huszonöt éves tapasztalata van ezen a területen. Mi a személyes meglátása, illetve prognózisa mindannak fényében, amit most tapasztal a globális agráriumban?

Komolytalan dolog jósolni ezen a területen. Egyebek között azért is, mert erre a piacra különösképpen jellemző, hogy azt nem egyszerűen csak a kereslet-kínálat alakulása határozza meg. Hanem – sokkal inkább, mint más termékek esetében – a politikai események, a geopolitika elmozdulásai. Márpedig akár drámai mértékű torzításokat is képes végezni a nagypolitika a mezőgazdasági árszintek alakulásában. Egyszerűen beláthatatlan, hogy miket fog produkálni a (élelmiszer)világpiacon az oroszok elleni embargó, pontosabban a tény, hogy Oroszország lezárta piacát a világ vezető élelmiszer termelői, egyebek között Ausztrália és Új-Zéland, az Egyesült Államok és Kanada elől is. Ez utóbbiak ugyebár a legnagyobb hús- és tejtermék- exportőrök. Ádáz verseny kezd máris kialakulni köztük – Oroszország kiesése okán – az alternatív piacok „bevételéért”. Nehezen képzelhető el, hogy nem nyomja tovább lefelé az árakat a politikai okokra visszavezethető, kiélesedett konkurenciaharc – mégpedig világszerte.

 

Ezek szerint az elmúlt negyedév árcsökkenése még csak nem is tükrözi az „Oroszország-sztorit”?

Alapvetően nem tükrözi, nem is tükrözheti még. A kereskedelmi háborúskodás elvégre a Nyugat és Oroszország között vadonatúj jelenség, amelynek valóságos és konkrét terményekre, termékekre vonatkozó világpiaci áralakító hatásáról csak hónapok múlva fogunk tudni biztosat mondani.
Más kérdés, hogy az utóbbi időben a piacot valóban befolyásolta az orosz–ukrán konfliktusnak egy nagyon is konkrét aspektusa: az aggodalom, hogy az ukránok nem tudnak majd, vagy nem engedik őket gabonát és takarmányt exportálni a Fekete-tenger vidékéről, az egyik legfontosabb mezőgazdasági területükről – ez kezdetben árfelhajtó hatással bírt . Aztán kiderült, hogy az ezzel kapcsolatos félelem alaptalan, hirtelen esni kezdtek az árak.
Ez a legújabb kereskedelmi háborúskodás (az EU, Amerika, stb. és Oroszország között) egyelőre nem is érinti a takarmánynövényeket, melyeknél az utóbbi hónapokban viszont szabályos árzuhanás történt . Ugyanakkor nagyon is jelentős kihatása lehet és valószínűleg lesz is az (orosz) importstopnak a hús és a zöldségfélék árára. Azt kell nagyon jól megérteni, hogy Oroszország egy „élelmiszer-importmonstrum”: fogyasztása, vásárlása meghatározó jelentőséggel bír a nagyvilág számára is. Nagyon fontos piac a világ első számú exportőrei számára. Ez utóbbiak mindent elkövetnek majd, hogy máshol adják el az Oroszországnak szánt termékeiket, miáltal óhatatlanul lenyomják majd az árakat világszerte.

 

Meglehetősen paradox helyzet: lemennek az árak a világ nagy részén, Oroszországban viszont – mert betiltják az importot – drágulás fog bekövetkezni.

Az orosz fogyasztók egészen biztosan nagyon rosszul járnak, mert vadul megdrágul minden az oroszországi boltokban. Jól jár viszont a nem nagy számú orosz mezőgazdasági termelő, mert kiiktatták az összes konkurensüket.
Ugyanakkor hatalmas károk fogják érni az amerikai, norvég, ausztrál és kanadai termelőket. Lengyelország, amely „burgonyaexport-világbajnok”, nem fog tudni mit kezdeni a gigantikus mennyiségű krumplitermésével, annak akár a fele mehet kárba a lengyel terményekre vonatkozó orosz importtilalom okán.

 

Vajon a mezőgazdasági termények nemzetközi árának csökkenését – feltéve, hogy az tartósnak mutatkozik – mi, egyszerű fogyasztók is érzékelhetjük majd a különböző uniós tagállamokban vagy Amerikában? Számíthatunk rá, hogy olcsóbb lesz a cukor, a kenyér, a hús a boltokban?

Mi, a FAO szakértői csakis az alapélelmiszer-cikkek árjegyzéseit figyeljük és összegezzük – naponta, havonta – a legnagyobb élelmiszer exportőr országokban. Illetve az árutőzsdék kötéseit. Ami az egyes országok kiskereskedelmi árait illeti, azokat a devizaárfolyamok változásaitól kezdve a helyi szabályozókon, a szállítási költségek alakulásán és a munkaerőpiac alakulásán át a vámok kiszabásáig – sok tucatnyi egyéb faktor befolyásolja és torzíthatja. Az, hogy valahol mennyibe kerül a kenyér vagy a spagetti, nagyon erőteljesen befolyásolja az adott országban az üzemanyag aktuális árszintje. Ez utóbbit márpedig a helyi politika keményen képes manipulálni. Hiába zuhan, mondjuk, a kenyérgabona világpiaci ára, attól még sokhelyütt egy árva centtel sem lesz olcsóbb a kenyér. Különösen ott nem, ahol különböző adókkal erősen drágítják is a benzint. Szóval, némelykor és néhol a lokális élelemárak köszönő viszonyban sincsenek az egyébként tartósnak mutatkozó világpiaci fejleményekkel.

 

Nem beszéltünk eddig az időjárásról, mint áralakító faktorról. Korábban ennek a jelentőségét abszolutizálta mindenki. Manapság is így van ez?

Drámai kilengések jellemzik mostanság az időjárást világszerte. A globális klímaváltozás mint folyamat, mint meghatározó trend sűrűbb esős, viharos periódusok jelentkezését foglalja magában. Ami nem zárja ki, hogy néhol azért a szárazság okoz rendkívüli terméskieséseket. Az időjárás extrémebbé válásához azonban mintha kezdenének alkalmazkodni – nemzetközi intézményi, illetve helyi állami támogatással is – a nagyobb, sőt a kisebb mezőgazdasági termelők: technológiai megújulással és például egyre racionálisabb, takarékosabb vízkészlet-gazdálkodással rövidítik a betakarításhoz szükséges beérési időszakot. A lényeg, hogy az időjárási szélsőségekkel szemben egyre inkább ellenállni képes fajtákat termesztenek világszerte. Ez a folyamat húzódik meg a mögött, hogy a klímadráma nem okoz igazán nagy „árdrámát”.

 

A génmódosított fajták „bevetése” egyre több országban mintha szintén árstabilizáló tényezőnek mutatkozna. Vagy tévedek?

A FAO nem foglal állást e kérdésben. Nem vagyunk hivatalosan sem GMO-ellenesek, sem GMO-pártiak (GMO: genetically modified organisms). Azt viszont tapasztaljuk, hogy például a hátrányos földrajzi adottságai miatt oly gyakran árvizek által sújtott Bangladesben rendkívüli eredményeket értek el a rizs és más alapvető élelmek terméseinek megóvásában azáltal, hogy a saját adottságaikhoz igazított (árvízellenálló) génkezelt fajták termesztésére kezdenek áttérni. És ilyen, a tömeges éhhalál elkerülését elősegítő fejleményeket kezdünk tapasztalni némely afrikai országban is. Ez a téma egyelőre roppant képlékeny viták tárgya, egyúttal agyonpolitizált, ennélfogva csak ismételni tudom, hogy a FAO nem óhajt egyértelműen erről állást foglalni.
Viszont az aktuális világpiaci fejlemények kapcsán mindenképpen érdemes odafigyelni egy olyan trend esetleges beindulására, amely kezd jónak mutatkozni az élelmiszerimportra szorulók, például egy sor szegény ország számára, és rossznak az élelmiszertermelők számára. Ám – még ha a világpiaci árleépülés tartósnak mutatkozna is – nem tartjuk reálisnak, hogy visszatérnénk a 2008-as árrobbanás előtti idők sokkal alacsonyabb árszintjeihez.