Éljen a kilences!

Mivel a kedvenc számom a kilences, megvédése érdekében mindenképpen vitába kell szállnom Viktorral (Citadella)!

A TAO csökkentés nem feltétlenül a tulajdonosok zsebébe vándorol, hiszen bár növeli az árbevétel tulajdonosoknál maradó részét, ezt részben vagy egészben a munkavállalók bérezésére is fordíthatják. A kormány drasztikus minimálbérnövelő szándékát látva a jelen helyzetben vélhetően kénytelenek így tenni, mert az emelés nem csak a legalacsonyabb jövedelműeket érinti, hanem alulról valószínűleg végigfut a teljes bérskálán. Megjegyzem, a tapintható hazai bérfeszültséget tekintve a munkáltatók a kormány minimálbér intézkedése nélkül is a zsebükbe kell, hogy nyúljanak. Jövőre ezt úgy tehetik meg (leginkább a nagyobb csökkenést élvező, külön adókedvezményekre nem jogosult hazai közép- és nagyvállalatok), hogy az adócsökkentés részben vagy egészben kompenzálja őket.  Tetszik, nem tetszik, a már GDP-ben is mérhető, egyre többeket érintő külföldi munkavállalási tendenciát meg kell fordítani vagy szépen lassan lehúzhatjuk a rolót.

Nem biztos, hogy helytálló az a szemlélet, ami csupán a hazai gazdaság jelenlegi szereplőinek jövedelmi szempontjából elemzi a TAO csökkentést. A TAO 2017-es mértékével demonstratívan Magyarország talán a legkedvezőbb társasági adószintet kínálja az EU-ban.

Bár a bérjárulékok szintje még a napokban bejelentett csökkenése után is magas, nem csodálkoznék, hogyha a különleges „adómegállapodás-ellenes” európai tendenciát (lásd Írország/Apple vs EU-adóvita) érzékelve jó néhány nemzetközi vállalat Magyarország mindenkire vonatkozó alacsony adókulcsát választaná a jövőben. Különösen a nem munkaerő-intenzív társaságok csoportjából.