Eljött hát a Bankcsőd

A múlt héten, mint ismert, csődbe ment a Soltvadkert és Vidéke Takarékszövetkezet, amely 17.000 ügyfelével az ország harmadik legnagyobb ilyen intézménye. Hogy mi vezetett a mostani helyzethez? No erről nem írnak a lapok, hiszen mindez csupán pletyka.

Pedig nem bűntény történt csak „visszanyalt a fagyi”, bizonyítva, hogy ha egy környéknek van saját bankja az éppolyan veszélyes, mint amennyire előnyös. Remek dolog, hogy a helyi takarékszövetkezet szponzorálja a környék majálisait és más rendezvényeit. Az is remek, hogy amikor a volt polgármester új borospincét építtet, akkor a helyi pénzintézet hitelt ad hozzá. Sokat segít a városképen, hogy a városközpont bedőlt hitelű lakásépítését átveszi a Takszöv és befejezi. Valóban elég ronda lenne a félkész épület a főtér mellett. A probléma az, hogy nem véletlen, hogy a lakásépítés finanszírozása bedőlt, és az új pincészet sem valamelyik nagy banktól kap forrást. Ugyanis ezek a profitot kereső bankok szemében nem jó beruházások. A helyi haveri körben viszont természetesen azok. A baráti alapú bankolás vége pedig sajnos könnyen lesz csőd.

„Császártöltés 2012, a pénz nélküli falu”. Hasonló címmel készülhetne film a kistelepülés mostani helyzetéről. Ugyanis az OTP fiók bezárása után gyakorlatilag minden lakos áthelyezte betétjét a Takarékszövetkezetbe. Most pedig a helyiek közül senki nem tud a megtakarításához hozzáférni, leszámítva az otthon tartott készpénzt. A rendőrség fel is vonult, hogy vigyázzanak a „pénzmentes” élet rendezett folytatására. Ha szociológus lennék, valószínűleg magam is kiállnék a főutcára és tanulmányt írnék arról, amit látok és hallok.

A Vadkerti polgármester úgy nyilatkozott az index.hu-nak: „elég komoly összefogás van kibontakozóban, vállalkozások, magánszemélyek is jelentkeztek, hogy hogyan tudnának segíteni”. A polgármester természetesen politikus nyelven beszél. Én inkább annyit mondanék, beindult az uzsora. Jó kérdés, hogy mennyire etikus a PSZÁF-nak büntetnie az uzsorázást egy olyan helyen, ahol azért nincs pénzt, mert a hazai pénzügyi rendszer szabályozása borzasztó elavult, és legalább két hónapig pénz nélkül hagyja a helyieket. Gyakorlottabb helyeken, mint például az Egyesült Államokban, egy csődöt olyan sebességgel rendeznek le, hogy a következő munkanap reggelén már a betétesek hozzá is férhetnek a biztosított mértékben a vagyonukhoz. Nálunk bezzeg hiába van minden adat jól védett állapotban a nyilvántartási rendszerekben, a betéteseknek papíron!!! kell beadniuk az igényeiket.

„Az úr adta, az úr elvette.” Legalábbis azoktól a környékbeli seftesektől, akik a ’90-es évek olajszőkítésén keresték az első 30 milliójukat, majd azóta a tartályokat kimosták, és már bort hamisítanak benne. Vannak a környéken páran ilyenek. Számukra az lesz vigasz, hogy a betétbiztosítás az olajszőkítéses 30 milkát megtéríti, csak az efölött félretett borhamisítós pénz úszik el.