Elnökválasztás és a tőzsdék

Az amerikai elnökválasztási kampány alatt lassan már nem tudok olyan elemzőházat, hírportált, befektetési bankot, brókercéget, pénzügyi blogot (most már minket is beleértve), aki nem közölt volna egy írást arról, hogy elnökválasztás alatt hogyan viselkednek a tőzsdék. A két alapvető tanulság az volt, hogy új elnök alatt elbizonytalanodnak a befektetők, illetve ha az ellenkező párt embere nyeri a voksolást, mint aki az előző ciklus elnökét adta, általában komolyabb eséssel reagálnak a piacok. Jelenleg az első eset elkerülhetetlen, hiszen Obama elnök nem indulhat harmadjára, így mindenképp új ember kerül az elnöki székbe.

Mindig izgalmas, amikor felfedezik a befektetések újabb és újabb Szent Grálját, a tökéletes indikátort, ami megmutatja mi lesz a jövő. Általában az ilyen elméletek egy darabig működnek, azután pedig jön a fekete leves, például egy jegybank, aki eltörli az árfolyamgátat és hirtelen a hónapokig működő ellenállás megszűnik az árfolyamban. Több helyen az elnökválasztási évet is ilyen indikátorként festették le a cikkek, elemzések. Ugyanakkor beszélhetünk e valóban ilyen hatásról, illetve tuti nyerőről?

A rövid válasz: nem. Nem létezik a tökéletes indikátor, minden egyes piac egy több millió változós egyenlet. Másrészről, ha létezne is, a megtalálójának utolsó gondolata lenne ország-világgal megosztani felfedezését. Vannak természetesen logikus összefüggések, és erős ok-okozati viszonyok, de biztos tippről sosem lehet beszélni… vagy bennfentes kereskedésnek hívják, ami illegális, és nem tartozik mostani témánkhoz.

Mindezek mellett mi is a helyzet akkor az elnökválasztással és a tőzsdei esésekkel? Meglátásom szerint itt beszélhetünk ok-okozati viszonyról is, illetve egy (nem véletlen) egybeesésről. Először, az új vezetés mindig bizonytalanságot szül, ami szépen be is épül az árfolyamokba. Másodjára, az olyan változás, ami republikánus-demokrata váltással is jár nem csak oka, vagy okozója a tőzsdei esésnek vagy korrekciónak. A két tényező (párt váltás / árfolyam korrekció) lehet azonos tőről fakadó következmény is. Az a közös nevező pedig az egyéni jólét.

Logikus, hogy gazdasági lassulás esetén a tőzsdék is lefelé veszik az irányt, illetve a bizalom is megrendül a korábbi vezetést illetően. A háztartások „jólétének” mérésére a reáljövedelem változását választottam, mint indikátort, pirossal jelölve azokat az elnökválasztási éveket, amikor másik párt embere foglalhatta el az Ovális Irodát. Jól látható, hogy ezek az évek a háztartások reáljövedelmének visszaesését követték. A kivétel azonban itt is „erősíti” a szabályt, 1967. évben lassulás ugyan volt, de komolyabb visszaesés nem, illetve a 2000-es év is némileg kivételt képez. Egyrészről, az ezredfordulón hasonló helyzet volt, Clinton nem indulhatott harmadjára. Másrészről, az akkoriban zajló dotcom válság ha a reáljövedelmeket nem is, a megtakarításokat erősen érintette.

Véleményem szerint a mostani elnökválasztás kimenetele, és a piacok iránya is sokkal inkább függ a törékeny világgazdasági helyzettől, mintsem az új elnök személyét illető bizonytalanságtól. Ugyanakkor újra kiemelném, mindkét faktor jelen van, csak nem mindegy milyen mértékben, és mi minek a következménye.