EMU mosoly

Nagyon várta már a világ, hogy döntsenek valamit az európai politikusok. Döntöttek és egy „európai” megoldás jött létre (európai abban az értelemben, hogy korábban is volt már számos ülés, amelyen célok nagy vonalakban eldöntettek – ezek üzenetek a világnak és a piacoknak – és a részleteket majd kidolgozzák később).

El lehet képzeli a tizenhét (vagy huszonhét) (kormány)fő és kisérőik tárgyalását –  milyen könnyen alakul ki konszenzus.  Ha  nyilvánvalóan kialakulnak (alkalmi) érdek csoportok és számuk mondjuk ötre redukálódik, akkor is olyan szerteágazóak az érdekek, hogy a megállapodásoknak a hosszútávú életképessége kérdéses.

A piacok fellélegeztek, már vártak valami megoldást. Megszületett.

Két megnyugtató részlet (szerintem a legviccesebbek):

1) A görög államadósság a GDP 120 százalékára csökkenjen – 2020-ra.

2) Az olasz nyugdíjkorhatár 67 évre emelkedik. Nem most, 2026-ig.

Idézetek a hivatalos közleményből:
“Together with an ambitious reform programme for the Greek economy, the PSI should secure the decline of the Greek debt to GDP ratio with an objective of reaching 120% by 2020.”
“We take note of the plan to increase the retirement age to 67 years by 2026″