Energiaárak, irány a szocializmus: Míg az állam kaszál, a magánszektor bekakál

A kormánynak számos lehetősége lenne az energiaárak csökkentésére.

A világon itthon a legmagasabb a lakossági gáz és a villamos energia ÁFA tartalma (27%), ami azt jelenti, hogy a fogyasztó által fizetett összeg közel negyede olyan szereplőhöz kerül, akinek semmi köze az energiaszolgáltatáshoz. A kormány tehát saját hatáskörben sokat tudna segíteni a „családoknak”, csupán az adósarcot kellene lejjebb vinni.

Másrészt Magyarország legnagyobb energia termelője az állami tulajdonban álló MVM, így az általa eladott áram árának csökkentésével szintén tudná mérsékelni kormány a rezsiköltségeket.

Bár az Orbán által meghirdetett 10 százalékos háztartási energiaár csökkentés részletei még nem világosak, a nyilatkozatok alapján úgy tűnik, a kormánynak maga felé hajlik a keze és az elosztó társaságokkal akarja lenyeletni a békát.  Ebből számomra az következik, hogy a valódi cél az energiaszolgáltatók gazdasági ellehetetlenítése és állami tulajdonba vétele. És itt kezdődnek a bajok.

Abban az esetben, ha a szabályozás és a tulajdon egyaránt állami tulajdonba kerül, az elmélet szerint megindul a szabályozás alárendelése a rövid távú tulajdonosi érdekeknek. Persze, majd hallani fogjuk a közmédiában, hogy a világban számos helyen ez jól működik, de tekintve a magyar helyzetet, ahol még az Alkotmányt is egy hét alatt átírják ha kell, nincsenek illúzióim.

Míg az állam a gázárakat terhelő Áfa bevételeken kaszál, addig a gázszolgáltató szektor már jelenleg is veszteséges, ráadásul a „nemfizető” fogyasztók magas aránya miatt a külföldi anyavállalatok tízmilliárdokkal hitelezik a gázelosztókat.

A fő kérdés számomra az, hogy az energiaszolgáltatók bemennek-e maguktól a vágóhídra vagy felismerik, hogy a végső cél a kivéreztetésük és harcolnak, amennyire csak tudnak és ameddig vannak eszközeik. Éspedig vannak. Amennyiben az áramszolgáltatók három hónapig nem fizetnek az MVM-nek, az MVM csődbe megy és Magyarország energiaellátása összeomlik. A legutóbbi Orbán kormányzás alatt volt már egy ilyen csörte finomabb kiadásban. A miniszterelnök „és ez még csak a kezdet” kijelentése izgalmasabb fejleményeket sejtet.

Maga a kormányzati manipulatív kommunikáció, népbutítás, rendkívül káros, visszavisz bennünket a szocializmusba. Rogán vásárlóerő-paritásra alapozott árszabályozása alapján a kormánynak Magyarországon hatósági árat kellene bevezetnie a csokira a tojásra, az autóra, Ipodra és szinte minden másra. Most, hogy szerencsétlen Chavez elnök állapota ismét rosszabbra fordult (nem úgy a venezuelai kötvények árfolyama), szerintem Tónit tárt karokkal várná pénzügyminiszternek a szocializmust építő Venezuela. Ugyanazt kellene ismételgetnie Caracasban, csak vinnie kellene egy tolmácsot.

Fontos lenne, hogy a mindannyiunkat érintő nemzetgazdasági kérdésekről tényszerű, szakmai, egyoldalú csúsztatásoktól és hazugságoktól mentes vita folyjon a sajtóban. Ennek híján pedig felesleges százmilliárdot közmédiára kiszórni az ablakon.

Ingyen hülyének maradni ugyanis lényegesen olcsóbb.