Energiahatékonyság: van-e hová befektetni?

A gazdasági döntéshozók többsége a folyamatos növekedést hajszolja. A természeti erőforrások azonban végesek, ahogy a környezet terhelését sem lehet a végtelenségig növelni, így az energiahatékonyságra való törekvés lehet az egyik legfőbb eszköze a fenntarthatóságnak. A területre pedig már komplett iparág épült ki, s ez az iparág pedig töretlenül fejlődik. A környezeti problémák megoldása viszont nem csak a későbbi generációk szempontjából létfontosságú, hanem akár befektetési ötletnek sem utolsó. Egyelőre azonban csak a kockázatkedvelő befektetőknek ajánlott a terület, amit továbbra is számos tényező veszélyeztet.

2035-re a világ energiaigénye 40 százalékkal emelkedhet a gazdaságok bővülésével és a népesség növekedésével együtt, a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) előrejelzése alapján. A Barclays egy nemrégiben kiadott elemzése emellett felhívja a figyelmet arra, hogy a kormányok a széndioxid-kibocsátás folyamatos csökkentésével elhivatott harcot vívnak a klímaváltozással. Mindkét jelenség egy időben való kezelésére – megújuló energiaforrások (például nap, szél) alkalmazásán kívül – egyetlen mód van: az energia sokkal hatékonyabb felhasználása.

Világszerte egyre többen jutnak ugyanerre a meggyőződésre, és ezt jól mutatja, hogy az energiahatékonyság köré egy jól körülhatárolható piaci szegmens épült ki, az IEA vezérigazgatója, Maria von der Hoeven szerint is. Ez a piac évente jelenleg 310-360 milliárd dollárt tesz ki, de 20 éven belül nagysága elérheti az 550 milliárd dollárt is.

A jövőbeli fejlődés irányába mutat, hogy míg számos olyan iparágat találhatunk, amelynek meg kell küzdenie az egyre szigorúbb szabályozással, az energiahatékonyság piaca valószínűleg erős politikai hátszélre számíthat. Nagy-Britanniában például 2015 decemberétől megbüntetik azokat a vállalatokat, amelyek nem vizsgáltatják felül energiafelhasználásukat, és nem azonosítják a potenciális hatékonyságból származó megtakarításokat.

A fejlődő országokban is egyre nagyobb hangsúlyt kap az energiahatékonyság. Kína például 2003 és 2030 között 30 százalékkal tervezi csökkenteni az energiaintenzitását, vagyis az egységnyi GDP megtermeléséhez felhasznált energia nagyságát. 2013-ban az Ázsiai Fejlesztési Bank 853 millió dollárt fektetett energiahatékonysági projektekbe.

Jó kilátásai vannak tehát a szektornak. Hogy ezt számszerűsíteni lehessen, kialakították az FTSE Environmental Opportunities Energy Efficiency Indexet, amit a világ legjelentősebb energiahatékonyságra törekvő vállalatai alkotnak. Az index átlagosan 6 százalék körüli éves hozamra volt képes az elmúlt 5 év során. Érdekes, hogy ezzel szemben az FTSE Environmental Opportunities Renewables and Alternative Energy Index évről évre 2 százalék körüli veszteséget könyvelt el ugyanezen idő alatt.

Mennyire reményteli?

Az energiahatékonysági iparágon belül számos ígéretes technológia létezik. Ezek közé tartoznak például a lítium akkumulátorok (ezek piacával lentebb részletesen is foglalkozunk), illetve az energiacellák. Ez utóbbiak olyan szerkezetek, amelyek az üzemanyagok kémiai energiáját hatékonyabban tudják felhasználni, mintha egyszerűen csak elégetnék azt. Mivel azonban ezek a technológiák egyelőre még gyerekcipőben járnak, a piac fő fókusza a jelenlegi energiafelhasználás hatékonyságát fokozó technológiákra irányul.

A Barclays szerint a fejlődés iránya szempontjából nem mellékes, hogy az Egyesült Királyságban az energiafelhasználás 29 százalékáért a lakóházak felelősek. Bár a háztartások jelenleg 16 százalékkal kevesebb energiát használnak fel, mint 2000-ben, továbbra is számos olyan terület van, ahol ezek még hatékonyabbá tehetők. Erre utal az is, hogy a brit háztartások 25 százaléka, vagyis közel 5 millió ingatlan ma sincs ellátva falszigeteléssel. 7 millióból pedig hiányzik a tetőszigetelés.

Lítiumba kell fektetni?

A lítium akkumulátorok jelenthetik az energiahatékonysági törekvések egyik fontos irányát. Nem lenne meglepő tehát, ha többekben felmerülne a nyersanyagba való invesztálás gondolata. Ezt a kérdést érdemes közelebbről is megvizsgálni, és hamar kiderülhet, hogy mégsem olyan jó ötlet ez, mint elsőre gondolnánk.

Az egyik problémát az jelenti, hogy a lítiummal nem lehet a nyersanyagok többségéhez hasonlóan tőzsdén kereskedni. Erre is van megoldás, gondolhatnánk, hiszen csak meg kell keresnünk a legnagyobb lítium-termelőket, és azok részvényein keresztül is be lehet fektetni az iparágba.

Ezzel elérünk a probléma második szintjéhez, nevezetesen, hogy a világ lítium-bányászatának 90 százaléka mindössze három bányavállalat kezében van: a chilei Sociedad Quimica y Minera, az amerikai FMC Lithium, illetve az Albermarle osztozik a lítiumkészletek többségén. Azt hihetnénk, hogy önmagában még ez sem olyan hatalmas probléma, hiszen a piaci súlyuknak megfelelő kosár összeállításával a három bányatársaság részvényein keresztül mégiscsak részesei lehetünk a lítium esetleges felívelésének.
A valóság azonban ismét kicsit bonyolultabb. Ezt jelzi, hogy a világ legnagyobb lítium-termelőjének számító SQM árfolyamának 50 százalékát el tudta veszíteni az elmúlt egy év során. Hogy lehet ez? A válasz egyszerű: az SQM árbevételének mindössze 11 százalékáért felelős a lítium. Az FMC esetén az arány még rosszabb, mindössze 6 százalék, az Albermerle-nél pedig bár ennél jelentősen nagyobb (13,6 százalék), ott sem mondható hangsúlyosnak. A bányavállalatok árbevételének többségéért tehát a jelenleg sokéves mélyponton tanyázó többi nyersanyag felelős.

Ezt mutatja a Global X Lithium ETF árfolyamgrafikonja is, amelynek árfolyama a lítium iránti folyamatos keresletnövekedés ellenére évek óta esik. Az ETF eszközeinek – nem meglepő módon – éppen a fenti három bányavállalat alkotja egy jelentős részét.
A helyzet tehát egyáltalán nem egyszerű. Azok, akik a lítium akkumulátorok miatt akarnák meglovagolni ezt a hullámot, talán jobban teszik, ha nem a nyersanyag, hanem inkább az akku gyártók (például Panasonic) irányából közelítik meg az ötletet.