Ennyi volt?

Ez a fő kérdés most. Az általam várt vihar bekövetkezett, és gyorsabb volt, mint amire számítottam. De vajon ezzel vége van a sokkoknak? Attól tartok nem.

A valódi probléma – és ezt sokan szem elől tévesztik – nem a kínai tőzsde esése, hanem egy általános feltörekvő piaci (és ebben Kína is benne van, részben okozója, részben elszenvedője a történéseknek) gazdasági lassulás, több helyen recesszió. A nagy kérdés az, hogy ez mennyire lesz mély és mennyire hat vissza a fejlett országokra, ugyanis ettől fog függeni a piaci reakció. A legutolsó, hasonló feltörekvő válsághoz képest (1998 nyara) a fejlődő országok súlya elképesztően megnőtt, úgyhogy valószínűsíthető, hogy az akkorinál nagyobb lesz a hatás. A feltörekvők piacai számos vállalat számára nagyon fontosakká váltak, és csökkenésük igen jelentősen megütheti a profitabilitást. Még akkor is, ha Európa/USA belső kereslete, gazdasága nem szenved túl nagy csapást, nem esik recesszióba, a vállalati nyereség jelentősen visszaeshet – márpedig a tőzsdék egyik legfontosabb motívuma a profitabilitás alakulása.

Ráadásul egy új problémával állunk szemben, ezt pedig egy-két hét alatt nem tudja beárazni a tőzsde. Volt egy kezdeti pánik a problémák felismerése miatt, de annak megértése, mélységének felmérése sokáig tarthat. Az orosz válság során az eső szakasz 1998. július 20-tól október elejéig tartott, tehát kb. 2,5 hónapon át. 2011-ben, amikor az USA számára egy hasonló, külső sokk (Európa adósságválsága) okozott problémát, az eső szakasz július 22-től október 4-ig tartott, ami szintén kb. 2,5 hónap. A jelenlegi eső szakasz július 20-tól indult, ez alapján október eleje lehet ismét a nyerő. Ráadásul mindkét előző esetben (ahol külső gazdasági sokk és nem belső problémák okoztak pánikszerű mélyrepülést) az eredeti pánik-minimumok sikeres visszatesztelése is lezajlott. Mindkét esetben augusztusban volt az elsődleges minimum, és pár héttel később a visszateszt, és mindkét esetben kb. 14% emelkedés volt az elsődleges pánikmélyponttól, míg a teljes esés bő 20% volt – most viszont csak 14% esésig jutottunk. Természetesen egyáltalán nem biztos, hogy ugyanígy zajlanak az események, de a fentiek fényében sem fundamentálisan, sem technikailag nem gondolom, hogy véget ért az esés és a nagy volatilitás időszaka a részvénypiacokon.

Ha egy kicsit hosszabb időtávra nézünk előre, akkor viszont a jelenlegi árupiaci összeomlás érdekes lehetőségeket hozhat – könnyen lehet, hogy nagyon olcsón lehet venni bányacégeket és a nyersanyagciklusnak kitett EM-országok eszközeit. Ráadásul ezután valóban olyan alacsony lesz a bázis, hogy innen inkább inflációs hatásokat lehet majd várni. Hosszú kötvényeket jellemzően inflációs parában és/vagy nagy növekedésnél kell venni, deflációs félelmek és/vagy recesszió idején kell eladni. Most az utóbbihoz közelítünk…