Felix Brill
feb.
2
2015

Érdemes svájci frank hitelt felvenni?

A kisembert lebeszéli ugyan, de a portfóliókezelőknek, profi befektetőknek megfontolásra ajánlja a fogadást a svájci frank jelentős gyengülésére az egyik legpatinásabb svájci befektetési tanácsadó társtulajdonosa. A Wellershoff and Partners stratégiai döntéseiért felelős Felix Brill a nekünk adott interjúban elmagyarázza, hogy a frank viszonylag gyors és komoly leértékelődési folyamatba kezd a dollárral, a fonttal, a norvég koronával és főként az euróval szemben. A franknak az euróhoz viszonyított reális árfolyamát cége az 1,27-es szintre számolta ki. Egyébként – mint mondja – hazája recesszióba fog zuhanni, ha nem következik be a frank ütemes leértékelődése. Deflációs veszélyt azonban sem Svájcban, sem egész Európában nem érzékel.

A portfóliókban pedig az európai részvényhányad emelését tanácsolja.

Zentai Péter: A görög problémakör egyelőre megoldatlan, az euró azonban mégis stabilnak látszik. Ebből arra kell következtetni, hogy a piac pozitív kimenetelre számít Görögországot illetően és nem tart attól, hogy a görög ügy „fertőzésveszélyt” hordoz magában, hogy esetleg a spanyolok, az olaszok, a portugálok is radikalizálódnak?
Felix Brill: Az új görög kormány erősnek kívánja ugyan beállítani magát, de az idő mégis olyan kompromisszum irányába dolgozik, amely nem fogja felmenteni Görögországot az adósságok és az azokra rakodó kötelezettségek, kamatok visszafizetése alól.

Ez még akkor is így van, ha – erejét demonstrálandó – tényleg pillanatok alatt váltotta be néhány ígéretét az épphogy hatalomra került új athéni kormány: leállította a privatizációkat, sok tízezernyi elbocsátott alkalmazottat, például tanárokat azonnali hatállyal visszavettek.

Ám nem a görög kormány, hanem az EKB, az IMF, az Európai Unió pozíciója az erősebb. A görög emberek tudják, hogy ha – radikalizálódna a viszony a fő hitelezők: államok és nemzetközi pénzintézetek, illetve a görög kormány között, akkor a helyzet az államcsőd bejelentéséig fajulhat. Ez esetben a mindennapok élete Görögországban egészen drámaian rosszabbodna. A következmények országra-világra nézve beláthatatlanok lennének. És ezzel a görögök tisztában vannak!

Ezt a valós helyzetet tükrözi az euró árfolyama, amely a görög bonyodalmak dacára tényleg viszonylagosan stabil, a spanyol, a portugál, az olasz államkötvények hozamai eközben nem is emelkednek. Ez meg azt mutatja, hogy nem tart a piac „fertőzésveszélytől”.

Az euró árfolyama óriásit zuhant az utóbbi időben az amerikai dollárral szemben. Ez folytatódni fog? Mit mondanak erre vonatkozóan az ügyfeleiknek?
Rövid válaszom az, hogy a dollárnak gyengülnie kell az euróval szemben.

Az euró fair értéke (fair value) a dollárral szemben, tehát ha az amerikai és az európai vásárlóerő paritás mentén viszonyítunk, akkor – jelenleg – 1 euró 1,39 dollárt kell, hogy érjen.

A piaci játékosokat a fair value mintha teljesen hidegen hagyná…
Húsz százalékkal túlértékelték a dollárt, és – elismerem, mert benne van a pakliban – ez még durvábbá is válhat a következő hetekben.

A piac most – mert bizonytalansági állapotban leledzik – eleve „agyonfavorizálja” Amerikát minden más térséggel szemben. Most mindenki még az Amerika és az Európa közötti aktuális növekedésbeli különbségekre figyel csupán. Kétségtelen, hogy Amerika gyorsabban növekszik, mint Európa. Eközben kétségtelen az is, hogy a kamatkülönbség várható növekedését is sokan abszolutizálják: mindenki elkerülhetetlennek gondolja, hogy az amerikai Fed kamatot fog emelni, miközben Európában erre nem kerülhet sor a közeli jövőben.

Csakhogy történeti és tapasztalati alapon egyértelműen megállapítható, hogy a devizapárok közötti viszonyt a piacok – amikor lehiggadnak – kizárólag egyetlen szempont alapján alakítják át tartósan: az infláció, az inflációs várakozás mentén!

Az Egyesült Államokban egyre gyorsabban fognak nőni az árak – Európához viszonyítva. A leginkább mérvadónak e témakörben mindig is az úgynevezett Big Mac index számított: hol, mennyiért tudja értékesíteni a fizetésekhez képest emblematikus termékét a McDonald’s.

Mára a Big Mac index helyébe az úgynevezett iPad index lépett: hogy hogyan viszonyul az Apple élen járó termékének az ára a családok, egyének jövedelméhez. Mindegy. Mert mindkét index ugyanazt mutatja: Európa pénze jelenleg alulértékelt, az óhatatlanul fel fog értékelődni – belátható időn belül. Amerikában egy éve folyamatosan gyorsabban nőnek az árak, mint Európában.

Hogy ítélik meg Önök a Wellershoffnál a svájci franknak az euróhoz való viszonyát? Mit mutat a vásárlóerő paritáson alapuló összevetés – mit üzen a Big Mac vagy az iPad index?
Azt, hogy a svájci frankot néhány napra egészen durván, példa nélkül álló mértékben értékelte túl a piac, rögtön azt követően, hogy a jegybankunk leszakította a frankot az euróról.

Mi azonban határozottan, meggyőződéssel azt mondjuk az ügyfeleinknek: jóval gyengébb frankárfolyam beállítódására készüljenek fel. Mégpedig amilyen gyorsan csak lehet.

Állítjuk, hogy az euró, továbbá a dollár, az angol font, a norvég korona sokat fog erősödni a frank ellenében, és szerintünk ez a folyamat gyorsabban fog bekövetkezni, mint azt még nagyra becsült svájci és külföldi kollégáink egy része is feltételezi. Ők állították, hogy a jegybankunk 2016-ig nem fog hozzányúlni az árfolyam euróhoz rögzítéséhez. Ahogy tévedtek ebben, szerintünk ugyanígy tévednek abban is, hogy fanatikusan hisznek abban, hogy az erős frank, az euróval való paritásos viszony fennmaradhat legalább 2016-ig .

Ezt téves feltételezésnek gondoljuk. Nem bírja ezt az erőt tartani a frank még másfél-két éven át.

Mi most az a bizonyos fair value?
1, 27 frank 1 euró ellenében.

A két-három éven át az 1,20-as szinten rögzített árfolyam azért okozott károkat, mert az a felülértékeltséget rögzítette. Ez indította be az exportágazatok komoly gyengülését, az importárak csökkenését, oda vezetett, hogy ma mínusz egyszázalékos Svájcban az infláció.

Deflációs veszély van Svájcban?
Nem, itt nem tartunk. Az energiaárak zuhanása és a frank túlértékeltsége együttesen hozza létre ezt a helyzetet. A múlt évben – mindentől függetlenül – még mindig magasabb volt a gazdasági növekedésünk, mint az uniós átlag. A bérek, fizetések azáltal erősödtek és javították a fogyasztást, hogy az árszint nem változott, sőt, hogy hivatalosan mínusz egyszázalékos az infláció.

Ugyanakkor az ingatlanpiac ez alól kivételt képez. Ott beszélhetünk inflációról, amelyet gyorsít a példátlanul olcsó, mínuszos kamatkörnyezet.

Ez a negatív kamat azonban veszélyezteti az ország pénzügyi stabilitását, egyre nagyobb veszteségeket okozva a gazdasági életünkben főszereplő banki szférának. Ha ügyfeleiknek legalább nulla kamatot biztosítanak, akkor azon veszítenek, ha viszont számukra is negatív kamatot számolnak fel, nekik is veszteségeket okozva, akkor a bankok pláne beláthatatlan kockázatokat vállalnak fel.

A lényeg, hogy a piac inkább előbb, mint utóbb észleli, hogy ez a helyzet nem fenntartható, a frank megkezdi a lejtmenetet.

Ha nem gyengülne a frank, akkor Svájc recesszióba fog zuhanni.

De mitől gyengülhetne az euróhoz képest? Hiszen nem a svájci jegybank hígítja fel a fizetőeszközt, a frankot, hanem az európai központi bank teszi ezt az euróval…
Ne feledjük, hogy ezen az alapon drámaian kellett volna romlania a dollárnak az euróval szemben attól a pillanattól kezdve, hogy a Fed beindította a nagy QE (mennyiségi könnyítések) projektjeit. De nem. A dollár ettől nem gyengült. Utóbb pedig erősödött…

Akkor most érkezett el az igazi pillanat arra, hogy az ember frankban adósodjon el? Érdemes frankhitelt felvenni lakásépítéshez, -vásárláshoz? Elvégre – ahogy mondja – egy folyamatosan gyengülő devizát kell visszafizetni, amely devizában felvett kölcsönnek gyakorlatilag nincs ára, szinte kamatmentes…
Ez az, amitől erősen óvnék egy családot, egy átlagpolgárt. Még akkor is, ha – elméletben – teljesen igazat adok Önnek: a konstelláció soha nem volt jobb ahhoz, hogy svájci frankban adósodjunk el. De a kisember csak ne akarjon beszállni a „nagyok” játékába! Bármikor bármi közbejöhet, ami hirtelen megváltoztatja a felállást, az árfolyamkockázat a legkevésbé felmérhető rizikó.

Más kérdés, hogy sok portfóliókezelő, aki megengedheti magának – bizonyosan igyekszik hasznot húzni a jelen helyzetből: a svájci frank túlértékeltségének tarthatatlanságából és a negatív svájci kamatkörnyezetből.

Akkor azt ajánlja, hogy a svájci frankhoz képest erősödni képes devizákban, például euróban jegyzett részvényeket vásároljunk?
Egyáltalán nem ezt ajánljuk azoknak, akik hisznek a svájci frank euróval vagy dollárral szembeni gyengülésében. Nekik azt mondjuk, hogy vegyenek tisztán eurót vagy dollárt. És tartsák! Magát a pénzt. A devizaspekuláns ne akarjon felvállalni részvényekben rejlő plusz kockázatot!

Mely részvénypiacokat favorizálják?
Azt kell mondanom, hogy az amerikai piac árazását magasnak tartjuk, ezzel szemben az európaiét nem. Úgyhogy – igen – vesszük az európai részvényeket és ezt is tanácsoljuk ügyfeleinknek.

Nyersanyagok, energiahordozók?
Itt óvatosságra intünk. Nem érett még meg az idő a meglévő nyersanyagportfóliók erősítésére, új pozíciók nyitására.